Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)

1997 / 1. (128.) szám

a sortűznek? Pontos adatot nem tudunk. Több százra becsülendő a halottak és sebesültek száma. Teherautókra volt szükség, hogy elszállítsák az áldozatul esett tüntetőket. Az ÁVH sosem volt a nép kedvence... Az ÁVH iránt való gyűlölet csak fokozódott az október 25-i (Kossuth tér) és október 26-i (magyaróvári) vérengzések után. Ahol tehette, az ÁVH lőtt a fegyvertelen tömegekre. Ezrekre nőtt az áldozatok száma. Ebben az eseményláncolatban kell az ÁVH-sok lincseléseit értelmezni és megérteni. Az október 30-i eseményt (a kommunista pártház ostromát) is az előzetes sortüzek hatásával kell kiértékelni, megítélni. A felkelők nem támadták meg az ÁVH székházat, mely az Andrássy út 60 és a szomszédos épületek halmazában volt, hanem a Köztársaság téren (Tisza Kálmán tér) lévő pártházat ostromolták. A kommunista pártházat ÁVH-s erők védték. A támadás okai, körülményei még ma sem tisztázódtak. Az élő tanuk főleg a kimúlt MSZMP-ben, később az MSZP-ben és valószínű, hogy az SZDSZ-ben is megtalálhatók.

November 3-án a szovjet főhadiszállásra (Tököl) ment tárgyalásra a magyar delegáció, Maiéter Pál vezetésével. A napirend pontja a szovjet csapatok rendbeni és időbeni kivonása volt az országból. A szovjet tárgyaló fél letartóztatta és foglyul ejtette a küldöttség tagjait. November 4-én Mindszenty hercegprímás az amerikai követségre menekült. Eveken keresztül lelkiismereti tüske lett mind az amerikaiak, mind a Kádár-rezsim Nyugat felé irányuló politikájában. Nagy Imre és a kormány többi tagja, a Jugoszláviától kapott menedékjoggal élve a jugoszláv követségen kapott menedéket. A követségen tartózkodva, később a Tito-Kádár cselszövésre feladták mentelmi helyüket. A követség elhagyása után Romániába hurcolták őket. Egyedül Bíbó István maradt a Parlamentben, hogy megírja a magyar nép védelmében írt történelmi dokumentumát.

Hosszúra nyúlt a hozzászólásom, de le kellett írjam a gondolataimat. Ma, 40 év után szükség van arra, hogy egyéni mozaikjainkat hozzáadjuk a történelmi idők dokumentálásához. Jelenünkben az úgynevezett reformkommunisták (1996-ban nem kell semmitől tartaniuk) szeretnék ellopni, kisajátítani forradalmunkat, melynek a felkelő magyar nemzet volt a tulajdonosa, majd a szenvedő alanya az ‘56-ot követő években.

—Lukács Tibor, Columbus, Ohio

Alleluja! Életjel Soltay Lacitól Hong Kong-ból

Cseh Tibornak: Kedves Tibor! Micsoda meglepetés, nagy boríték érkezett ma az irodámba (ITT-OTT és Transsylvania számokkal) — tíz perccel ezelőtt. Nem volt alkalmam átnézni, elolvasni, de azonnal megtaláltam az E-mail címedet, hogy kipróbáljam. Ha ezt megkapod, válaszolj és akkor én is részletesen jelentkezem. Maradok a régi szeretettel és tisztelettel

—Soltay László, Hong Kong

Kedves Laci! De örülök neki, hogy az évtizedek távolából újra egymásra találtunk. A közelmúltban egy szép hétvégen voltunk együtt Bojtos Laciék Cleveland-i vendégszerető Varjúvárában, ITTOTT tanácsgyűlésen, és a 25 éves évforduló alkalmából felidéztük emlékedet, amikor még Te is velünk voltál az alapító őstagok között. Régi ITTOTT-os adatokat nyomozva, gyakran előveszem az ITT-OTT első tíz évének katalógusát, amit Te szerkesztettél 1977-ben — Hong-Kong-ban! Én már régebben nyugdíjban vagyok, s csak szerkesztéssel és írással foglalkozom, meg a kertemmel, ahol Istennel tartom a mindennapos kapcsolatot és végzem az istenszolgálatot az ő legszebb templomában. Lajostól kaptam meg a névjegyed s így küldtem a folyóirat-csomagot, hogy felébresszem a Hong-Kong-i „Csipkerózsikát”.

Nagyon remélem, hogy be tudunk kapcsolni újból az áramkörbe. Még ma is emlékszem hozzászólásaidra az első szemináriumunkon, a Hereford-i magyar tanyán, ahol a többség még sátrakban táborozott. Az volt a közösségünk „Etelköz”-e.

Mik a terveid a Hong Kong-i nagy változás után, ami most már küszöbön áll? Remélem, hogy mielőbb írsz. Soraidat nagy örömmel várjuk az ITT-OTT-öan is.

Szeretettel köszönt— est

Húsz dollár óriási összeg egy magyar nyugdíjasnak

A szerkesztőségnek: Kedves Barátaink! Nem olyan régen kaptam egy levelet („Second Notice”) azzal a figyelmeztetéssel, hogy küldjék 20 dollárt.

Bármennyire sajnálom, nem tudok eleget tenni a felszólításnak, mert nekem nincs! Csekkem sincs! Ha pedig tudnék szerezni 20 dollárt — van ilyen lehetőség — akkor az elküldése legalább ennyibe kerülne: újabb 20 dollárba.

56 ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám