Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)

1995 / 1. (124.) szám

találtam, amilyennel csak nagyon ritkán lehet találkozni. Akinek nem volt se családja, se nem­zete, se helye a világban, de volt valami szellemi szépsége és ereje, ami túlélte a sok fájdalmat és levertséget. Abból a magból termelt magának he­lyet a világban, szerzett magának nemzetet, s épít magának családot. Tompa László: Őszi szántás székely hegyek alatt (Szavalta: Kovács László) Borús az ég! De túl a dombon Meg-megcsillan a falu tornya. Hass, szántóvas, a földbe mélyen — Már elzúgott a nagy tivornya. Közben, hajh, mennyi változás jött! Az életünk más, a világ más. Csak az Örök-Úr változatlan — S a rög, a munkagond, a szántás! Sőt talán ez is terhesebb most! S robotunkért kisebb a bérünk. De azért így is megmutatjuk, Ha gondban is, de csak megélünk! Gyű hát no, húzzad, Fecske, Holló — Várjuk talán, hogy más segítsen? Tudd meg, lovam, nincs segedelmünk Magunkon kívül, csak az Isten! Ránk csak az Ó szent napja süssön — Már belül is remény melenget. A földet bizakodva szántjuk — S nem kérünk ennél más kegyelmet. Mi többet úgyse várhatunk itt: Amit nekünk a jó nap érlel, Amit a rögből ki-kiküzdünk: Feszülő karunk erejével. Nagyon fontos és különleges korban élünk. A 20. századnak majdnem itt a vége. Evvel az ese­ménnyel több prófécia és filozófia foglalkozik világszerte. 2000 jelzi valaminek a végét és u­­gyanakkor másnak a kezdetét. A mai fiatal ellen­kultúrának divatjai visszatérnek a barbárhoz és a primitívhez, tetoválva vannak és többször átlyu­kasztják magukat — nemcsak a fülüket, hanem orrukat, ajkukat, szemöldöküket, és köldöküket is. Ez nem egyszerű divat, ezek a változások ma­radandók. Körülnézve látjuk, hogy változik a világ, és hogy milyen gyorsan változik. A technológiai vál­tozások és fejlemények számunkra is nagy és eset­leg ijesztő változásokat hoznak. Az „Information superhighway” olyan életet igér, ahol a közlés sokkal gyorsabb és olcsóbb. Az egész világ össze lesz kötve faxszal és számítógéppel. Mindnyájunk kezében lehet a képesség, másokkal kapcsolatba lépni; levelet, képet és dokumentumot küldhetünk és kaphatunk kézhez másodpercek alatt. Veszély van a televízióprogramok növekedé­sében — a néptömeg hipnotizálása. Másik irányzat az automatizálás. Elektromo­san lehet már elintézni annyimindent: telefonon nem beszélünk központi telefonkezelővel, hanem egy gép mondja meg, hogy melyik gombot kell megnyomni, hogy találhassunk választ kérdé­sünkre. A benzinkútba csak be kell húzni, berakni egy kártyát, megtölteni a tankot, beülni az autóba és szépen elmenni. Mással nem tárgyalunk, csak egy géppel. Bankba se kell járni, sorbaállni, a pénztárossal beszélgetni. így az általános találko­zások az emberekkel egyre ritkábbak lesznek. Fe­lesleges lesz egy jó százaléka a mindennapi em­beri kapcsolatainknak. Lehet, hogy eljön az idő, amikor csak azokkal találkozunk és beszélünk, akiket mi választunk, másokkal sohasem. Nem kellene félni a jövőtől, mert jön. Erre elszántak vagyunk. Előnyünkre van tanulni és fi­gyelmeztetni; elhatározni, hogy melyik a veszé­lyes irányzat és melyiket lehet kihasználni ja­vunkra. És hogy hol marad a szépség, az igazság, a becsület és a szellemi élet. Lennon/McCartney: Dear Prudence (Énekelte: Kaslik Ibi) Dear Prudence, won’t you come out to play Dear Prudence, it’s a brand new day The sun is up The sky is blue It’s beautiful and so are you. Dar Prudence, open up your eyes, Dear Prudence, like a little child The days will be A daisy chain So let me see you smile. Dear Prudence, won’t you come out to play Look around 10 ITT-OTT 28. évf. (1995), 1. (124.) szám

Next

/
Thumbnails
Contents