Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 2. (125.) szám
mosott, homokos medrét hirtelen váltják a partok meredekre repedt homoksziklái. Az út mentén a sziklák ki-kidugják változatos alakjukat a dombok földjeiből. Gyuri szerint sok helyen Billingstől keletre, ha megrúgja az ember a földet, szénbe üti a lábát. Ha időnk lenne, érdemes lenne megállni, hogy a természet érdekességeit illőképp megcsodáljuk. Szép kietlenség. Kell is, hogy csodálhassa az ember a vidék változásait, ez elröppenti az időt. így is csak késő estére gurul be a szuperautóútról az esti fényekben csillogó belvárosba. Szóval Gyuri meghívott engem is hegyeket látni, folyómenti tanyát nézni, s húsvéti vadas őzgerincet enni. Hosszú ideje nem láttuk egymást, s nagy örömmel és várakozással érkeztünk. Tudtuk, régi, megbízható tapasztalatból, hogy elmerevedett tagjaink rokoni ölelésektől való fellazítása után, ízes magyar vacsorát eszünk, s Denverből szállított magyar bort iszunk. Mert olyan még nem történt, hogy ne így lett volna. Bátran lehet állítani, hogy Gyuri öcsém és lett származású felesége, Baiba, hét államban a legjobb magyar főztöt készítik. Másnap már város és vidéknézésre mentünk. Billings, 120 ezer lakosával Montana legnagyobb városa, egy kiszélesedett katlanban terül el s keletről nyugat felé terjed. Ha lenéz az ember a repülőtér fennsíkjáról, a környező sárga sziklák között úgy ül a város a Yellowstone folyó mellett, mint egy hatalmas zöld smaragd. Öcsém a hegyeket akarta leginkább megmutatni. A híres Beartooth hegyvonulatot, Montana egyik csodálatos, még mindig természetes valóságában leledző kincsét. Tiszta időben már Billingsből is lehet látni a havas hegycsúcsokat, pedig országúton legalább hatvan mérföldet kell menni míg a hegyek lábához nem ér az ember. A hegycsúcsok teteje eléri a tizenkétezer láb (3700 m) magasságot is. A kis teherautó amolyan montanai jármű. A természettel és emberekkel is keményen küzdő montanai ember személyes biztonsága. Sokan még ma is beakasztják az ismétlőpuskát az ülés mögé, bárhová is mennek. Másoknak szerszámhordó, kiszolgáló társuk. Mint azelőtt a lovak voltak. Gyuri járműve is tágas, volt benne ülőhely hatnak. Míg a háromnegyed tonnás teherautó robogott velünk a hegyek felé, s a sztereó rádió Liszt meg Chopin darabjaiból játszott, addig is beszélgettünk. Billings-i magyarokról. Kérdem, összejár-e még magyarokkal? 1 Nem nagyon. Billingsben már nem sok magyar él. Valamikor ‘56 után jöttek ide jópáran, talán 30 család is lakott itt. Lassan elköltöztek, ahogy a munkaalkalmak többet ígértek a nyugati part nagyvárosaiban. Mások meg kiestek a sorból. Kucsera bútorüzlet is volt itt, meg egy Jakab Elemér képszalon. Egyszer e Kucserának idelátogató rokonai magyar paprika magokat hoztak az öcséméknek. Padányi Gulyás Jenő, volt magyar képviselő, Papp Béla volt vezérkari ezredes, Istvánffy Dénes és felesége, Klára, Reich Sándor és Vilma, Siebert hentes és családja Laurelban, Vitéz László üzletvezető voltak az ismertebb nevek. Padányi Gulyás Jenő, építész és kemény teniszjátékos 82 lehetett mikor meghalt, talán 12 évvel ezelőtt. De addig, nemcsak tervezett, hanem részt vett a város fejlődésében is mint helyi építész. A város meg is becsülte. Még én is találkoztam vele. Kellemes, sportos, finommodorú úriembernek ismertem meg amikor először látogattam ide 1976-ban. Gyuri lett akkor az öregúr rendszeres teniszpartnere. Már nem tudta kezelni Gyuri rettenetes erejű szerváit (nem nagyon tudtuk mi sem, s a hálót hívtuk segítségül) de meg nem engedte volna, hogy Gyuri felengedjen a játék iramából. Szerette reálisan látni az erőviszonyokat. Egy másik alkalommal, tenisz után meghívott bennünket a házába egy frissítő italra. Akkor csendben, — még fiatalabb építész voltam 28 ITT-OTT 28. évf. (1995), 2. (125.) szám T T
