Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
gimes — collapsed. The largest minority ethnic group — the Hungarians — also have the most assertive national identity and are perceived by the majority as a threat to its integrity. This makes for an endless source of dispute and tensions. In the assertion of their ethnic identity Hungarians are just as hard at work recycling the rich Hungarian national mythology, namely the greatness, bravery, and brilliant cultural achievements until after 1918. Just like the Romanians, the Hungarians follow the same pattern of a glorious destiny/tragic misfortunes/victimization in formulating the national identity. The problems arise from completely different expectations: while both Hungarians and Romanians understood the fall of the communist regime as an opportunity of reasserting their national identity, their respective agendas overlap. The myth of a Great Romania, a centralist nationstate, is in direct conflict with the desire for autonomy from the center expressed by Hungarian leaders. Janusz Bujaszki’s description perfectly fits the Romanian case: “Nationalism among a minority ethnic group may be a valuable lever for community mobilization and for gaining political influence in the state. Conversely, the withholding of concessions and resources to minority leaders could increase anti-centralist feelings, undermine the legitimacy of the government and lead to more radical demands for autonomy, or even secession.”1 The tension could be overcome if both groups would be willing to embrace a trans-national system of values — which does not seem to be in the cards for either group, at least not in the near future. □ !■ Janusz Bugajszki, Nations in Turmoil (Boulder, San Francisco, Oxford: Westview Press, 1993), 26. Elhunyt Tamási Miklós 1994. március 28-án meghalt Tamási Miklós tagunk, barátunk és támogatónk a kanadai Vancouverben (British Columbia), ahol „a magyarság mindenese”-ként ismerték. Miklós 1936-ban született. A békési Református Gimnáziumban érettségizett, majd a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem hallgatója lett. Ennek testületével együtt került ő is Vancouverbe 1956 után. Tamási Miklós tagja, támogatója, vezető személyisége és spiritus rectora volt több vancouveri magyar szervezetnek, így pl. a Soproni Öregdiákok körének, a Csengey Dénes Irodalmi Körnek, az MDF vancouveri Baráti Körének, s a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesületnek. 1974 óta szerkesztette a helyi érdekeltségű, de igényes kiállítású Tárogató című havi folyóiratot. Magányos, egyedülálló férfi volt, aki nem szerestte, ha ünnepelték. író volt, költő: Eszkimó szerelem címmel jelent meg verseskötete. A Magyar Baráti Közösség 1991-es nyári programján Lake Hope-on szerzői estet rendezett számára. Hagyatékából barátai posztumusz kötetet akarnak kiadni. Simon Zoltán így ír róla negkrológjában: Miklós „önzetlen volt, mindenkit segített, mindenkit támogatott. Főleg a szegényeket, a fiatalokat, művészeket, irodalmárokat. Minden magyart felkarolt, törődött velük, önmagát kivéve.” Egy súlyos szívrohamot kibírt, „de fél tüdeje és szíve nem bírta a sok munkát.” Ökumenikus istentiszteleten búcsúztatta Nt. Ugrin Béla és Nt. Szamosközi István a Magyarok Nagyasszonya templomban. A Forest Lawn temetőben fekszik; az 1956-os magyar emlékobeliszk előtti díszsírhely lett az övé. A két egyház közreműködésével alapítványt állítottak fel barátai hátrahagyott írásai kiadása céljával. Aki olvasóink közül meg akar emlékezni Miklós barátunkra, küldje adományát az alábbi két cím valamelyikére, megjelölve a csekken a Tamási alapot: Our Lady of Hungary Parish Kálvin János 1810 E. 7th AVe. Hungarian Presb. Church Vancouver, B.C., V5N 1S2 2791 E. 27th Ave. VAncouver, B.C., V5R 1N4 Isten Veled, Miklós! 46 ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám
