Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 1. (126.) szám
Reménység Bál Somogyi Ilona 1996. febr. 10-én bált rendezett a Magyar Baráti Közösség Whippany-ban, New Jersey-ben. Közösségünk számára ez új és szokatlan próbálkozás volt. Csakis annak köszönhetjük mind a társadalmi, mind az anyagi sikert, hogy ezt fiatalok szervezték, akik hévvel, tudással és lelkesedéssel láttak neki a szervezésnek másfél évvel ezelőtt. Az eredményről az alábbiakban Somogyi Ilona számol be. Itt csak annyival egészítem ki a beszámolót, hogy külön elismeréssel tartozunk Lóninak és Layton Paulettenek, akik a szervezés koordinálásáért feleltek. Szintén fontos szerepe volt a bálbizottság többi tagjának, Jókay Jutkának, Ludányi Rékának, Somogyi Zsuzsinak, Somogyi Jucinak és Layton Fanninak. Ez a törzsgárda biztosította a bál megvalósítását. Munkájuk mind a 250-ünknek, akik ott voltunk, szép és felejthetetlen élményt biztosított. Ami a legjobban szimbolizálja ezeknek a fiataloknak az érzékenységét, az, hogy a bálból fontos általános magyar értékeket szolgáló eseményt varázsoltak. Első kitüntetettjeik tényleg az amerikai és a szétszórtsági magyarság nagy emberei: Bodnár Gábor és Molnár Ágoston. A bál bevételét pedig szintén a magyar megmaradás és továbbfejlődés lehetőségének biztosítására irányították: az árva sorsú vajdasági iskolák támogatására gyűjtötték a pénzt. Az idősebb résztvevők — és ezek kisebbségben voltak — számára a bál legfelemelőbb megnyilvánulása, a baráti összetartás, generációkat összekapcsoló sorsközösséget ápolni kívánó akarat jele volt. Annak dacára, hogy a rendezvény, a döntések mind, mind a fiatalok kezdeményezése és munkájának eredménye volt, akik előttük járták ezt az utat otthon érezték magukat. Örömmel nyugtázhatták, hogy folyamatban van az őrségváltás. Az esemény lényegét, lelkületét szépen összefoglalja a bálmeghívó szövege: „Összejövetelünket az égetően időszerű magyar egymásra találás és tenniakarás reményében szerveztük. Barátaink, támogatóink ilyértelmű, kitartó támogatásában bizakodva, mindenkit barátsággal és szeretettel köszöntünk.” Erre pedig mi, akik haszonélvezői voltunk ennek a szép magyar eseménynek, csak azt mondhatjuk, hogy „férfimunka volt”, bár azt mind fiatal nők végezték! További jó munkát és folytatást kívánunk a jövőben is! — Ludányi András After a year and a half of anticipation, planning and hard work in preparation for this event, I find myself in the position of having to write about the MBK Reménység Bál as it actually occurred. The Reménység Bál was held, as planned, on the 10th of February in the Hanover Marriot hotel in Whippany, New Jersey. Our goal has been achieved and it was done with respectable success. We had an attendance of 250 people, everyone danced, socialized and had a good time, and we even earned a profit. What I think is also important to share with the MBK community are some of the many lessons and observations gained during the process. The first bit of background I would like to share is who I am and who we, the organizing committee, are. This committee was made up of seven young ladies: Jókay Jutka, Layton Panni, Ludányi Réka, Somogyi Juci, Somogyi Zsuzsanna, my co-chair, Layton Paulette, and myself. Though several of us are related by blood, what has bound us as a group is our mutual experiences at ITTOTT tábor. With the exception of Jutka, who started coming to ITT-OTT as a young adult, we belong to the young old guard: the children of the original MBK members who have continued to participate and enjoy the atmosphere surrounding MBK. The idea of creating this ball came about in response to continuing questions about how MBK should expand and where it should expand to. As younger members of the MBK community who often have not fully appreciated the higher-level language and content that typifies ITT-OTT and MBK events, we felt we could definitely exploit the aspect of MBK which we know best, the friendship and fraternization. The fact that MBK ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám 39
