Itt-Ott, 1998 (31. évfolyam, 1/130. szám)
1998 / 1. (130.) szám
érvényesítését jelentené. Mégis: a magyar irodalom hagyományosan mindig részt vállalt a nemzeti közösség önismeretének gondozásában és alakításában: ezt a nagy felelősséggel együttjáró feladatát ma sem kerülheti meg. Végezetül A történelemnek, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nincs vége, csak éppen új összefüggések és törekvések medrében alakulnak ki új kihívások és konfliktusok. Hasznos volna, ha ezek az új kihívások nem okoznának a 20. század korábbi fejleményeihez hasonló irracionális és végzetes összeütközéseket - a szellemi életben, a magyar kulturális életben sem. A ránk váró 21. század, már most látható, szinte feldolgozhatatlan kihívásokat ígér, ezekről én most nem is kívánok beszélni: ilyen a demográfiai robbanás, környezeti katasztrófák várható sokasodása, az energiahiány, az új totalitárius rendszerek esetleges feltűnése, maga az a jelenség, hogy az emberiség lassanként elveszíti az ellenőrzést a technikai civilizáció fejlődése fölött. Fenyegető jelenségekkel bőven találkozunk, idehaza Magyarországon vagy a közép-európai régióban is. Mindenképpen új megközelítésmódokra, újszerű gondolkodásra, új közösségi stratégiákra van szükség, ezeknek a stratégiáknak a kidolgozását az idő is sürgeti. □□□ Németh Nándor: Ex libris AZ AMERIKAI MAGYARSÁG MEGMARADÁSÁÉRT Nagy Károly (New Brunswick, NJ) Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség és az Anyanyelvi Konferencia — A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elnöke, a Magyar Nemzet június 17-i számában számolt be április-májusi amerikai előadókörútjáról. írását felhívással zárja a veszélyeztetett jövőjű amerikai magyar közösségek támogatására. Harmadízben járt Pomogáts Béla irodalomtörténész az Egyesült Államokban. Először 1985-ben, majd 1992-ben látogatta meg a magyar közösségeket. Most három egyetemen, nyolc városban tartott előadásokat amerikai magyar szervezetek rendezésében. Mint írja: így alkalmam volt összevetni tapasztalataimat a korábbiakkal, és képet kaphattam arról, miként él, gondolkodik a ,,magyar ügynek" elkötelezett amerikai magyar értelmiség közel egy évtizeddel az idehaza végbement nagy történelmi átalakulás után. Körútja felemelő élményei, lelkesítő tapasztalatai mellett a veszélyek jelzése iránt is felelősséget érez, hogy — szavai szerint: idehaza mintegy átadhassam számos amerikai magyar barátom rám bízott üzenetét. A gondok és az aggodalmak, amelyeket most vázolni fogok, az amerikai magyarság jövőjét: az ottani magyarok anyanyelvi kultúrájának és nemzeti identitásának további sorsát, fennmaradását érintik. Éppen ezért szólni kell róluk. Az amerikai magyar kolóniák fogyatkoznak, az intézmények korábbi rendszere omladozik, és ezeken a mind keservesebb tényeken azok az áldozatos amerikai magyarok sem tudnak sokat változtatni, akik hihetetlen erőfeszítésekkel igyekeznek a közösségeket egyben tartani. 1990-ben mintegy másfél millió amerikai (az összlakosság 0.64 százaléka) mondotta magát magyar származásúnak, ez a szám közel kétszázezerrel kevesebb az 1980- as népszámlálás alkalmával rögzített adatnál. Es ennek a másfél milliós népességnek is mindössze kilenc százaléka, azaz közel százötvenezer ember jelentette azt, hogy a családban magyarul beszél. Azoknak a száma, akik az amerikai magyar egyházközségekkel, iskolákkal és egyesületekkel kapcsolatot tartanak, talán tízezerre tehető. Fogyatkozik az amerikai magyarság, lassanként bizonytalanná válik iskoláinak, intézményeinek a jövője - írja. Pomogáts ITT-OTT 31. évf. (1998), 1. (130.) szám 21
