Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)

1999 / 1. (131.) szám

Ferencz Béla: Jézus egy székely parasztudvarban megvendégel „5000" embert (Los Angeles, Szent István rk. templom, főoltár részlet)

Közel négy évig, különleges gonddal véste a Los Angeles-i róm. kát. Szent István templom liturgikus terének berendezéseit. A sok részletből álló műalkotás-csokor elkészítésénél László Gyula és Fettich Nándor művei és rajzai nyomán, ősi avar és magyar motívumokat használt. A szentségtartó ajtain a galgóci ásatásoknál talált honfoglaláskori ezüst tarsolylemez motívumait alkalmazta. A szentségtartó egyik oldalán fölül egy díszes életfa látható, a másik oldalon az Árpádház jelvénye, egy stilizált turulmadár, a rakamazi lelet nyomán. Az alsó részen elől Krisztus feje tűnik fel — a környező mezőben avar, a keretben ősi magyar motívumokkal körülvéve. Oldalt alul az egyik oldalon egy nagy medáliában a Zöldmezőpusztán talált, üldözői felé hátraforduló szkíta szarvas látható, a másik oldalon egy szkíta hal motívum, a kereszténység szimbólumaként. A templomba belépve, a hívó figyelmét a főoltár vonja magára, melynek masszív aránya uralja a szentélyben lévő faragványok domborművé fagyott szimfóniáját. A középső lemezen lévő ablaküveg mögött a magyar szentkorona látványa köszönti a nézőt, vadvirágoktól körülvéve, fölötte egy kereszt liliom mezőben. Az oltár homlokzatának északi térfelén a székelyek vitorlás bárkáját látjuk vad viharban „...zajló tengeren...", ám a hullámokon járó, fénytől megvilágított Krisztus lecsillapítja a háborgó égiháborút. A koronás ablaktól jobbra (északra) a fényben fürdő Krisztus megvendégel „ötezer" embert egy székelyparasztudvarban, a Megváltó balján a porta bejárata, egy székelykapu, a jobbján egy tornácos faház, mellette nyárikonyha és búboskemence, háttérben a gazdasági udvar a csűrrel, mögöttük egy fiastomyú falusi templom ágaskodik, a háttérben a Hargita fenyvesei alatt a csíksomlyói búcsújáró templom kettőstornya hívogat. Érezzük, hogy a vésőt itt Erdély szeretetének lüktetése vezette. A remekművű oltáron kívül a liturgikus együttest nemzeti címeres szószék, olvasóállvány, zsoltáros tábla, virágtartók és a feltámadott Jézus szobra egészítik ki: mind Ferencz Béla inspirált alkotásai.

A Pápa életrajza című domborművét 65 magyarországi, erdélyi, nyugat-európai és amerikai cserkész római zarándoklatán, két népviseletbe öltözött magyar cserkészlány adta át a Szentatyának 1990 nyarán, mint Ferencz Béla szobrászművész és a 80 éves jubileumát ünneplő magyar cserkészet ajándékát. A munka megalkotása előtt az Úristenhez folyamodott segítségért. S az Úr kegyes volt... A témában gazdag dombormű végigkíséri a pápa életét szülőházától a pápai trónig. Műve a katolicizmus és a lengyel nép apoteózisa. Elbűvölő, rajongó és mégis reális tiszteletadásában magával ragadó, a székely mesemondók kimeríthetetlen mesevilágát idézi — három dimenziós mély dombormű faragásban.

Ferencz Béla azt is megérhette, hogy egy kimagaslóan szép műve Budapesten, a gellérthegyi sziklakápolnában nyert elhelyezést. A kápolnának — a háború és az orosz megszállás alatt elpusztított — belső berendezését teljesen újjáépítették, és a liturgikus tér művészi berendezését Ferencz Béla adományozta a Pálos Rendnek, a mártírhalált halt pálosatya, Vezér Ferenc emlékére. A budapesti Szent Gellért kápolna liturgikus terének berendezését 1994- ben, ünnepélyes körülmények között szentelték fel. A lapok beszámoltak a világos hársfából faragott, ősi magyar palmettákkal díszített oltár és a többi tárgy drámai hatású domborműveiről. Valóban fejedelmi ajándékot kaptak a pálosok, bizonyítva azt, hogy a 15 milliós nemzet fogalma nemcsak elvont illúzió, hanem éló valóság is a lelkek birodalmában. Az ábrákon itt is az ősi magyar és avar motívumok mellett múltunk nemzeti és keresztény szimbólumai, az új hazába vezető csodaszarvas és turulmadár, a szentkorona, a koronázási jelvények, a nemzeti címer, Magyarország Nagyasszonya és Szent István, amint felajánlja a koronát a Boldogasszonynak az egyik reliefen... Egy japán nyírfából faragott reneszánsz urnán.

ITT-OTT 32. évf. (1999), 1. (131.) szám

27