Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 1. (124.) szám
merte vállalni; a másik oldalon pedig — Csehszlovákia, illetve ma már Szlovákia határain belül — folyamatosan működött egy szláv nacionalista, magyarellenes ideológia, amelynek célja a saját nemzetállam megteremtése volt. Ha mindezt tudjuk és újra feltesszük a kérdést, hogy ma milyen lehet a szlovákiai magyarok magyarságtudata, bizony a kérdésre — ezt be kell vallanom őszintén — még megközelítően sem tudok hiteles, netán megnyugtató választ adni. Nem tudok, mert teljesen más a helyzet pl. a Csallóközben, vagy a Mátyusföld kompakt magyar enklávéjában, s megint más a helyzet Gömörben, s mondjuk a Bodrogközben. De lényeges különbségeket tapasztaltam a városi diaszpórában, vagy a Nyitra fölötti magyar nyelvszigeten. Az is bonyolítja az egyértelmű válaszadás lehetőségét, hogy a vegyesházasságok, a nem magyarul tanuló felnövő nemzedékek speciális megítélés alá esnek, vagy eshetnek. Ez utóbbi esetben igen jelentős tömegről van szó. Ezeknek egy része még ugyan beszél magyarul, de a magyar kultúrkörtől már lényegében elszakadt, s gyermekeikben a következő nemzedék már nyelvet is cserél(t). És ennek az egész folyamatnak az ad egyféle abszurditást, hogy ami velünk és bennünk megtörténik, nem látható, nincsenek érzékelhető külső jegyei. így a távoli szemlélő a tudat béklyóba-szorítottságát nem is érzékelheti... A magam részéről — lehessek most már egy kicsit szubjektív — magyarságomat, ezt a tudást és tudatot úgy viselem, ahogy a rám nehezedő felhőoszlop súlyát; nem érzem ezt a súlyt, ám ha nem nehezedne rám, nem tudom, mi történne velem. Meglehet úgy járnék, mint a mélytengeri halak, melyeket ha a felszínre hoznak, a rájuk nehezedő külső nyomás hiányában szétrobbannak. És persze az is kell, hogy magyarságomra büszke lehessek; kell egy olyan emberi-gondolatitörténelmi ív és biztonság, amelyet emberként teljes egészében vállalhatok, mert magyarságom elsősorban tudatos vállalás. S az egész mellé kellenek az ünnepek is, hogy lehessen emlékezni és emlékeztetni, hogy itt-ott, valahol, bárhol megállhassunk egymással szemben a tiszteletadás közös misztériumát megélve... S végül mindazzal együtt, amit elmondtam, azt szeretném bizonyítani és egyértelművé tenni, hogy ha egy népcsoport, mint a szlovákiai magyarság, amelyet ilyen hetven év alatt nem tudtak megsemmisíteni, az egyedeiben s egész közösségében hordoz valami olyan erkölcsi többletet, ami által képes volt és képes lesz továbbra is megőrizni önmagát. Szerintem a nemzettudat lényege a valahová tartozás folyamatos birtoklása. Azt hiszem, ennek a tudása és minden korban való megújítása adja a megmaradáshoz szükséges erőt, kitartást és bölcsességet. □ 18 ITT-OTT 28. évf. (1995), 1. (124.) szám
