Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 2. (127. )szám
solják. A helyi hatalmasságoknak, illetve a központ helytartóinak személyes érdeke, hogy állásveszejtő botrány ki ne pattanjon. Fogcsikorgatva, jó képet vágva, akaratuk ellenére „cinkossá” válnak. Természetesen az én történeteim nem általánosíthatóak, nem is modellértékűek. Vélük csak jelezni kívánom, hogy így is lehetett — lehet. Ez merőben különbözhet az anyaországi újságírói gyakorlattól, de egy bennük közös (lehet): a felhánytorgató leleplezésnek, az információ továbbításának nem az olvasó leszerelését, akaratának bénítását kell megcéloznia, hanem a tisztességes cselekvés, a tettek irányába kell elmozdítania. Természetesen tett maga a gondolat is, ha ez szellemi vagy fizikai értékmegőrző vagy értékteremtő. A kisebbségi újságírásnak, különösen az előző diktatúra éveiben kialakult, illetve „kikényszeredett” egy másik sajátossága: a képi, metaforikus megfogalmazás, a bújtatott kommunikáció. (Természetesen most nem a fali-újságszerkesztésre, vagy a párt- és egyéb lapok szolgálati irományaira gondolok.) Amikor már a településneveinket, szülőfalunk nevét sem lehetett leírnunk, akkor panoráma riportokat írtunk, tájnevekkel körüljárva a szellemi vidéket. A „kincses” egyértelműen Kolozsvárra utalt, a „Cenk alatti város” Brassóba vitt. Ez a kényszerhelyzet, hitem szerint, jót is tett. Kialakította a sorok közötti olvasás technikáját. Sok esetben azt is beleképzelték, beleolvasták az írásba, ami a szerzői szándék szerint nem is volt benne. A legsötétebb időszakban településneveinket sírkövekre, fejfákra (is) menekítettük. Mert lapban, könyvben nem használhattuk. Ezért rótták öcsém kopjafájára — ez sem volt kedvelt sírjel, mint ahogyan a székely kapukat is lebontották, ha tehették —, szóval ezért vésték fába: született és élt Alsó-csernátonban. Az apósom fejfáján ez áll: Született Gyergyóalfaluban. Meghalt Sepsiszentgyörgyön. Ahol vannak nyelvtörvények és iskolatörvények, így és még tízezerféleképpen kell „kijátszani” őket. Mindaddig, amíg elrothadnak ezek a törvények, instrukciók, s csak a történészek bogarásszák elő szerzőik becstelen nevét. * Kisebbségben ez is, az is az újságírás tiszte. De többségben is, bár ott más színű az egyéni vagy csoportönzés, az ártó szándék köntöse. □ IN MEMÓRIÁM „ He lived, until he died. ” „Élt, amíg meghalt. ” Louis I. Szathmáry II. 1919 - 1996 Szathmáry Lajosról, Közösségünk régi tagjáról következő számunkban fogunk megemlékezni. □ □ □ MBK az Internet-en Kaslik Péter barátunk jóvoltából a Magyar Baráti Közösségnek honlapja („home page”) van az Internet hálózatban. A honlap megtalálható a HUNCOR cím alatt: http: //www. mediarange. com/media/huncor/huncor. htm Az MBK honlap címe: http: //w ww. mediarange .com/media/huncor/organ/mbk/mbk. htm A honlapot Kaslik Péter irányításával Élő László készítette. Benne megtalálható az Ady-idézet, bemutatja az MBK-t, közli a vezetőség névsorát, hírt ad az Itt-Ott konferenciákról, a Reménység Bálról, közli az MBK- tagok E-posta címlistáját, valamint MBK híreket és leveleket. A HUNCOR honlapjai között megtalálható az Újvidéki Napló, a Hungarian Studies on Line, HHRF, Fészek Club, és más kiadványok. Bővebb felvilágosítás kapható Kaslik Péter E-posta címén: temesi@idirect. com A Magyar Baráti Közösség tanácsa és az ITT-OTT szerkesztősége ezúton is hálás köszönetét mond Kaslik Péternek és Élő Lászlónak értékes segítségükért; Internetre, magyar ! □ 46 ITT-OTT 29. évf. (1996), 2. (127.) szám
