Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
irodalom, a valódi és maradandóan létrehozott irodalom még egyetlen korban sem volt tömegárú, s ennek így kell lennie az ezredfordulón is. A legvalószínűbb tehát az, hogy azok számára lesz az irodalom megtartó erő, akik magánügynek tekintik a műélvezetet, a hangok, a szavak, a mondatok, a bekezdések, a stilisztikai örömök élvezése és fölfedezése miatt olvasnak. Akik nem keverik össze a politika és a média által sugallt, manipulált és kozmetikázott, gyakran gyűlöletet szító irodalom- és művészetképet a valódival, amelynek eléréséhez, megismeréséhez olvasói fáradozás is szükségeltetik és váratik el. Természetesen ez így mégis csak féloldalas. Az írástudók felelőssége kikerülhetetlen az átformálódó magyar társadalomban, az lesz a második évezred fordulóján is. A kérdés átfogalmazódása bennem: lesz-e választható irodalom a magyar társadalom számára, de fogalmazzunk szerényebben, a magyar irodalmat olvasni szándékozók számára, mely jó kérdésfelvetéseivel, jó időben a jó válaszokat hívja elő belőle, s megerősíti magyar azonosságtudatában — vagy részeivé válunk mi is a nagy világdarálónak, amely egy ideje egész jól őrli a semmit s tölti meg milliókkal, milliárdokkal a működését irányító ismeretlen arcok feneketlen zsebeit. □ AZ ÜNNEP KERTEMBEN ZORDUL AZ IDŐ. A FOLYÓN TÚL MÁR DERMEDT A TÁJ. HAMVAD A SZÓ. HALKUL A HANG. HÓ HULL ALÁ. GYÖNYÖRŰ HANGJÁN MAJD - ITT IS - OTT IS - FEL-FELSÍR: AZ ÜNNEP. SZÜGYI ZOLTÁN 36 ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám
