Itt-Ott, 1998 (31. évfolyam, 1/130. szám)
1998 / 1. (130.) szám
8. A felsorolt feladatokkal együtt a nyolcadik legfontosabb az önkormányzat az autonómia megvalósítására. Ez biztosíthatna minden feltételt a magyarság megmaradására, s azt hogy ne lombtalan faként kerüljünk vissza Európába. Hangsúlyozottan visszakerülésről van szó, hisz Erdély mindig is része volt a Nyugat-Európai kultúrának. Az elszakított területeken éló őshonos magyarságnak bebizonyosodott az elmúlt években, hogy igénye van autonómiára. A megvalósítás lehetetlenségének jelenleg nemcsak azok az államok a kerékkötői, ahová Trianon után szakadt a magyarság. Sokkal súlyosabbak a belső okok, mint amilyen Erdély esetében az RMDSz hozzáállása e kérdéshez. Weiman amerikai neves teológust idézem szabadfordításban: Eljött az emberiség történelmének az a fordulata, amikor átléphet a télből a tavaszba. De amíg a törmelékek, a téli romok nincsenek eltakarítva az útból, addig nem lehet az újjáteremtéshez hozzáfogni. Az RMDSz elmulasztotta a törmelékek, a romok eltakarítását. Ehelyett befészkelődött a kormány bársonyszékeibe és tolja Nagy-Románia szekerét Európába. Feladta autonómia törekvésünket, s fel is kellett adnia, mert a kormányban 9.5% magyart a 90%-os többség természetesen leszavazza mégha fel is vetné e problémát a Parlamentben. Az új kormány bármennyire jószándékú, főleg az Európai Unió és a NATO érdekében, nem tud elszakadni az előző „...escu-s" kormányok útjától. Példa erre a hírhedt csereháti ügy és a sepsiszentgyörgyi kaszárnya építése. Csapó József szenátor részletesen és nagyszerűen kidolgozta Székelyföld autonómiájának a statútumát. A bevezetőből idézek: A történelmi Székelyföldön meghonosult autonómiát a székely székek szervezettsége és hatásköre testesítette meg, amelyek létezésére már az 1300-as évek írott dokumentumaiban utalás található. A székely székek autonómiája - a szász székekhez hasonlóan -, területi önkormányzásként működött, saját közigazgatással, sajátos társadalmi és közigazgatási felépítéssel, sajátos jogokkal és különleges státussal. A székek mai polgárai választott közképviseletei révén, kinyilatkozták területi autonómia iránti igényüket, megfogalmazták követelésüket az önkormányzás törvényes kereteinek Székelyföldön autnómia-statutuma általi sza vatolására. Az autonómia gyakorlása, illetve a többlet hatáskörök elismerése és az autonom régióra, ennek hatóágaira való átruházása a polgárok közötti teljes és tényleges egyenlőség feltételeit szavatolja. A történelem, valamint az európai jogállamok gyakorlata bebizonyította és bizonyítja hogy a többségtől eltérő nemzeti identitású közösségek védelme az államot sajátos intézkedésekre készteti. A történelmi dokumentumokban a székek (sedes) hagyományosan autonóm közigazgatási területként jelennek meg: Udvarhely székről, eredeti néven Telegdről 1448-ban történik említés; Maros székről 1408-ban, Sepsi székről (Sebus) 1224-ben, mint Terra Sicolorum térré Sebus; Kézdi székről 1270-ben, majd 1427-ben, de innen származnak azok a székelyek is akik 1291-1293-ban Aranyos széket újonnan létrehozták. Fél évezreden át - 1872-ig - a székelyek közigazgatási területeit székeknek (sedes) nevezték, amely elnevezést, a hozzávaló ragaszkodást az emlékezet, a közösségio szájhagyomány és akarat napjainkig megőrizte! A székely ség (siculitas) ismeri történelmét, őrzi hagyományait, megfogalmazza igényeit, s a történelmi feltételeknek megfelelően igényli a területi autonómiához való jogot. Európa jogállamaiban alkalmazott megoldások igazolják a régiók területi autonómiájának alkalmazhatóságát és életképességét, azokét a régiókét, amelyeknek számbeli többségben lévő polgárai s ezek közössége a nemzeti identitás megőrzéséért védelmére szorul, a történelmi, társadalmi, kultúrális sajátosságoknak megfelelő intézkedéseket igényel. Ezt az autonómia tervezetet, ennek megvitatását az RMDSz 1995-ben a Székelyföldi Egyeztető Tanács létrehozásával elindította útjára. De aztán próbálta elodázni, s aztán végkép eltemette. Ezt az ügyet az Erdélyi Magyar Civil Társadalom Székelyföldi Csoportulása karolta fel, melynek alapító tagja vagyok. Az 1997 május 10-én Csemátonban ismertetett és elfogadott Erdélyi Önrendelkezési Chartából idézek: Európában először Erdélyben biztosították: A teljes autonómiát egy nemzeti közösségnek, a németeknek II. Endre magyar király által 1224-ben kiadott Andreanumban. A vallási toleranciát a tordai Országgyűlésen az 1548 májusában hozott törvényben; a teljes vallási toleranciát - minden felekezet számára biztosító törvényt - 1568- ban hozták meg. A transzilvanizmus lehetővé tette a római és bizánci kultúra együttélését Erdélyben a kölcsönös megbecsülés és tisztelet jegyében. A transzilvanizmus lehetővé tette a sajátos német erdélyi kultúra és gazdaság kifejlődését, virágzását. A transzilvanizmus melegágya volt a román latinitástudat kifejlődésének az erdélyi iskola keretében. A transzilvanizmus lehetővé tette a székelység sajátos hagyományaink megőrzését, közösségi életvitelét és sajátos örökségének konzerválását. Az erdélyi románoknak megadatott és éltek az önrendelkezés jogával 1918-ban. Az államalkotó magyar-székely ITT-OTT 31. évf. (1998), 1. (130.) szám 39
