Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
gárság. Ennek hátterét a cseh ipari civilizáció, valamint a fejlett cseh városkultúra adta és adja. E magatartás-eszmeiség megtestesítői, szimbólumai: Masaryk, Havel. Szlovákiában ez nem így volt, a vékonyrétegű polgárság szerepét az egyház, illetve a katolicizmusra alapozó demokrata magatartás pótolta és egészítette ki. Volt cseh Havel, nem volt szlovák Havel. Sajnos Havel bő két év alatt nem tudta ötvözni a cseh és szlovák magatartást, vagy talán nem is lehetett. Jellemző és figyelemre méltó tény, hogy Havelt a szlovák nemzeti érdekű politika, ha úgy tetszik, a szlovák nacionalizmus buktatta meg. Az 1989-es változás első hónapjai a demokrácia reményének ideje. Az 1990-es parlamenti választásokon Szlovákiában a liberális mozgalom győz és alakít kormányt. Az új hatalom első hónapjainak jelszavai: az emberi jogok, a magántulajdon, a piacgazdaság. A szövetségi parlament megalkotja az emberi jogokról szóló alkotmánylevelet. De már 90-ben kiderül, hogy a liberalizmus vékony jege a demokráciának. Már visszalépést jelent a 90 őszén hozott nyelvtörvény, ez már a felerősödött nacionalizmus jelképe, mely fóléje nő, elszínezi az emberjogi törekvéseket. A 89-es rendszerváltásnak nemzetiségi szempontból két hozadéka van: az első az önigazgatás helyi szerveinek megalakítása — az önkormányzatok. A második: a nemzeti alapon szerveződő politikai pártok és mozgalmak alakításának lehetősége. Ezen a vonalon állt be a politika. Érdekes és megdöbbentő jelenség, hogy Szlovákiában a 92-es választásokon legyengül, elveszti pozícióit a liberalizmus és a kereszténydemokrácia. Ennek ellenében feltör a nemzeti érdekű párt utódpártja. Feltámadt és porába dőlt a liberalizmus. Gondolom, nem csak szlovákiai jelenség ez. Mi ennek az oka? Nincs a liberalizmusnak megtartó közege? Rosszul értelmezték? Alkalmatlan a helyzet megoldására? A liberalizmus térvesztésével pozíciót veszít a demokrácia is? Avagy a liberalizmus nemzetenkénti értelmezése következik? Avagy nincs más út, mint céljaink felé törve átvergődni a nemzeti érdekű politika és a nacionalizmusok halálveszélyein? Pozitív tényezőt jelentenek az Európa Tanács emberjogi okmányai. utóbbi időben Magyarország szomszédai szerződéses garanciákat kérnek a határok megváltoztathatatlanságáról. Egyrészt garanciaigények a magyar kormány felé, másrészt autonómiaigények Magyarországon kívül. Itt tartunk most, a Kárpát-medencének ez jelenleg az ördögi köre. Igen, gondok halmaza. Csodálatos, hogy kárpát-medencei sorskérdéseinket Amerikában is elmondhatjuk azoknak, akik nem kisebb gondot és nem kisebb batyut cipelnek magukkal, mint mi. Néhány éve egyoldalú panaszként hangzott volna mindez. Ma úgy érzem, hogy gondjaink közreadása egymás vállalását is jelenti. Évtizedek idegenítő távolságai feszülnek közénk, százféle ok a folytonos visszanézésekre, a számonkérésekre, a jogos és oktalan ítélkezésekre. Úgy érzem, már nem ezt, hanem a jelenidejű cselekvést kényszeríti az idő. Mindenki a saját helyén tegye azt, amit kell: az elmenések helyett az otthoni, a helybeni cselekvés válik időszerűvé. Nem a kesergő nosztalgia, nem az elmúlt idő siratása, hanem a magyarság nagy tapasztalatú, művelt entellektüeljeinek együttgondolkozása. Sokmindent át kell értékelnünk, sokmindent újra kell gondolnunk. Mi a Kárpát-medencében egy hetvenéves történelmi építmény, Trianon lebontását egy más építmény emelésével kezdtük el. Szinte a lehetetlennel határos vállalkozás. Tudjuk, mindennek küzdelem az ára, s mi ezt választjuk: a küzdelmet. A magyarság történelmi esélyét éli, a választás e helyzetben ilyen: Vagy feladjuk, vagy újra megküzdünk holnapi létünkért és énünkért. Ez most nem köztes állapot, itt már nincs majd, nincsen halasztgatásra vesztegethető idő. Számunkra megnőtt az idő jelentése, szembe kell néznünk önmagunk történelmi arcával. A határon kívüli élő nemzeti kisebbségek s a világ szórvány- és szigetmagyarsága cselekvésre vagyunk ítélve. A legrosszabb helyzetben jelenleg a dél-vidéki magyarság van. Élet-halál küzdelem. Talán innen indulhatnánk el magunk felé. A határon kívül élők számára fontos Magyarország helyzete. Erőnléte, közérzete, kisugárzása. Én jelesen értékelem a magyar politikai demokráciát, a magyar parlamentarizmust. Ugyanakkor elkeserítő, hogy nagy energiák semmisülnek meg a pártharcok tüzében. Sajnos, a pártharcok fogyasztják a magyar társadalom erkölcsi erejét, fogyasztják Magyarország közelmúltban kialakított politikai tőkéjét. Gyengítik a magyar kormány külhoni esélyeit. Sajnos a határon kívülre is exportálják ezt a fertőzést. Azt váijuk, hogy Magyarország vállaljon ben-ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám 19
