Itt-Ott, 1998 (31. évfolyam, 1/130. szám)
1998 / 1. (130.) szám
A NEW YORK I KOSSUTH SZOBOR RÖVID TÖRTÉNETE Szerkesztette: Cseh Tibor (Midland Park, NJ) 1928. március 15-én lepleztékle New York-ban Kossuth Lajos szobrát. A szobor gondolatát Berkó D. Géza az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője vetette fel 1927- ben, röviddel halála előtt. Újságja azonban folytatta a toborzó hadjáratot, mely nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is lelkes támogatást eredményezett. A szoboralapítvány kuratóriuma Horvay János óhazai szobrászművészt választotta ki a szobor elkészítésére. Elhatározták, hogy az óhazában készült szobrot egy hatalmas, az egész nemzetet képviselő küldöttség kísérje az újvilágba. A küldöttségben szerepeltek politikusok, magasrangú katonatisztek, főpapok (minden felekezetből), arisztokraták, földművesek, kereskedők, munkások, férfiak és nők, fiatalok és öregek vegyesen. A népes magyar zarándoksereget - összesen 480 főt - két hajó hozta át Európából. 1928. március 14-én a New York-i kikötőben többezer főnyi lelkes magyar tömeg fogadta őketa a Himnusz, a Kossuth nóta és a Rákóczi induló hangjai mellett. Az ünnepi díszbe öltözött New York-i városháza előtt James Walker, polgármester köszöntötte Sipócz Jenő budapesti polgármestert. Másnap, március 15-én a leleplezés (hivatalos becslés szerinti) 15 ezer résztvevője 10 blokk hosszúságban (a 69. és 79. utcák között) helyezkedett el. A díszmenet, melyhez hasonlót még nem láttak (és talán nem is fognak látni) Amerikában, körülbelül 2 órakor érkezett a Riverside Drive-ra. Közben emberek tízezrei csodálkoztak a díszmenet pompáján. A remek díszmagyarba öltözött férfiak és nők serege, a szélben csapkodó zászlók százai, az egymást érő zenekarok, az egész felvonulást átható méltóságteljes szellem és komolyság elbűvölte New York nem könnyen lelkesedő közönségét, és a menetet tapsviharok kísérték. Az ünnepélyen az emlékmű felállítását kigondoló Berkó D. Géza özvegye adta át a szobrot New York városának, majd bemutatta a közönségnek Horvay Jánost, az alkotó művészt. Az amerikai és a magyar zászlók selymét két magyar leány leemelte a szoborról, s következett Walker polgármester köszöntő beszéde. Gróf Széchenyi László, Magyarország washingtoni követe Horthy Miklós kormányzó és gróf Bethlen István miniszterelnök üdvözletét tolmácsolta, megköszönve a meleg fogadtatást New Yorkban, és kiemelte, hogy a magyar nép soha nem fogja elfelejteni azokat az emberséges szolgálatokat, melyeket két kiváló amerikai, Bandholtz tábornok és Jeremiah Smith tett a magyar népnek. Ezután következtek a koszorúzások, melynek során Sipócz polgármester közölte, hogy ugyanazon időpontban koszorúzzák meg George Washington szobrát Budapesten. A beszédek és koszorúzások végén a szobor talapzatában magyar földet helyeztek el, melyet Kossuth szülőházának kertjéből és történelmi nevezetességű magyar helyekről vettek. Az ünnepség végén egy kis csoport kommunista zavargást akart kelteni — sikertelenül. Este hangversennyel búcsúztatta New York városa a magyar vendégeket. Március 15. után a nagy magyar küldöttség több várost felkeresett, azzal a céllal, hogy a magyarságot ért trianoni igazságtalanságot ismertessék. Calvin Coolidge elnök a Fehér Házban fogadta őket, emlékét őrzi a palota kertjében készült kép az elnökkel és a 480 magyarral. Feledhetetlen volt Pittsburgh-i fogadtatásuk a helyi magyarság rendkívül lelkes munkája miatt. De nem maradt le Cleveland sem, az amerikai Debrecen — írták az egykori lapok —, ahol a hivatalos fogadtatás után, az addigi egyetlen amerikai Kossuth-szobomál volt az ünneplés, sokezer magyar részvételével. Buffalo, majd mégegyszer New York, s ez volt az utolsó állomás. Máricus 30-án hagyták el az Egyesült Államokat a Majestic hajó fedélzetén. A küldöttség egyik része Cherbourg-on át hazatért Magyarországra. Másik részük Londonba tartott, ahol a kikötőben Magyarország nagy barátja, lord Rothermere várta őket. Üdvözlő szavai napjainkban is megfontolást érdemelnek: „Kossuth neve még ma is a legjobb összekötő kapocs Magyarország és a Nyugat között." Forrás: Vasvári Ödön cikkei a „Szabadságiban, 1953, Vasváry Ödön Gyűjtemény: Mikrofilmek, Magyar Amerikai Alapítvány, Levéltár és Könyvtár, New Brunswick, N.J. *** „Én hajlandó vagyok megtagadni, hogy mi a XIX. században éltünk, amennyiben nem értem, hogy azon Európa, melly minden nemzetet segített a szabadságháborúban (Belgium, Görögország), tólünk még csak a negatív oltalmat is megtagadja." (Szemere Bertalan miniszterelnök beszédéből, az országgyűlés szegedi ülésszakán, 1849. jűlius 2-án.) ITT-OTT 31. évf. (1998), 1. (130.) szám 5
