Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 1. (119.) szám
Cúth János (Komárom, Szlovákia): Tiso után szabadon Olvasni! Olvasni! Olvasni! — mondhatta volna akár Lenin is, ha egyáltalán az ő nevéhez fűződnek mindazok a szentenciák, amelyeket neki tulajdonítanak. Ám ezt nem így mondta, megkerülve az olvasás és a tanulás összefüggéseiből adódó újabb szentenciát, hogy t.i. a tudás érdekében ne feltétlenül politikai propagandát olvass, illetve feltétlenül ne Lenint, Sztálint, Hitlert olvass! Mert ahogy a táplálkozás a fizikai lét feltétele, úgy a rossz táplálkozás fizikai leépüléshez, mérgezéshez vezethet. Épp ezért, ne zabálj fel minden propagandát és minden maszlagot, főleg ha e zsánerek társszerzője a Vakság, az Elfogultság és a Butaság. A felelősség akkor is óriási, ha a fent nevezett szerzők munkáinak egymást érték az újabbnál-újabb kiadásai, helyet követelve maguknak a katedrákon, az irodalomban, a tankönyvekben és a tudatban. Ahogy van gyorsan és lassan ölő méreg, így a sok évtizedes szlovák identitászavar, előítélet és sovénpolitika a mérgek közül az utóbbinak felel meg, de feltétlenül hat. Eredménye az általános és teljes magyarellenesség (tisztelet a kivételnek), az európai formátumú politikusok hiánya, míg a heveny mérgezés tünete a Markus, Prokes-féle jelenség. Ezek az urak hordómagasságból kezelnek le tényleges politikusokat, és mit nekik történelmi lecke, történelmi számonkérés és történelmi felelősség, amikor mindezt elnyomja bennük a „történelmi hőssé válás” lehetősége. Mert ugye, aki Tiso után szabadon, önálló szlovák államot hoz létre, az mindenképpen számíthat a tojásdobáló és ajtórugdosó mélyszlovákok hozsannáira, számíthat néhány köztéri szoborra, öt-hat bekezdésre az új (leírt) szlovák állam új (átírt) történelemkönyvében. De hogy mire számíthat majd az ország lakossága, arra maguk az önjelölt államalkotó hősök sem tudják a választ, de nem is érdekli őket. Bennünket, Szlovákiában élő magyarokat viszont különösképpen érdekel, miután eleve mostoha létünkben külön fenyegetés számunkra egy önálló szlovák állam. Pártjaink, politikai mozgalmaink és kulturális egyesületeink már korábban is kinyilvánították „fenntartásaikat” a Csehországtól elkülönülő Szlovákiával kapcsolatban. Ezt diktálja a logika, s az ilyetén reagálásnak még alternatívája sincs. Hogy is lenne, amikor a szlovák mininapóleonok már hónapok óta azzal hangolják ellenünk a gazdaságilag (anyagilag) legyengült és amúgy is ingerlékeny szlovák lakosságot, hogy a szlovák szuverenitás legnagyobb akadálya a magyarság, amely, úgymond, a szlovák állam kikiáltása után többé nem tartja majd tiszteletben a trianoni határt, amelyet Magyarország és Csehszlovákia, nem pedig Magyarország és Szlovákia között húztak meg. Igen, ez az igazság. De vajon miért van az, hogy a szlovák nacionalisták csak az egyenlet egyik oldalával foglalkoznak, azaz, hogy a magyarok miért reagálnak úgy, ahogy. Azt viszont már — élve a hülyegyerek előjogával — úgy teszik, hogy a nagyvilág elnézését remélik, amikor a maguk részére oly rámenősen és civilizált emberhez, egyáltalán emberhez méltatlanul követelnek olyasmit, amit elvitatnak tőlünk... Hol van itt a logika, és mitől reálpolitika a mellébeszélés és hazudozás? Vagy ez már szlovák sajátosság? Ileynkor örül a román, mint a cirkuszi törpe, ha nálánál kisebb embert lát... (Annyi bizonyos, hogy legutóbb, a kárpótlási szerződés kapcsán Németország előtt is úgy exponálta magát a szlovák kormány, hogy az önálló Szlovákia csupán egy korábbi állapot visszaállítása, mivel annak volt már történelmi előzménye: Tiso Szlovákiája... Azon tanakodom, hogy mi a teendő a felelőtlenség, a fasizmussal való tudatos vagy öntudatlan azonosulás, illetve egy nemzetet képviselő, önbecsapósdit vállaló hazárdjáték láttán? Mert hogy Tiso egyértelműen Hitler-bérenc volt (nem úgy, mint a szlovák részről agyonfasisztázott Horthy), az köztudott dolog. Hogy magát a Tiso-féle Szlovákiát Hitler konstruálta, az is köztudott dolog. S hogy hol voltak ennek a Szlovákiának a határai, az is köztudott. Csupán Carnogursky'ék nem tudnának róla? Ejnye, ejnye. Pedig ha komolyan vennék saját érvüket, akkor most illedelmesen bekopoghatnának Antall József miniszterelnökhöz, s a hivatkozási alapul szolgáló térkép alapján visszaállíthatnák a két ország közti határt, mindkét fél megelégedésére (?). Aztán tiszta lelkiismerettel szorgalmazhatnák a csehektől való elszakadás ügyét... Persze tudom én, hogy aki korábban Hitler-kegyenc volt, majd „háborús győztes” lett, később pedig a szovjet hatalom kivételezettje, annak az igazság smafu. Illetve nem: számára az az igazság, ha valakitől előjogokat, külön juttatásokat kap. Mindegy, hogy kitől, csak kapjon. Máskülönben bömböl, szitkozódik, köpköd, hisztériáz, tojásokkal dobálódzik, betöri a parlament ajtaját és államfői limuzinokat lapít össze. in-OTT 25. évi. (1992), 1. (119.) szám 19
