Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 1. (126.) szám
sovén erők szorításában vergődő őshonos nemzeti kisebbségeket egy fizikai agresszió esetén? Mert a szellemi-lelki-nyelvi háború hét évtizede, Trianon óta szinte megszakítás nélkül folyik az elcsatolt területeken. Ennek hatására a nemzeti kisebbségek számaránya hetven év alatt — különösen a szász, a német és a zsidó népesség kivándorlása és kitelepítése miatt — a harmadára sülyedt, a térség gazdasága lepusztult, a személyek és a közösségek tulajdonát kisajátították, művelődésügyét nacionalizálták. Napjainkban a szovjet diktatúra összeomlása után — a humánum és a demokrácia megcsúfolásával, nemzetközi kötelezettségvállalásaik megszegésével — az államnyelv és az államvallás hegemóniájának törvényes szentesítésével környezetünkben: Romániában, Szlovákiában, Szerbiában homogén nemzetállamok kialakítására törekednek. Mielőbbi beolvadásra vagy kivándorlásra, anyanyelvi intézményeik föladására kényszerítvén a meggyötört, őseink földjén megtűrt idegenként kezelt magyar nemzeti közösségeket. A magyar kormányzat és az európai hatalmi szervezetek részben érzéketlenek, másrészt e bizantoid-liberális erőszakot feltartóztatni képtelenek. Az ott élő magyar közösségek és szervezeteik pedig önmagukban erőtlenek. Az államadóssággal, a szociális és megélhetési gondokkal küszködő, az idegen érdekeknek és a hatalmi erők belső harcának, valamint a plutokrata mohóságnak kitett, szervezetlen magyar társadalom szinte bénultan szemléli a nemzet fokozódó sorvadását. Láthatólag nem tudnak úrrá lenni azon a parlamenti pártok s az Országgyűlés sem. A Magyarok Világszövetsége legyen nemzetépítő mozgalom Vajon tehet-e valamit a Magyarok Világszövetsége? Az a szervezet, amelynek fő célja a nemzeti tudat megtartása és erősítése, a magyarság összefogása, a magyar nyelv és az egyetemes magyar kultúra ápolása, valamint a magyarság érdekvédelme? Közismert, hogy az 1992-es újjáalakulás után az MVSZ az összmagyarság pártoktól és kormányoktól független szervezeteként határozta meg önmagát. Tagjai, tagszervezetei jelenleg a világ negyven országában közel egymillióan, szinte kizárólag társadalmi munkában, jelentős áldozatkészséggel működnek. Annak ellenére, hogy a Szövetség hivatása, hogy tevékenységével szolgálja és összefogja a magát magyarnak valló, a magyar kultúrához tartozó, a magyar sorsközösséget vállaló, a magyarságért cselekedni kész személyeket és szervezeteket, e feladatának — a szervezettség és áldozatos összefogás híján — egyelőre csak korlátozottan tud eleget tenni. Mindenesetre biztató, hogy az autonómia, a konföderáció és a szolidaritás elvein alapuló, három nagy régióra tagolódó (Nyugati, Kárpát-medencei, Anyaországi) szervezetként, tekintélyes vezetők irányításával működik. A régiók egyenlő arányú képviselete minden választott testületben, a (bel)politikailag független, korszerű, demokratikus, és a viszonylag kiegyensúlyozott működést teszi lehetővé. A munka feltételeit azonban jelentősen befolyásolja a szervezet — s ezen belül a budapesti hivatal —szervező-szolgáltató és információs tevékenysége, gazdasági helyzete, amely nagy mértékben függ a magyar parlament anyagi támogatásától, kisebb mértékben a tagdíjaktól és másfajta (alapítványi, karitatív, szponzori stb.) pénzügyi forrásoktól. Az 1994. október 21-23-i küldöttközgyűlésen elvileg elfogadott s a decemberben Nagyváradon tartott elnökségi ülésen véglegesített „MVSZ középtávú cselekvési program, szervezési stratégia” 10 pontban jelöli meg a legfontosabb tartalmi és szervezési feladatokat. Azokat, amelyek a szervezet hatékonyabb és vonzóbb működését, a szélesebb körű és kölcsönös információáramlást, a szervezet nemzetköziesítését, belső megerősödését segítik. A honfoglalás 1100. évfordulója jegyében 1996-ban tartandó Magyarok IV. Világkongreszszusa és világtalálkozói méltó megrendezésének keretét adja. E program, valamint az MVSZ 1995. áprilisi választmányi ülésére dr. Marácz László és Sebestyén T. István által kidolgozott „Magyarságtudat és nemzeti stratégia” című anyaga, az MVSZ Nemzetstratégiai Bizottságának működése előrevetíti a Magyarok Világszövetségének nemzetépítő mozgalommá való erősödését. A Szövetség így képes lehet az összmagyarság, sőt a külföldi partnerek egyre szélesebb köreinek megnyerésére és mozgósítására. Ehhez első lépés egy történelmi leltár elkészítése lenne, amely tényszerűen tartalmazná a magyarság hozzájárulását szűkebb környezete, Európa és a világ haladásához. Egy ilyen leltárban kell mindenek előtt nyilvánvalóvá tenni, hogy vitézségéről, lovagiasságáról és temperamentumáról nevezetes nemzetünk nemcsak sok hős hadvezért és olimpiai bajnokot adott a világnak, hanem, mint ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám 13
