Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
gyerekkorában megtanult (több nyelv esetén az elsőt, amelyet megjelöl vagy bejegyeztet). A Vajdaságban szinte minden etnikai csoportban, nemzeti közösségben az tapasztalható, hogy bizonyos számú egyén nemzetiségi hovatartozása és anyanyelve között eltérés mutatkozik. Ez az etnogenezisben ismert jelenség az alterofonia (nyelvváltás), ami az asszimilációs folyamat következménye. Az alábbi táblázat ezt a jelenséget a magyarok példáján mutatja be. VII. A VAJDASÁGI MAGYAROK LÉLEKSZÁMÁNAK ALAKULÁSA AZ 1981-es és 1991-es népszámlálás tükrében 1981 1991 Csökkenés nemzetiségi hovatartozás szerint 385,356 339,491- 12.0 anyanyelv szerint 369,965 344,667- 6.8 nemzetiségi hovatartozás és anyanyelv szerint is magyar 350,403 325,396- 7.1 szerb anyanyelvű volt, de magyarnak vallotta magát 33,625 11,941- 64.5 jugoszlávnak vallotta magát, de magyar anyanyelvű volt 12,272 14,789 + 17.1 A nyelvváltás jelensége a régi Jugoszláviában állandóan növekedett: 1953-ban még csak 0.3 millió embert érintett, 1961-ben 0.3 milliót, de 1981-ben már 0.7 millió személyt. Akinek, az anyanyelve nem volt szerb, de szerbnek, horvátnak, montenegróinak vagy etnikai muzulmánnak tartotta magát 1953-ban, azok száma lassabban növekedett: 1953-ban 123,561, 1961-ben 104,817és 1981-ben 141,473 volt. Jugoszlávia akkori nemzetiségi politikája, mint az látható is, szorgalmazta a délszlávságba, illetve a jugoszlávba történő integrációt. Nem olyan nemzetiségi politikát folytattak, amelyben a nemzetiségi hovatartozás és a nyelv is egymáshoz közel maradhatott. Az 1981-es népszámlálás szerint Jugoszláviában a 21.2 millió lélekszámból 1.1 millió személy (az akkori megfogalmazás szerint) szerbhorvát nyelvű jugoszlávnak, 15,559 szerbhorvát nyelvű szlovénnek, 14,658 személy pedig szerbhorvát nyelvű jugoszláv magyarnak tartotta magát. Volt még 9442 macedón, 7434 bolgár, 6000 albán és 2260 roma is, akik szerbhorvát nyelvű jugoszlávnak tartották magukat. Mintegy százezer vlah anyanyelvű személy viszont szerbnek vallotta magát. Ebben az időpontban kimutattak 39,665 magyart, 25,166 macedónt, 20,649 romát, 14,080 szlovént, 10,443 albánt is, akiknek már szerb volt az anyanyelvűk. Sok töröknek (10,443), etnikai muzulmánnak (16,475), albánnak (17,094) macedón volt az anyanyelve. Ugyanakkor albán anyanyelvű 17,094 etnikai muzulmán, 8866 roma; szlovén anyanyelvű 3533 horvát; 2129 horvát, magyar anyanyelvű volt; 3425 horvát, olasz anyanyelvű volt stb. A Vajdaságban is hasonló volt a helyzet 1981-ben is. A 385,356 magyar nemzetiségű közül 33,625-nek, a 47,282 román közül 4143-nak, a 69,549 szlovák közül 5781-nek, a 19,305 ruszin közül 4146-nak szerb volt az anyanyelve. Természetesen minél kisebb egy etnikai csoport, annál jobban ki van téve az uralkodó vagy állami nyelv kényszerítő hatásának. A bolgárok majdnem felének, a csehek és törökök felének, az ukránok, a zsidók, az oroszok, a lengyelek, az olaszok, a görögök kétharmadának az anyanyelve szerb volt. A 369,965 magyar anyanyelvű közül csak 350,403-nak volt a nemzetisége is magyar; a 44,960 román anyanyelvű közül 42,955-nek román, a 15,702 ruszin anyanyelvű közül csak 14,960-nak ruszin, a 64,042 szlovák közül csak 62,411-nek volt szlovák a nemzetisége. A 167,215 jugoszláv közül viszont 12,272-nek magyar, 735-nek román, 304-nek német, 211-nek ruszin, 855-nek szlovák volt az anyanyelve. Az 1991-es népszámlálás szerint 339,491 magyar közül 11,941-nek volt szerb az anyanyelve. Csak első látásra tűnik ellentmondásosnak, hogy a szerb anyanyelvű magyaroknak száma az 1981-ben jegyzett 33,625-ről 11,941 főre csökkent. A magyar nemzetiségűek száma 12.0 százalékkal, a szerb anyanyelvű magyarok száma pedig 64.8 százalékkal esett. Mivel a teljes asszimiláció folyamatát a nyelvi asszimiláció indítja el, készíti elő és zárja le, megállapítható, hogy csupán ebben a tízéves időszakban mintegy 20,000 lélek mondott le magyar anyanyelvén kívül magyar nemzetiségéről is. A románok esetében a 4143 lélekről 1644-re, a ruszinoknál 4146-ról 2269-re, a szlovákoknál 5781-ről 2063-ra csökkent. A ITT-OTT 30. évf. (1997), 2. (129.) szám 31
