Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)

1996 / 2. (127. )szám

igényeiről. (Ezt Budapest - írja Dumitru Tinu — ’’képmutató módon” fel is hánytorgatta.) Coposu-val vitatkozva hangsúlyozza a lap, hogy nem szabad veszélyeztetni a román diplomácia erőfeszítéseit a NATO-ba és az Európai Unióba való integrálódás érdekében.

Ezt az okfejtést ugyanazon a helyen olvashatjuk, ahol két héttel korábban (igaz, hogy az Adevárul másik közírója, Silviu Achim vezércikkében) a magyar politikát a türelmetlenség-keltés veszélyére figyelmeztették, és Jeszenszky Géza figyelmeztetésére utalva (’’töröljük ki emlékezetünkből a tragikus történéseket”), azzal vágták vissza, hogy Magyarországon is bőven emlegették, kihasználták Trianon évfordulóját. Ennek a cikknek a címe : Diktatul de la Viena — o crimű irepetabilá ( A bécsi döntés - megismételhetetlen bűntett). A kormány lapjában, a Vocea Romäniei-ben ugyanazon a napon így szólt a vezércikk: A nemzeti fájdalom diktátuma. A címek és a cikkekben sűrűn előforduló szóhasználat kapcsán érdemes kitérni egy helyesírási kérdésre: a román nyelvben a ”k” hangot általában ”c”-vel jelölik (még az idegen szavak többségében is). Az 1986-os kiadású - vagyis még a Ceau§escu- diktatúra alatt megjelent — román lexikonban , a Dicfionar Enciclopedic-ben a bécsi döntés ’’Dictatul de la Viena”ként szerepel, vagyis ”c”-vel. Újabban, még az ellenzéki román lapokban is, a Diktatul olvasható; aligha túlzás ebben nemzeti ideológiát látni, vagyis helyesírási utalást arra, hogy ez a német és magyar ”k” betű idegen a román nyelvtől, a román szellemiségtől. ( A Ceau§escu diktatúrát nem írják ”k”-val.)

Az évfordulós sajtóból érdemes kiemelni egy-két (nem a nacionalista-fasiszta típusú lapokban található) jellegzetesen tömegmanipuláló szerkesztői megoldást. Az Expresul de marfi című bukaresti politikai hetilap vastagbetűs bevezetőjében azt írja, hogy 1940-ben egyetlen tollvonással 40,000 km2-nyi terület és 6 (hat!) millió ember került magyar uralom alá; igaz, a melléje tördelt összefoglaló már csak 2,667,000 lakost említ, akik közül 50.2% volt a román és 37.1% ’’magyar és székely” - szembetűnő viszont a hatmillió marad. A Vocea Romäniei , mely a kormány hivatalos napilapja, a maga Diktátum-oldalán ismertetést közöl ’’Háituifi in propria lor fara (Üldözöttek saját országukban) cím alatt egy friss ’’dokumentumkötetről”. A Bukaresti Törvényhatóság Művelődési Felügyelősége által kiadott könyv a magyarok Hargita, Kovászna, és Maros megyében románok ellen elkövetett bűneiről szól, az 1989 december 22. és 1990 március 21 (a marosvásárhelyi események) közti időszakban; a magyar

polgárokról, akik egy éjszaka átváltoztak ’’oláh vért ivókká.” Bizonyos Mihai Iordanescu ezeket írja: Ott volt a hosszú magyar kések 90 napja és éjszakája, de a szegek, csavarhúzók, villák ideje is, amelyekkel kiszúrták az emberek szemét, s amíg még kómában voltak, megnyúzták őket, csakis azért, mert románul beszéltek.” A szerző az 1940 nyarán (?) a horthysták által elkövetett rémtettekkel vonja ezeket az újabbakat(?) párhuzamba. És felháborodottan utasítja vissza — az egyébként magyarbarátnak nem mondható, magát a forradalom (1989 decembere) első román lapjának nevező — bukaresti Libertatea egyik jegyzetét, amely szerint az említett kiadvány csak olajat önt a tűzre Hargita és Kovászna megyében.

Nyilván ezekre ( és itt eddig még nem is említett, Románia Maré, Vremea, Totufi iubirea jellegű lapokra utalt a legnépszerűbb román újság, a két (reggeli és délutáni) kiadásban megjelenő bulvárlap, az Evenimentul zilei első embere (igazgatója, teoretikusa, szervezője, élpublicistája), amikor ’’Visszás megemlékezés” cím alatt tekintett vissza a bécsi döntés évfordulós idézésére — és a manipulációkra. Ion Cristoiu képtelenségnek tartja, hogy ekkora felhajtást rendeztek 1995 augusztusának végén Romániában. Jellemzőnek véli, hogy a szintén 1940-ben született moszkvai diktátumról nem ejtenek szót; könnyű támadni egy kis országot, ám nem kezdünk ki egy nagyhatalommal; vagy tán Ion Iliescu oroszok iránti rokonszenvéről, elkötelezettségéről van szó? Cristoiu is szóvá teszi, hogy a választási kampányba beillesztett magyarellenesség talaján hangzott el a román államelnök részéről a történelmi megbékélésre szólító felhívás. Az Evenimentul zilei ezt az abszurditást az amerikai-japán viszony alakulásával ellentétezi; mi történne, ha az amerikaiak makacsul a japán hadsereg második világháborúban elkövetett bűneit emlegetnék? Cristoiu szerint természetes, hogy ilyen összefüggésben Budapest és más európai fővárosok kétkedve fogadják a román kezdeményezést.

Hát ez van a kirakat mögött — és még sok egyéb. Például a forgatókönyv” megjátszása, amelyről a Romania libera s a Ziua egyaránt írt. Iliescu szerbbarátságát veszélyesnek tartják, akárcsak azt, hogy Adrian Nästase, a képviselőház elnöke s a kormánypárt( szocdemek) ügyvezető elnöke országos kőrútján az ortodoxia védelmezőjeként lépett fel (utalva Európa állítólagos felosztására a két érdekszféra, a katolikus és az ortodox között). Az új román tanügyi törvény elleni tiltakozások kapcsán már nem csupán a szélsőséges pártok, valamint a kormányzás középpontjában álló

ITT ott 29,évf. (1996), 2. (127.) szám 43