Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 1. (119.) szám
tending my first year there. My mother is an English teacher and I am going to be an English teacher myself. I’ve heard a lot about the wonders of America and the nice American people. I was lucky enough to get acquainted with one last year as there came a Peace Corps volunteer to teach in our school, a nice elderly lady who helped me so much in practising the language. She is the one who gave me your address and encouraged me to write to you. My greatest desire is to spend a year in the States thus getting practice in the language, in your teaching methods, your attitude towards children, an educational system that has made American people so unique and freeminded. Well, I am writing to ask you if you could give me some help with getting into a university of your area and sponsoring my studies there for a year. I am very willing to work and earn my living as a nunny or some other way; but as my family can’t finance a university fee or accomodation there, it seems hopeless without some help. I am sure that a year’s study in America will make me a different person and a much more efficient teacher. The kind of teacher who is able to inspire a much more creative generation of new Hungarians. I am looking forward to hearing from you soon. — Yours sincerely, Adrienn Barczy, 10. Tatra street, Balassagyarmat, 2660 Hungary Éltető Lajos úrnak: Tisztelt Professzor Úr! Mint a boríték feladójáról is láthatta, én vagyok az a bizonyos Talapka Pál, akinek érdekében kedves barátom, Nicholas M. Nagy Talavera megkereste Önt 1990. októberében. Idejét nem rabolandó rögtön szeretnék a tárgyra térni. Miklós elküldte nekem az Önnel folytatott levelezésének másolatát, már ami rám tartozik természetesen. Én megkerestem levélben a Lewis and Clark College-et — ahogyan azt Ön javasolta — és hivatkoztam Önre. Bár e levelezésből kiderül, hogy Ön túladott a csereprogramok szervezésén, én mégis első kézből kívánom Ónt tájékoztatni elképzeléseinkről. Nemcsak a konkrét csereprogramot illetően, hanem úgy általában szeretném Önnek pontosítani amit Miklós az egész pusztáról írt. Vállalkozásunk célja, hogy hosszútávon megismertessük az országnak ezt a vidékét a romantikát kedvelő és a múlt iránt vonzódó közönséggel. Nem célunk a Hortobágynak konkurrenciát támasztani, mivel nem szeretnénk „álnépies”, látszat dolgokat produkálni. Mi kimondottan a tiszta gyökerekkel szeretnénk az ide látogatókat megismertetni. Ez pedig kizárja azt, hogy showműsor-szerű látványosságokkal szórakoztassuk vendégeinket. Aki idejön, az élje át a 100 évvel ezelőtti paraszti élet mindennapjait és fedezze fel magának a pusztát. Azt a pusztát, ami fogalom volt a század elején. Erről a részről a kritikus tollú Féja Géza is csak elismerően tudott írni. Bizonyíték erre 1935-ben papírra vetett sorai: „Ez a tanyarendszer a magyarság nagy tartaléka, olyan sűrűn terem itt az ember, mint az élő fa.” A vidéket egykor benépesítő törekvő parasztság a pusztítás ellenére is olyan értékeket hagyott az utókorra, aminek nem szabad veszendőbe mennie. A megóváshoz szükséges anyagiak csak az idegenforgalom fejlesztésével teremthetők elő. Ennek érdekében 1996-ig szeretnénk létrehozni egy élő skanzent, ahol a munka és az élet úgy folyna, mint a Milleneum évében, teljesen korhű termelési eljárásokkal és akkori eszközökkel. Már ennek létrehozásába is bekapcsolódhatnának csereprogramban részt vevő diákok. Égy tanya rekonstrukciója során olyan eljárásokat láthatnának (akár gyakorolhatnák is azokat), amelyek már Magyarországon sem mindennaposak, pl. vályogvetés és ebből való építkezés. Emellett természetesen megismerkedhetnének a népi kézművesség szerteágazó világával, pl. „csuhéjtechnika”, fonás, kovácsolás, stb. Konkrétan én Miklóson keresztül ahhoz kértem az Ön segítségét, hogy szervezett formába öntsem azt a felajánlásunkat, hogy minden évben a saját költségünkre vendégül látnánk 1-2 hétre hungarológia iránt érdeklődő amerikai diákokat. Valamiféle alapítványi formára gondoltunk, de ez természetesen függ az Önök véleményétől is. (Az Ön által figyelmünkbe ajánlott Dr. Szőnyi Györggyel [Szegeden a Hungarian Studies vezetője] sikerült kapcsolatba lépni ez ügyben.) Ezt részben azért tennénk, hogy felhívjuk a figyelmet a vásárhelyi pusztára, részben pedig hosszútávú reklámnak sem lenne utolsó számunkra. Elsősorban ott akarunk propagandát folytatni, ahol tőke van, tehát angol és német nyelvterületen. Bár készül megfelelő prospektusunk, szeretnénk minél több személyes kapcsolatot kiépíteni Észak-Amerikában is, mivel ez minden propagandaanyagnál többet ér. Amennyiben levelemben leírtak felkeltették az érdeklődését, szívesen állok az Ön rendelkezésére további információval és prospektussal. Bízom abban, hogy kapcsolatunk az egész környék javát szolgálja... Tisztelettel — Talapka Pál, H-5900 Orosháza, Kölcsey u. 1.111 !7, Hungary Kedves Talapka Úr! A csereprogramon valóban túladtam, de csak azért, hogy álljon meg a maga lábán, nélkülem is, ha majd már nem lesz magyaroktátás Portlandban. Az információt mindenesetre továbbadom a Szegedre készülő hallgatóknak. Ennél többet nem tehetek. Ám maga a terv — élő skanzen — ragyogónak tűnik, s biztosan sikerrel jár, ha megkapják a megfelelő anyagi támogatást. Hátha lapunk olvasói között is akad érdeklődő! — Üdvözli — éji Éltető Lajosnak: Kedves Éltető Uram! Igazán kellemes emlékekkel eltelve jöhettem el a múlt év augusztusi ITT-OTT találkozóról. A szervezési munka minden bizonnyal sok fáradozással járt részedről, de a találkozó hangulata mindezért kárpótolhatott. Azóta én is visszazökkentem a szürke hétköznapokba. Ezeket mostanában csak ritkán szakítja meg különösebb esemény, akció. Ilyen volt legutóbb a magyarországi jugoszláv menekültek (horvátok, szerbek, magyarok) részére történő ruha és takaró gyűjtésünk, amelyet Kovács Béla fogott össze. ITT-OTT 25. évi. (1992), 1.(119.) szám 35
