Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)

1993 / 1. (122.) szám

26. évf., 1. (122.) szám

ITT—1993—OTT

Vol. 26, No. 1 (122)

Az én apám

Az én apám tudott jól franciáid S Bázelben németeknek prédikált.

De mikor elment Szolnok-Dobokába Román szótárt vett és grammatikát.

Öt éve nem volt ott a nyájban pásztor És sok magyar feledte már szavát — Kallódó lelkűkért apám a kátét Románra fordította át.

Zsidók is éltek ott. Buzgók s szegények. S az én apám zsidóul is tudott.

S jöttek hozzája nagyszakállú vének, Hallgatni az ótestamentumot.

Mint gyermekek ülték körül apámat, Bár harmincéves hogyha volt csupán, És olvasott és magyarázott nékik A Szentírásból az apám.

A foldesúmak volt egy kisleánya,

S apámhoz így szólott a fóldesúr: „Hittanból is készítsd vizsgára őt,

Nem hagyhatom, hogy elmenjen hazúl.

Hogy nem hived? Add rája paroládat, Hogy azt tanítod, amit megkiván Kátéja.” — És a zárdában jelesre Vizsgázott le a kisleány.

Az én apám Úrvacsorát ha osztott S hazakerült a rész, mely a papé:

Újból terített a szent maradéknak. „Nem a mienk — így szólt — az agapé,

Hanem azé, ki valamennyiünkért Egyforma kínnal szűrt és aratott.”

S mindnek, ki aznap a küszöbre hágott Italt kinált és falatot.

Az én apám, mielőtt sírba szállott,

Egy sor ártatlan hajnalkát vetett,

Az örök hajnalt hozták a virágok És elvitték a földi életet.

S halottnézőbe a ravatalához Eljött egy sohsem látott idegen,

Megállt a lábánál s azt mondta nékünk: „Krisztus járt benne idelenn.”

✓

Es bár az én apámat sírba tettük,

Azért ő meg nem halt, én jól tudom. Csak az üvegcse tört el, ám az illat:

A lélek jár kötetlen szabadon.

Isten kiskertjét őrzi s az virágzik Abban, ki gyülölettelen szeret —

És száll apám közöttünk, mint a jó szél A jó vetés felett.

Berde Mária

ÍTT-OTT 26. évf. (1993), 1. (122.) szám 3