Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
dolkodó magyarországi és kisebbségi értelmiségi sohasem kerülhetett volna olyan helyzetbe, hogy belekóstolhasson a nyugati világ életstílusába és megízlelhesse a valódi demokrácia gyümölcseit.16 Több humán területen működő szakembert — történészt, irodalmárt, politológust, antropológust, szociológust, néprajzost, folkóristát, nyelvészt, stb. — az a tény is befolyásolta ilyen irányú döntésében, hogy magyarországi tudományos és kulturális kapcsolataik kiépítése egyszerűen előfeltétele és szükséges része volt tudatosan választott életpályájuk sikeres kiépítésének. Tehát, mivel a magyar múlttal vagy a magyar jelennel foglalkoztak, maga a szakma megkövetelte a magyarországi kapcsolatokat. S ha pedig közülük valaki egy Ph.D. disszertáción vagy egy nagyobb lélegzetű tudományos művön dolgozott, akkor bizonyos szakterületeken — főleg a jelesebb egyetemek esetében — egyszerűen kikerülhetetlen volt egy-egy hosszabb magyarországi tartózkodás, illetve az ilyen tartózkodással járó szakmai kapcsolatkiépítés. 1970-től kezdődően ennek a kapcsolatkiépítésnek egyik legismertebb és legjobban vitatott vetülete a Magyarok Világszövetsége által szponzorált, minden három-négy évben megismétlődő Anyanyelvi Konferencia volt,17 mely mintegy két évtizeden keresztül legfőbb csatatere lett a „dialógizálgatók” és a „minden dialógust elvetők” közötti harcnak.18 Vitathatatlan, hogy az anyanyelvi mozgalom a magyar belügyi szervekkel szoros kapcsolatot tartó Magyarok Világszövetségének az alintézménye volt. De ugyanakkor az is kétségtelen, hogy azok a magyar jövőért remegő szakemberek, akik a mozgalomba belekapcsolódtak — akár Magyarországról, akár a Nyugatról, akár a kisebbségi területekről — kizárólag csak saját magyar céljaik érdekében dolgoztak és nem árultak el senkit és semmit. Egyszerűen kihasználták saját nemzeti céljaikra azokat a kicsiny lehetőségeket, amelyeket a nyugati kapcsolatokra vágyó hazai rezsim kénytelen volt nekik 16 Az Itt-Ott mozgalommal kapcsolatban lásd az ITT-OTT című időszaki lap eddig megjelent 126 számát. Rövid összefoglalásokért és visszapillantásokért lásd: ITT-OTT, 28. évf., 1 (124) sz.; valamint Várdy, Hungarian-Americans, 149-150. old. 17 1992. augusztusa óta hivatalaosan a „Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága”. megadni, hogy az egész mozgalom legitim és életképes legyen. Tehát gyakorlatilag az „ahogy lehet” elvét követve dolgoztak a nyugati magyarság, a magyar nyelv, és a magyar kultúra fönnmaradásáért. Ezzel a tettükkel természetesen kihívták a politikai emigráció szószólóinak az ódiumát, de úgy vélték, hogy hosszú távon úgyis a végeredmények s nem pedig a pillanatnyi föltételezések és vádaskodások lesznek a mérvadóak. Ugyanakkor úgy érezték — és joggal érezték úgy —, hogy kapcsolattartásukkal segítik azon hazai máskéntgondolkodó értelmiségieket, akik otthon az Óhazában tartják a nemzeti vonalat és élesztgetik a nemzeti szellemet az akkor még igencsak nemzetietlen vonalon mozgó kommunista kormányzattal szemben. Visszanézve, legtöbbjük úgy érzi, hogy munkája nem volt hiábavaló, annak ellenére, hogy a rendszerváltást követően ők is éppoly bánásmódban részesültek, mint azok, akik a másik utat választották, tehát akik állandóan Magyarország, illetve a nyugati magyarság gócpontjait járó magyar szellemi emberek ellen agitáltak.19 Persze a „minden dialógust elvetőknek” szintén megvolt a saját helyesnek tartott vonaluk és fölfogásuk. Úgy vélték, hogy az egyetlen elfogadható út a soha meg nem álló propagandaharc a hazai rezsim ellen. Minden más megoldást 18 Eddig voltak Anyanyelvi Konferenciák Debrecenben (1970), Szombathelyen (1973), Budapesten (1977), Pécsett (1981), Veszprémben (1985), Kecskeméten (1989), Esztergomban (1992), és Egerben (1996). A konferenciák anyaga lényegében mind megjelent, részben külön gyűjteményes kötetekben, s részben pedig a Nyelvünk és Kultúránk című időszaki kiadványban (1970-től). Az ezzel kapcsolatos rengeteg anyagból lásd elősorban az anyanyelvi mozgalom egyik kezdeményezőjének, Nagy Károly szociológusnak a cikkgyűjteményeit: Tanítsunk magyarul (New York: Püski, 1977) és Magyar szigetvilágban ma és holnap (New York: Püski, 1984). Ugyancsak lásd interjúit Szilágyi Károllyal, „Szigetmagyarság és szolidaritás. Beszélgetés Nagy Károllyal” Világszövetség, II. évf., 2. sz. (1993. január 19), 15. old., illetve Oláh Jánossal, „Amerikai küldetés. Beszélgetés Nagy Károllyal”, Magyar Napló, 7. évf., 4. sz. (1995. április). A jelenlegi elnök, Pomogáts Béla idevonatkozó interjúja és cikke szintén figyelemreméltó: „A másik Magyarország”, Köztársaság, 1992. december 22, 115-116. old.; és „A magyar nyelv védelmében”, Világlap, I. évf., 2. sz. (1996 május), 45-47. old. ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám 43
