Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)
1993 / 1. (122.) szám
MAGYAR KIRÁLYI POSTA í Dr. Éltető J. Lajos tanár úrnak: Az ITT-OTT olvasója és mondhatnám szellemének támogatója vagyok amióta a lapot megismertem, több mint egy évtizede. Sajnos, a Reménység Tavához még nem sikerült eljutnom, mert találkozóink egybeesnek évenkinti magyarországi tartózkodásommal. További tájékoztatásul: 48-ban kényszerültem elhagyni a hazát — fizikailag. A legutóbbi (121.) számot együltömben olvastam el. Sütő beszámolója, másodszorra (először a Hitelben) még jobban felkavart, amihez talán „Ilona néni temetése” is hozzájárult. Mivelhogy épp a múlt év júliusában a sors kegye folytán megfordultam Lujzikalagorban. Ezek után — „Kantó” időzített mementója ellenére — Papp László levelének (változatát a Világszövetség is közölte) egyes kitétele, valamint a Te válaszod lényege a Magyar Királyi Postában disszonánsnak tűnt. Nyeste Zoltán kiegyensúlyozott, magvas válasza szerintem tökéletesen elegendő volt. A. Eban mondása bizonyosan más népcsoportokra is alkalmazható, sőt, politikai irányzatok hitvallóira is találó lehet. Miért van arra szükség, hogy az egyik felfogás hívei ellenfelüket letaglózzák? Miért nem élnek — ha már értelemre hivatkoznak — a megkívánandó tárgyilagossággal? Hisz nyilván a saját elképzeléseiknek is vannak árnyoldalai. A külföldi sajtó képviselőinek otthoni tájékoztatói nem mindig elfogulatlanok, érzelmileg sem közömbösek. A számos hazai kommentátor állítólagos európaiságára a sok említhető példa mellett elég a már jelzett Petőfi emléktábla szétverésének, jóllehet nem általános, budapesti visszhangjára utalni. Feltételezhetően mindkét felfogás önzetlenül az ország javítását, építését, a haza szolgálatát szándékolja: ha ez így van, úgy a cél közös. Ne rugdaljunk azokon, akik gyökereiket keresik 45 évig tartó kábítás, kábultság után. Persze, sok minden még zűrzavaros — a megújhodás hosszú folyamat — és becsúszik a hülyeség. Ballépésektől viszont mi kintiek sem vagyunk mentesek; sem szent és sérthetetlenek. Legyünk azon, hogy ki-ki szabadon, a kiátkozás veszélye nélkül vallhassa nézetét; fogadjuk tisztelettel ellenfeleinket — az értelem kötelez és stílusának is kell lennie — még akkor is, ha hangjuk csiszolatlanabb, tájékozottságuk, látókörük esetleg szűkebbnek tűnik és tekintsünk el a másik feltétlen meggyőzéséről. A közös cél, nemde, az ország építése, népének szolgálata, a haza felvirágoztatása? Ezt ki-ki természetszerűleg másképp fogalmazza meg, értékeli, diagnosztizálja és másképpen gyógykezelné. De a platform mégiscsak közös; és azon állva, maradva, mindegyikünk megtalálja a helyét a jobb, közép vagy bal oldalon. Mindháromra szükség van. És a három felelősséggel végzendő működésből — hiszem — lassacskán kibontakozik egy jobb világ. Mily nemes cselekedet volna például, ha a Nappali Holdhoz hasonló kavargást kiváltó protagonisták, ha nem is kéz a kézben, de egymás mellett fejthetnék ki elgondolásaikat, védhetnék meg nézetüket a Reménység Tavánál... Meleg köszöntéssel, Borossá Károly, Montreal Kedves Éltető Lajos Bácsi! — Elnézését kérem, hogy e levelemmel zavarom, Magyarországról, Szombathely városból. Zsoldos Zoltán vagyok, 16 éves Építőipari Szakközépiskola második osztályos tanulója. Testvérem nincsen, édesapám 65 éves nyugdíjas, édesanyám Statisztikai Hivatalban dolgozik. Édesapámat katholikus vallási meggyőződése miatt — amíg dolgozott — sok hátrányos megkülömböztetés érte a kommunizmus idején. Kedves Lajos Bácsi azért írok, hogy én szívesen leveleznék amerikában élő magyar családok gyermekével, gyermekeivel. Nincs külföldi ismerősünk sem az Európai országokban, sem Amerikában. Pomogáts Béla Bácsi adta meg Lajos Bácsi címét, hogy írjak és kéijem segítségét levelező társ keresés ügyben. Angol nyelvtanfolyamra iratkoztam be, de a nyelv tanulása elég nehezen megy, egyenlőre magyarul leveleznék s később mikor már jobban megy az angol nyelv majd angolul is. Az iskolában de mindenhol azt mondják most nálunk, hogy az iskola elvégzése után majd az boldogul aki nyelveket beszél, ezért is iratkoztam be a nyelvtanfolyamra. Most nehéz az élet nálunk, sok iskolatársam nem tud elheylezkedni, nincs munkahely, én három év múlva végzek, addig majd valami lesz. De ettől függetlenül jó szórakozást jelentene számomra a levelezés. Biztosan sok érdekességet tudnánk egymásnak írni. Engem nagyon érdekel Amerika, egy érdekes földrész, ahogy lehet a televízióban is mindent megnézek róla, a gyilkossági filmek kivételével. A sok iskolai tanulás mellett a levelezés kikapcsolódást is jelentene részemre. Futballozgatni eljárogatok, de az iskolai tanulmányok mellett elég magányosan telnek napjaim. Hetente szombaton hittanórákra járok. Kérném szépen Lajos Bácsit, tudna-e segíteni abban, hogy levelező társra találjak magyar családok gyermekeivel. Biztos az volna, ha újsághirdetésben jelenne meg, de én ezt kifizetni nem tudom. Ha személy szerint nem tud Lajos bácsi levelező társat szerezni, legyen szíves közölni ottani magyar egyesületek, közösségek, katholikus szervezetek címét, akiknek írhatnák ez ügyemben. Ha több címhez juthatnák, biztos volna jelentkező. Olvastam, hogy sok magyar él Amerikában. És sok olyan magyar akiknek szülei, nagyszülei már régen kivándorolták és rokoni kapcsolatuk, levelezésük nincs hazánkkal. Talán ezek közül akadna levelező társam. Ha három év múlva elvégzem az iskolát építész technikus leszek. Talán a megszerzésre kerülő szakmám, az építészet szempontjából is hasznos lenne majd, ha amerikai ismeretséggel rendelkezem. Például ottani 22 ITT-OTT 26. évf. (1993), 1. (122.) *zám
