Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)
1993 / 1. (122.) szám
dent megtettek, hogy aláássák a demokratikus rendet és a jogállamiságot, ha velünk ma szembenálló oldal nem folytatja a politikai gyalázkodást, a centrum megerősödik és a társadalom végre valóban stabillá válik. A stabilitás pedig az egész nemzet érdeke, míg a Magyar Demokrata Fórumon belül levő extrém erők is csak zavaros, a társadalomra veszedelmes helyzetben tudnak hatalomra jutni. Itt és most nem eszmékért folyik a harc, hanem valóságos hatalmi és pénzügyi célokért, s ennek útját kell állni. Ezt a számvetést ma minden politikai erőnek meg kell tennie ahhoz, hogy a demokrácia mai képviselői ne egy majdani börtönben vitatkozzanak arról, kinek volt igaza. A Magyar Demokrata Fórum VI. Országos Gyűlését illetően optimista vagyok, mert ez a nép józan és higgadt természetű. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy nehéz országos gyűlésünk lesz, mert olyan politikai erőkkel kell szembeszállni itt, s ha kell a végsőkig elmenni, amelyek egészen más politikai és erkölcsi normák szerint nézik a világot. Minden személyeskedés nélkül mondom, hogy 1992. augusztus 20-án a kormány, az MDF és a magyar nemzet sorsának emelkedő szakaszában volt, s mindnek ártott egyszerre Csurka István ismert cikke, meg a későbbiek. Éppen úgy mint az ellenzék és a sajtó egy része a rágalmazások sorozataival. Ezért a kompromisszum nem feltétlenül könnyebb — mint Csurka képzeli — az MDF-en belül, mint más pártok és politikai erők képviselőivel. Mindig tudtam ugyanis, a másik oldalon kikkel állok szemben. Saját körön belül ennek megismerése nehezebb. Könnyebb azokkal egyezségre jutni, akiknek ismerjük szándékait, tisztességük határait, mint azokkal, akik látszatra velünk tartanak, hozzánk hasonló köntöst viselnek, de kétszínűén támadják sorozatosan politikánkat a maguk jól megfontolt tervei alapján, egyre élesedő hangnemben. Erre jó példa az MDF-től már régen különvált Magyar Fórum hetilap. Lassan a legellenségesebb sajtótermékek egyikévé vált a kormány centrumpolitikájával szembehelyezkedve, belülről próbálva elvégezni azt a küldetést, ami a legradikálisabb ellenzéki lapoknak és társaiknak eddig nem sikerült. A lap vezércikkéről szólva azt mondhatom, csónakon mehetnek egymás mellett egy csapatban a vízen, ez politikai és emberi döntési kérdés. De hogy piszkos, lukas lavórban senkivel nem fogok együtt ülni, az biztos. Egy becsületes, tisztességes egyezség mindig elképzelhető egy politikai pártban, de ennek megvannak a világos elvi és gyakorlati feltételei. Csurka István egyszer azt mondta az elmúlt viták során, hogy az ajtót ó nyitotta ki Lakitelken és nem ö jött be a rossz ajtón, amikor a jogállam és a demokrácia elveit hangoztatva jelentettem ki, hogy aki nem ezen elvek alapján lépett az MDF-be, az rossz ajtón jött. Most csak annyit mondhatok erre, engem az MDF iránti rokonszenv és az MDF legkiválóbb szellemi vezetői hívtak. Jó ajtón léptem hát be, szépen felhajtott sátorlap alatt, ezért hát nem vagyok hajlandó olyan magatartásra, hogy egy disznóól ajtaján kelljen távoznom. Ehhez, azt hiszem, megvannak az erkölcsi alapjaim, miután az egész világon az Elysée palotától a Buckingham palotáig, a Fehér Háztól a Kremlig sikerült feltárni sok fényes ajtót a magyar nemzet előtt. E fényes ajtók azonban soha nem feledtetik el a kicsi magyar parasztházak, egyszerű otthonok vagy akár csak kunyhók belső világát, s elkötelezettségünket, hogy Tiborc panaszát, szóljon bármilyen halkan, meghalljuk. Isten óvja Magyarországot a felelőtlen demagógiától, a sarlatánoktól, akik valóban szálláscsinálói lehetnek az anarchiának, a diktatúrának és az előző rendszer legrosszabb képviselőinek. Ma is ahhoz a politikához tartom magam, amit 1989. októberében fogalmaztam meg, s aminek alapeszméitől és programjától sohasem kellett eltérnem, csak a változó körülményekhez kellett igazodnom térben és időben... □ A magyar politikának — mint annyi nép politikájának — van három nagy veszélye, három gyenge pontja. Az első az opportunizmus, a gyávaság. Mindig is voltak velünk opportunisták, gyávák, akik hajlandók voltak idő előtt engedni, akikben nem volt kitartás. De a Magyar Demokrata Fórumnak és a magyar nemzet jobbik felének sohasem volt köze az opportunizmushoz. Másik nagy hibája ennek az országnak, ennek a népnek: a doktrinérség a politikában. A doktrinérség, amikor a valóságtól elrugaszkodva, elméleti elképzelések foglyakénk, realitások nélkül, politikai fantazmagóriákkal — vagy egyszerűen csak teóriákban való gondolkodással sodorták veszélybe ezt az országot. És a harmadik nagy veszély — az opportutunizmus és a doktrinérség után —, amely mindig előfordult, és szeretném hinni, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak sosem lesz sajátja: a kocsmapolitika. Egymás überolása. Az a politika, amikor megelégszünk azzal, hogy jó nagyokat mondunk, s az a bátrabb aki nagyobbat mond. Ha sikerül, a másik röstelkedik, és ő is nagyobbat akar mondani. De amikor eljön a nehéz óra, a számonkérés ideje, a nagyszájúak nem egyszer összeomlanak! Ilyen körülmények között nekünk tudni kell azt, hol vannak a határok. Magyarország célja most természetesen és egyértelműen a megújhodás, s hogy minél előbb — megfelelő garanciákkal — szabad legyen... Antall József, az MDF II. Országos Gyűlésén, 1989 okt. 18 m-OTT 26. évf. (1993), 1. (122.) szám
