Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)

1992 / 2. (120.) szám

Nagy Károly (Piscataway, NJ):

Dérczy Péter Főszerkesztő, Magyar Napló Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Arra kérem, hogy közölje a Magyar Naplóban az itt mellékelt írásomat és az ugyancsak mellékelt „Nyílt Levél, 1988. július 23” nyilatkozatot.

Helyreigazításként is, meg mert — úgy hiszem — tartozunk ezzel a történelmi igazságnak. Köszönettel, tisztelettel üdvözli — Nagy Károly

Amerikai magyar “Charta 88”

„Grósz faux-pas-t követett el New Yorkban” (The Independent, London, 1988. július 26); „Magyarország vezetőjét kritizálták a New York-i találkozó után” (International Herald Tribune, 1988. július 26) — ilyen címekkel jelent meg nyugati újságokban a Reuters hírügynökség július 24-i, 479 szavas jelentése — David Lewis írta — Grósz Károly miniszterelnök 1988. július 24-i találkozójáról az Amerikában élő magyarok mintegy 150 főnyi csoportjával.

Mi volt a „faux pás”? — „Számos résztvetót sértett Grósz úr Nagy Imre iránti attitűdje” — úja a jelentés, s aztán engem idéz: „Grósz gyalázta Nagy Imrét, mondta Nagy Károly amerikai magyar szociológus (nem rokona Nagy Imrének), olyan bűntettekkel vádolta, amiket ő nem követett el.” A cikkek a Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör Grósz Károlynak általam átnyújtott Nyílt Leveléről is beszámolnak, kiemelve néhány kitételét: „A nyilatkozat pontjai a szovjet csapatok Magyarországról való távozását, az egypárt-rendszer megszüntetését, a Magyarországgal szomszédos országok magyar kisebbségei védelmét és megsegítését, a magántulajdont lehetővé tévő gazdasági életet és a teljes szólásszabadságot követelik.”

Számos európai, amerikai és amerikai magyar újság közölte a Nyílt Levél leglényegesebb pontjait angolul és magyarul, július második felében. A nyilatkozatot — ezt a szinte amerikai magyar „Charta 88”-at — a legszámottevőbb amerikai magyar szervezetek, egyesületek, egyházak vezetői közül is sokan aláírták azzal a szándékkal, hogy így is hozzájáruljanak a magyarországi rendszerváltáshoz, a magyarság függetlensége, szabadsága, demokráciája eléréséhez.

Hasonló szövegeket adott át és mondott el sok más amerikai magyar szervezet képviselője is Grósz Károlynak, júliusi amerikai látogatása során New Yorkon kívül többek közt Washingtonban, Indianaban és Chicagóban is. Példák: Magyar Baráti Közösség (ITT-OTT): „Tiltakozunk az 1956-os forradalom mártírjairól Budapesten békésen megemlékezők elleni rendőri atrocitások ellen. Halaszthatatlanul fontosnak tartjuk Magyarországon a párt és az állam, valamint a hatalmi ágazatok egymástól való elválasztását, a többpártrendszerű szabad választásokat, a történelmi igazság rehabilitálását.” Amerikai Magyar Szövetség (angol nyelvű sajtónyilatkozat): „Az Egyesült Államok határozottan ki kell nyilvánítsa abbéli szándékát, hogy következetes figyelemmel kíséri: tiszteletben

tartja-e a magyar kormányzat állampolgárai szólásszabadságát, alapvető emberi jogait, megenged-e további demokratizálódást, reformokat.” Magyar Cserkészszövetség: „Engedélyezzék Magyarországon az Isten, a haza és az embertársak szolgálatára nevelő cserkészet működését!” A magam nevében többek között ezeket a mondatokat adtam át a miniszterelnöknek: „Olvastuk szavait az 1956-os magyar forradalomról. Mi, akik azt személyesen átéltük tudjuk, hogy állításai nem felelnek meg a valóságnak. Megtapasztaltuk azt is, hogy Amerika és más nyugati országok szemében mekkorát emelkedett a Németh László által 56-ban »emelkedő nemzetnek« nevezett magyarság az 56-os forradalom alatti szabadságszeretó és demokratikus magatartásáért. Ez a megbecsülés és tisztelet olyan értékes erkölcsi tőke és hitel, amelyet roncsolni a nemzetnek okoz kárt, amelyre felelősségteljesen építeni az összmagyarság érdeke” (megjelent: Nyugati Magyarság, 1988. szeptember-október, 11. oldal).

Ezért döbbentett meg Csalog Zsolt barátomnak a Magyar Napló március 6-i számában írt néhány mondata. (Naplójegyzetek zárójeles megjegyzései: magánügyek. De a Magyar írószövetség lapja — ahol e megjegyzések megjelentek — a történelmi igazságért is felelős.) Ez olvasható a Magyar Napló 3. oldalán: „Azt akartuk megszervezni, hogy Grósz Károly elvtárs közelgő amerikai látogatását az amerikai magyar emigráció legyen szíves és bojkottálja — tök hiába tornáztunk: az amerikai magyar emigráció addigra már szilárdan eltökélte, hogy látványosan kinyalja Grósz et. seggét; meg is tette, kőkeményen...” Zsolt: emlékezetkiesés? Elfelejtetted, hogy Te is aláírtad közös Nyílt Levelünket? És azt, hogy micsoda éjt-nappallá-tévö szervezés forrta ki ezt a morzsányi, de talán példaértékű és hatásos akciónkat?

Ezért kérem e soraimmal együtt az itt mellékelt Nyílt Levél, 1988. július 23. szövegének — aláírói nevével és pozíciójával együtt teljes — közreadását. Történelmi dokumentum □

Nyílt Levél

Grósz Károlynak

Magyarország miniszterelnökének

Amerikai látogatása alkalmából mi, az Egyesült Államokban élő és/vagy ideiglenesen itt dolgozó, tanuló magyarok a következőket kívánjuk tudomására hozni:

1. Amerikában is igyekszkünk támogatni a magyarságot társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai helyzete javítására irányuló erőfeszítéseiben.

2. Rokonszenvvel figyeljük a közelmúlt magyarországi változásait abban a reményben, hogy azok a magyarság jelenlegi válságaiból keresnek kiutat.

3. Mély megdöbbenéssel és aggodalommal fogadtuk azokat a híreket, amelyek Romániában a több, mint két milliónyi magyar kisebbség elleni folyamatos etnocídiumról és most már közösségeik tervezett lerombolásáról, elpusztításáról szólnak; amelyek csehszlovákiai magyar iskolák százainak bezárásáról értesítenek; amelyek az épülő bős-nagymarosi vízlépITT-OTT 25. évf. (1992), 2. (120.) szám 19