Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
Az ITT-OTT e száma hosszú szünet után jelenik meg, a Magyar Baráti Közösség 1994-es nyári találkozójára. A tavalyi magyar héten elhangzott előadások válogatása is csak most kerül kezetekbe. „A szétszórtsági magyar életben nem lehet, nem szabad kifáradni, kimerülni — írja egy régi barátom —, nincs olyasmi, amire mindenki más hivatkozhat: a »burnout«.” Katonás buzdítás, de azért lehet, és dehogynincs. Hogy nem mindenkinek szabad, az más kérdés. S akinek lehet ugyan, de nem szabad, annak nem illik rá hivatkozni sem. A lap kieséséért nem a Tanács, hanem személy szerint a szerkesztő-szedő-tördelő felel, vagyis én, aki nagyon jól tudom, mit lehet és mit nem, mit szabad és mit nem, mit illik és mit nem. Magyarázkodni nem illik. Bocsánatot kérni igen. A Közösség többet érdemel, mint amennyit adni tudok, már jó ideje. Mindegy, hogy miért. Ennyit bővítményül mégis: a tavaszi tanácsgyűlésen megismételtem azt a már régebben kifejtett meggyőződésemet, hogy a lapot az eddigi profillal tovább kiadni nem célszerű. Valamikor, kezdetben, a lap tartotta fenn a Közösséget, nem a Közösség a lapot. Annak idején sokszor hangoztattuk: a lap nem folyóirat a megszokott értelemben, hanem a közösség-, a gyülekezetépítésnek egyik eszköze. Az elmúlt pár év alatt azonban, teljesen érthetően, de talán mégsem egészen indokoltan, többet foglalkoztunk a nemzetközi magyar nagypolitikával, mint saját ügyeinkkel, elhanyagolva azokat a kérdéseket, „melyekért csak mi felelünk”. A Közösség gondolata, eszméje a háttérbe szorult. Ma pedig, úgy érzem, a megváltozott világban csak akkor lesz értelme a további munkának, ha visszatérünk az eredeti alapokhoz, ha ismét a közösségre fektetjük a hangsúlyt. Maga a Közösség sem ugyanaz azonban, mint negyed évszázaddal ezelőtt. Az elv maradhat a régi, de másképpen kell beszélgetni róla mai mieinkkel. Ezzel hálisten ma már az MBK tanácsa is egyetért. Remélhetőleg az idei találkozón sikerül egyet-mást tisztázni, pontosabban meghatározni e kérdéssel kapcsolatban. De már ennek a számnak a kitűnő anyaga is tartalmaz több vitaindító írást. Hadd utaljak csak a két lelkész cikkére: Kálmán Szabolcséra és Komjáthy Aladáréra, akik számunkra új szemszögből tárgyalják a teológiát s az amerikai magyar azonosságtudat kérdését a magyar egyházon kívül és belül. Ha e kérdéseket nem tekintjük református belügynek, mint ahogyan a szerzők sem szánták kérdésfelvetéseiket annak, akkor a mi fórumunk a legelhivatottabb azok megvitatására. Kellemes nyaralást kíván mindenkinek —éjt 4 ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám
