Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 1. (131.) szám
Aki a barátkozás elóremozdításában eredményt akar elérni nem várhat arra, hogy a másik csináljon valamit. Az, hogy „mi már tettünk valamit, most a másikon a sor" legtöbbször nem vezet eredményre. Számba kell vennünk -- részleteiben is — eddig mit tettünk mi a szomszédi jóviszony felállítása érdekében, megvizsgálni azoknak a lépéseknek hatását, eredményeit. Ezekből melyeket tehettünk volna jobban, melyeket lehetne továbbvinni és egy jobb légkörben hatásosabb szintre emelni? Hogyan lehetne a légkört tovább javítani? Államok közötti bizottságok gyakran bizonyultak hatékony eszköznek. A korábbi kísérletekből, mely javaslatok állítottak fel nyerő-helyzetet, ún. "win-win" szituációt, mindkét állam részére? Tenni ezt abban a reményben, hogy előbb-utóbb a szomszédok rájönnek, nekünk - középeurópai nemzeteknek — igenis szükségünk van egymásra. Vegyük útmutatónak a privát üzletemberek példáit: állítsunk fel stratégiákat, melyek a gazdasági előnyöket a pillanatnyi politikai légkör fölé helyezik és annak ellenére is működőképessé teszik. Számbavenni, mely területeken létezhetnek ilyen stratégiák. Az őszinte együttműködés kézenfekvőén a szomszédok és a mi gazdasági fellendülésünk egyik járható útja. Magyarországon ez lassan tudatosodik, de a szlovákoknak, a románoknak és a délszlávoknak is rá kell jönni, hogy az ő ügyeik fontossága csak kis mértékben érdeke a nagyobb hatalmaknak. A múlt századokban Nyugatról játszottak bennünket egymás ellen, e században Nyugatról is, Keletről is a középeurópai népek egymással való problémáinak életbentartása, kihasználása, torzítása, néha való uszítása történt — sajnos sikerrel. A másik irány a viszonyok indirekt javításának útja. Ez kerülő út, és több időt vesz igénybe, de hosszabb távon igenis hatékony lehet. Például felvenni és erősíteni a jóviszonyt a közvetlen szomszédokon túl lakó népekkel. Ebben az esetben több érdekes helyzet alakulhat. Például, érdekes lenne felülvizsgálni Törökország és Magyarország viszonyát, szintúgy a Bulgária és Magyarország közti viszony fejlesztésének lehetőségeit és kiértékelni hosszútávon a szorosabb barátság és együttműködés esélyeit. A tradicionális lengyel-magyar barátságot mélyíteni kell. (Ezekre tanulmányokat kellene szentelni.) Ennek az útnak előnye, hogy a barátság kiépítésével nem veszíthetünk. Akár szükségünk lenne arra, hogy a velük erősödött kapcsolatainkat felhasználjuk szomszédi viszonyaink előmozdítására, akár a jóviszony kereskedelmi és kulturális értékek kicserélődését eredményezné, ebből a partnerek csak nyerhetnek. Most vessünk rövid pillantást délfelé. Törökország hatalomnak számít és földrajzilag kulcspozícióban fekszik. Európa és Ázsia között, az orosz birodalom és a lobbanékony Közép-Kelet között, kontrollálhatja a Dardanella szorost és a Földközi tenger keleti negyedét, a Fekete tenger számottevő szomszédja. Valószínű földrajzi helyzete miatt, keleti és európai orientációja miatt, sokan Törökországot a moszlim és a keresztény civilizáció közötti hídként ismerik el. E „híd" egyik alapja, a turkomán népekkel való gazdasági únió támogatása. Földrajzi-stratégiai helyzete és „híd" szerepe révén — melyet az amerikaiak és a nyugateurópai hatalmak gyakran használnak — Törökország barátsága jól jöhetne annak a fejlődó Magyarországnak, amely a századok folyamán szintén sokáig töltött be híd-szerepet a Kelet és Nyugat között; s amely a közeljövőben is nemcsak a Nyugat felé kell, hogy minden erejével igyekezzen, hanem a felfejlődő Kelet felé is. A század harmincas éveinak elején a török köztársaság Mustafa KemalAtatürk vezetésével társadalmilag, gazdasági és technikai vonalon is rohamosan fejlődött, és belépett a modem világáramlatba. Azóta is békés utakat kereső politikájával Eurázsia stabilabb országai között szerepel, sőt kisebb szomszédi összezördüléseket leszámítva, mint a terület egyensúlyának egyik fenntartóját lehet emlegetni. Törökországot mindenképp számba kell venni, mint a Balkán stabilitásának egyik támaszát. Földrajzi helyzetének és stabilitásának köszönhető, hogy Törökország 1952 óta egyike a NATO tag-államainak. Mint NATO tag, parlamentje jóvá kell hagyja Magyarország NATO-ba lépését. Törökország már a második világháború befejezte óta tagja az Európa Tanácsnak. Már 1959-ben, hamarosan a Római Egyezmény megkötése után, bejelentette, hogy tagja kíván lenni az Európai Közösségnek. A török kormány a NATO-, és a Közös Piac-i tagságot az Európával való integráció elemeiként számítja, és dolgozik azon, hogy része legyen az európai politikai, gazdasági szervezeteknek. Az EK lassan teszi az integrációhoz szükséges lépéseket, és részben a kurdokra, részben a cyprusi problémákra, részben az emberi jogok gyakorlására hivatkozva a közelmúltban visszavetették a török kormány folyamodványát. A törökök az Európával való integrációs-törekvéseiket hosszúlejáratú ügynek tekintik. Ezalatt a törökök egyre javuló viszonyokat építenek szomszédaik felé. 1998 februárjában az Ukrajnában látogató török miniszterelnök, Mesut Yilmaz, és az ukrán miniszterelnök, Valery Pustovoitenko tárgyaltak stratégiai partnerségről és együttműködési szerződésekről. A törökök bizonyos történelmi szimpátiával viseltethetnek a magyarok iránt, például az 1920-as Sevres-i béke ugyanúgy sújtotta őket mint az akkori béke-ultimátumok bennünket, s az Európai integráció felé törekvésük számukra is kívánatossá teheti az ukrán-magyar és török-magyar barátkozást. A bolgár helyzet bizonyos szempontból érdekes parallelt m-OTT 32. évf. (1999), 1. (131.) szám 19
