Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 2. (127. )szám
századi gyönyörű virágéneket, melyet ő népszerűsített Magyarországon és melynek refrénje: „Lovamat kötöttem piros almafához...” Béressel való kapcsolatunknak volt egy epizódja, mely említésre érdemes, mert maradandó emléket hagyott Magyarországon. Ő nagyon szerette a képzőművészeteket, értékes képgyűjteménye is volt, melyet, mint hajdani pataki diák Sárospatak városának ajándékozott. Amerikai tartózkodása idején megkért, hogy kísérjem el és mutassam be Dómján Józsefnek, a világhírű fametsző művésznek. Látogatásunk folyamán Béres rábeszélte a mestert — akit akkor (a házát elpusztító tűzvész után) már foglalkoztatott műveinek eljövendő sorsa —, hogy adományozza dúcait és első levonatait Sárospatak városának, ahol ő méltó helyet biztosít a művek számára. Dómján ebbe örömmel beleegyezett, és a nagy művész alkotásai ma Sárospatakon a város által adományozott történelmi értékű épület emlékmúzeumában láthatók. Béres Ferenc az idén hunyt el, a sárospataki temetőben nyugszik, a városi tanács által adományozott díszsírhelyen. A sírnál Czine Mihály búcsúztatta.] Nomen est omen. Hosszas keresés után megtaláltuk az ideális helyet az Ohio állambeli Lake Hope State Park-ban. Az isteni gondviselés kegyes ajándéka, hogy az állami erdőség meghitt, kedves tavát Reménység-tónak hívják. A Reménység tava azóta nemcsak az MBK történetében foglal el központi helyet, a magyar-magyar tengeren túli kapcsolatok szimbólumává nőtt. A tó partján az idén nyáron már 21. találkozónkat — egyhetes konferenciánkat — rendeztük meg. Ezen idő alatt mintegy 200 előadást hallgattunk és vitattunk meg a magyar sorskérdések, a magyar kultúra és történelem tárgyköréből. Az előadásokból, vitákból levont következtetések iránytűjévé váltak közösségünk tevékenységének. Meghívott előadó vendégeink a 15 milliós magyarság minden szállásterületét képviselték. Nagy részüket Amerikában is körbevittük, az MBK helyi szervezetei által rendezett előadások megtartására. így hordtuk a téglákat — hangya-munkával — a magyarság lelki-szellemi egységének épületéhez. A kommunista diktatúra idején minden lehető alkalommal kiálltunk az üldözött magyarokért, írókért, szellemi emberekért, a körülményektől függően beadványokkal, tiltakozó levelekkel, tüntetésekkel. Mivel nem a népszerűséget hajhásztuk, kitűzött útunkról az sem tudott eltéríteni, hogy az emigrációs fórumok nagy többsége elítélte kapcsolatainkat az otthoniakkal — bárkik is voltak a kérdéses személyek. [Sütő András első amerikai körútja alkalmával, az amerikai magyar közvélemény nagy többsége szenvedélyesen megrótta a Közösséget, hogy egy kommunista agitátort csempészett be az amerikai magyarok közé. Pedig akkor az író „Anyám könnyű álmot igér” című művét már több mint tíz nyelvre lefordították.] Tevékenységünk másik főterülete a magyarságismeret és magyarságtudat erősítésevok, hogy amerikai magyar szórványaink életét meghosszabbíthassuk. Ennek érdekében Éltető Lajos és Ludányi András nyári magyar egyetemi tanfolyamokat szerveztek magyar nyelvből, irodalomból, történelemből és néprajzból, melyeknek eredményeit az amerikai egyetemek a leckekönyvbe beszámították. Könyvkiadásra pénzgyűjtést indítottunk. így tudtuk megjelentetni Éltető, Ludányi és Cadzow szerkesztésében angol nyelven a „Transsylvania” könyvet az erdélyi nemzetiségi konfliktusok eredetéről, Janics Kálmán könyvének („ A hontalanság évei”) angol fordítását a felvidéki magyarság kálváriájáról, majd később elősegítettük Nagy Károly lektorálásával Bíbó István életműve egy részének angolnyelvű feldolgozását. Az utóbbi évtizedben egyre növekvő figyelmet fordítottunk az eltorzított nyugati magyar képmás helyesbítésére. Ennek évszázados elhanyagolása nagy mértékben - ha nem döntően - járult hozzá a trianoni és párizsi békediktátumok kegyetlen határozataihoz. Könyvkiadásunk a magyar múltnak ezt a kétségbeejtő mulasztását igyekezett némileg pótolni — hosszúlejáratú stratégia bevezetőjeként. A magyarságvédelem frontjának kiszélesítése érdekében 1989 óta Ludányi András koordinálásával — és hasonló célú magyar szervezetek közreműködésével — évente megrendezésre kerül a Kisebbségi Jogvédő Műhely kétnapos szemináriuma, ahol a hallgatók megismerik és gyakorolják a magyarságvédelem és érdekérvényesítés (lobbyzás) lehetőségeit az amerikai politikai életben. Közösségünk tagjai szorosan együtt működnek a Hámos László vezetése alatt álló Magyar Emberjogi Szervezettel (Hungarian Human Rights Foundation, HHRF) és aktívan részt vesznek a Magyar Amerikai Koalíció munkájában, mely a legjelentősebb magyarságvédelmi és érdekérvényesítő tevékenység Amerikában. Ennek az erőfeszítésnek vezérlő motívuma az igyekezet, hogy a jogaikban korlátozott és fennmaradásukban életveszélyesen fenyegetett magyar nemzeti közösségek (korábbi megbélyegző nevükön: kisebbségek) kulturális, helyi és személyi önrendelkezésre, irányuló törekvéseit átközvetítsük és nyomatékosan képviseljük az amerikai fórumok előtt — nemzetközi támogatás kiharcolásának érdekében. A 15 milliós magyarság lelki-szellemi egységének megvaló26 ITT-OTT 29. évf. (1996.), 2. (127.) szám
