Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
Király Béla Nagy Károly Endre foglalkozást jelent, amit okosan kiválasztott esti mesével, később kalandos olvasmánnyal vagy elmélkedéssel valósíthatunk meg. Együtt fejlődjünk a következő nemzedékkel, tudatosan megszerettetve őket és magunkat a magyar betűvel. Majdnem rituálisan kell bevezessük életükbe a napi 15-20 perces magyar szöveg olvasását, mint családi tevékenységet. (3) Hasonlóan fontos rituális tevékenység naponta egy közös családi étkezés, melynek keretén belül magyar asztali társalgás képezi a fókuszt. Ez lélektanilag két okból is fontos: elsősorban erősíti a családi szolidaritást és gyakorlati alkalmat nyújt a magyar nyelvkészség fejlesztésére, szókincsünk gyarapítására. (4) Magyar közösségi élményt a családi környezeten kívül gyermekeink számára úgy biztosíthatunk, hogy aktívan bekapcsoljuk őket magyar ünnepeink (március 15, augusztus 20, október 23 stb.) megünneplésébe, minden alkalommal kellő felkészítéssel, hogy megszokott stációkká váljanak életünkben, ciklikusan, ugyanúgy mint Újév, Húsvét, Július 4, a Hálaadás ünnepe vagy Karácsony. (5) Szintén biztosítanunk kell magyar nyelvű közösségi aktivitást, legalább egyszer évente a családi kereteken kívül, mely az egyidősökkel együtt nyújt számukra magyarság élményt, mint például a cserkészmunka, vagy cserkésztáborban való részvétel, összejövetel a Reménység-tó partján, vagy egyetemi vagy középiskolai magyar tanfolyam/program keretén belül. (6) Tudván, hogy élmények adnak erős érzelmi fogódzókat múltunkhoz, fontos lenne intézményesíteni és lehetővé tenni egyéves tartózkodást a Kárpát-medence magyarlakta vidékein. Ha a mormonok megkövetelhetik fiataljaiktól, hogy egy missziós évet végezzenek külföldön, mi magyarok is megszabhatjuk követelménynek, hogy fiataljaink töltsenek egy szolgálati évet Pozsonyban, Újvidéken, Kolozsvárott vagy Ungváron. Ezt akár gimnazista vagy főiskolás korukban vagy tanulmányaik befejezése után tehetnék — és közösségileg kellene támogatnunk. (7) Reméljük, hogy fiataljaink a fentiek révén gyűjtött tapasztalatokból életre szóló elszántságot nyernek a népükhöz fűződő szolidaritásra. Korán rá kellene szoktatni őket az önadóztatásra magyar közösségi célokért. Ezen a téren fontos áttörést jelentene, ha fiataljaink megszokják, hogy a hatásos támogatáshoz szükséges az anyagi alap, és hogy ezt a maguk erejéből kell biztosítani. így már kis korukban rá kell szoktatni őket az adakozásra lett légyen az kisebbségi folyóiratok támogatása, vagy magyar árvízkárosultak segélyezése. (8) Végezetül nagyon fontos, hogy biztosítsunk vezetőképzést a következő nemzedék számára. Ez elsősorban a közösségen belül kell megvalósuljon, Kányádi Sándor hatékony munka- és felelősségmegosztással. Fiataljainkat be kell vonni a tanácskozásainkba, munkánkba és döntéseinkbe egyaránt. Ez azt jelenti, hogy ne csak elkülönített ifjúsági foglalkozásokban vegyenek részt, 16 ITT-OTT 30. évf. (1997.), 2. (129.) szám
