Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
minket ebben a „váltóállásban”. 4. Lelkigondozói fok Az előbbi szint továbbvitele ez, egy döntő különbséggel. Az előző szinten az alkalmazkodás önérdek volt: nekem volt kényelmes, ha alkalmazkodtam. A lelkigondozói fokon az alkalmazkodás a másik javára történik, szeretetből. „A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Róm. 8:19), a világ fiainak szükségük van arra, hogy törődjenek velük, szeressék őket. „Ti adjatok nekik enni” (Máté 14:6), parancsolja Jézus, amikor látja az elgyötört sokaságot. Szükség van lakásra, élelemre (az éhezőnek nem elég prédikálni), szükség van arra, hogy az ember mint teljes személy alapgondolatokban ne szenvedjen hiányt. Ezen a fokon a másik ember érdekére koncentrálunk. Nem helyette végezzük el a tennivalót, hanem odasegítjük, hogy az ő élete is célhoz és energiához jusson. Az első pünkösdkor (Ap. Csel. 2:8) „mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni”, mintha személy szerint hozzájuk szólt volna az ige. A kompromisszumot itt a másik személy érdekében kötjük, az ő nyelvét beszéljük, vagy ahogy Pál mondja, „mindenkinek mindenné lettem, hogy... megmentsek némelyeket” (I. Kor. 9:22). Mivel feltételezhetően a gondolkodó hívő ember a nyitottabb szemléletű, így valószínűleg ő az erősebb, tehát ő alkalmazkodjon a hitben vagy a gondolkozásban a gyengébbekhez. A szeretet megalkuvásai ezek. éldának említem, hogy intellektuálisan és hitbelileg sokféle elképzelésünk lehet a mennyországról. Egy informális bibliaórán helye lehet a téma boncolásának: honnan ered a menny koncepciója, más vallások hatása, stb. Egy istentiszteleti igehirdetésben már óvatosabb megfogalmazásra van szükség, hisz a hallgatók között lehetnek olyanok, akikben ez komoly megütközést kelt. Végül, ha a hívő Matild néni a halálos ágyán megkérdezi tőlem, hogy „ugye tiszteletes úr, már várnak rám a menny garádicsain a trombitáló angyalok?”, a válaszom csak egy lehet. „Igen, Matild néni, én is látom őket”, függetlenül attól, hogy intellektuálisan mint képzelem el az angyalokat. A szeretet törvénye alapján ebben az esetben csak ez a válasz erkölcsös. Hasonlóan mondhatjuk, hogy a jézusi modell szerinti szelíd és önmagának nem követelődző hívő ember e lelkigondozói fokon „színt vált”, s harcias, prófétai hangnemben áll ki mások jogaiért, sérelmeik védelmében. Itt már a szeretet motivál. >rArról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13:15). Ezt a fokot legteljesebben az úrvacsora fejezi ki. „Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik” (I. Kor. 11:24). Az Isten testet öltött, a jó pásztor gondunkat viseli. Úgy tűnik, Isten állandóan ezen a fokon van velünk. 5. Istent imádó fok Ezen a fokon felfüggesztődik minden kétely, kérdés, és bizonytalanság: az „ego” megüresedik. Ezsaiással és a szeráfokkal zengjük: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész főidet” (Ezs. 6:3). Itt mindnyájan aprók, bűnösök, de hatalmasan megbocsájtottak vagyunk, ezért hálásak, hogy Isten jelenlétében lehetünk. Ezen a fokon mindig reménykedünk: akkor is, ha az elszáradt csontok (Ezékiel 37), vagy a magyar ügyek völgyében járunk, mert minden völgy „az Isten mindent átfogó teljességével” van tele (Ef. 3:19). Itt életre kelnek a magyar kálvinista himnusz, a 90. zsoltár nemes veretű szavai:„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre... taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!... Legyen velünk Istenünknek jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Itt imádhatjuk Istent csenddel, tradicionális vagy modern zenével, művészeti alkotásokkal: mindennel, amely tükrözi Isten dicsőségét. Ezen a fokon Istenre bízzuk életünk végső értelmét. Bízunk, hogy az O szava nem hiábavaló. Akkor se, ha gyarló emberek hirdetik, mint mi vagyunk. Ahogy az eső és a hó nem tér vissza üresen, úgy az ige sem „tér vissza hozzám üresen, hanem véghez viszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldöttem”, jelenti ki Isten Ezsaiással (55:11). Itt mindnyájan eljuthatunk Istennek ahhoz a békességéhez, „mely minden értelmet meghalad”, amely megőrzi szíveinket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban (Fii. 4:7). Utószó és önbírálat Van akit elidegenít, másokat veszélyeztet hitükben ez az előadás. Van akinek nincs szüksége erre az elmefuttatásra, hogy élőhitre jusson. Feleségem reakciója például az volt, hogy ez mind nagyon szép, de az ő hite nem így működik. Ez egy „A” típusú előadás az „Á” típusok számára, de ő 10 ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám
