Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
most Nepál-i száműzetésükben, mert akkor ők otthon lesznek ismét a Himalája túlsó, tibeti oldalán, szabad nép független országában. Ezt ők szilárdan hiszik, s elnézve őket az ember hogy is kételkedhetne? Micsoda lelkigyakorlat ez nekünk, kicsinyhitűeknek! A feladás megbénítja a cselekedetet. A tibetieknek Bodnath csak az egyik “sirató faluk”. De ők nem sírnak hanem imájukkal feltámasztják hazájukat, lelkűkben a reményt táplálják, kultúrájukat, hagyományukat s hinni tudásukat átadják a következő nemzedéknek. Hogy éjjel és nappal, fiatalon és öregen, télen és nyáron, folyton legyen aki az ima fáklyáját meggyújtsa és körbe-körbe-körbe hordozza, a hazafiság szüntelen rítusában. A világnak szüksége van a remény ilyen emlékfalaira, zarándokhelyeire, ahol emberek találkoznak, imák fonódnak egymásba; amelyek emlékeztetnek az emberiség elleni bűncselekményekre, melyeket meg lehetett volna előzni; ahol egymás bánata iránt kinyílik a lelkünk még akkor is, amikor saját szenvedésünk elzárja lelki horizontunkat. Igen, Tibet és Erdély analógiája szívet, szemet kinyitó ébredés. Ott láttam magunkat közöttük. És nem tehettem másként: közéjük vegyültem és nyolc órányi gyaloglással, százszor kerültem meg a sztúpát, imádkozva Tibetért — és Erdélyért. Zarándoklat lett az expedícióból. Hány kopjafába faragják ma Erdély-szerte múltunk történetét, s hány lélekben gyújt a kopjafa büszke égbetörése nemzeti büszkeséget és szent fogadalmat a cselekvő helytállásra! Bizony nagy szükség van az emlékezésnek ilyen oszlopaira, ahol egymást emlékeztetjük arra, hogy van jövőnk s hogy azért tennünk, mivel tehetünk, tehát Isten-szabta kötelességünk. Ámen ÚRI IMÁDSÁG: Miatyánk... Az Isten lélek és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Boruljunk le egy csendes pillanatra és hallgassunk a lelkünk szavára...Ámen. ZÁRÓIMA Istenünk, szerető Atyánk, szent erőtartalékokat fedeztettél fel bennünk, hála legyen Neked. Tartsd meg a Benned és önmagunkban való bizalmat, hogy abból éljünk és másokat is éltessünk. Mosd meg lelkünket, ha kell könnyeink záporában, s aztán szárítsd fel könnyeinket örök szereteted napsugarával, hogy annak visszfénye tündököljön ajkunk mosolyában, mint a megtisztult lélek hálaadó fohásza, mely Téged dicsőit most és minden időben. Ámen. ZÁRÓÉNEK: (Énekeljük a budavári Mátyás templom énekés zenekarával:) Boldog asszony anyánk... Magyar Himnusz ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám 21
