Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)

1992 / 3. (121.) szám

MAGYAR KIRÁLYI POSTA

Éltető Lajos, Felelős szerkesztő, titkár, MBK: Kedves Lajos! — Furcsa módon mondott köszönetét feleségemnek az MBK Tanácsa azért, hogy az 1991-es Lake Hope-i tanácsülés jegyzőkönyvének vezetését elvállalta és vállalt kötelezettségét a nehézségek ellenére elvégezte: Az 1992. március 21-i tanácsülés jegyzőkönyve (ITT-OTT 25:2, 1992, 4. o]d.) azt írja, „A Lake Hope-i jegyzőkönyvet Takács Éva Somogyihoz végre eljuttatta.” Hozzád, mint az ITT-OTT felelős szerkesztőjéhez és a tanácsülés jegyzőkönyvvezetőjéhez kell fordulnom az ITT-OTT olvasói számára helyesbítésért és magyarázatért, feleségem számára nyilvános elégtételért.

Évát Lake Hope-one Somogyi Balázs kérte meg a jegyzőkönyv vezetésére, amit ő azzal a feltétellel vállalt el, hogy a végleges szöveg elkészítéséhez segítséget fog kapni... Sajnos a szükséges adatokat többszöri kérés és ígéret ellenére sem sikerült megkapni, ami a szöveg véglegesítését nagyban késleltette. Végül is Sass Márton, Ludányi András és Somogyi Balázs segítségével, saját jegyzeteire támaszkodva a szöveget összeállította, és azt 1991. novemberében Nagy Sándor Connecticut-i lakásán Somogyi Balázsnak személyesen átadta. Ez a Washington-i tanácsülés előtt mintegy négy hónappal történt, feleségemet soha senki nem sürgette ezügyben. így mindkettőnk számára érthetetlen és sértő a nyomtatásban megjelent „végre eljuttatta” kifejezés. Balázs akkor inkább azt mondta, szokatlan, hogy a jegyzőkönyv ilyen hamar elkészüljön.

Nem tudom, miért kellett feleségemet ilyen értelmetlen, igazságtalan módon, nyilvánosan megbántani. Kérem, hogy a legközelebbi tanácsülés tisztázza ezt a kérdést, és az ITT-OTT-ban közölt jegyzőkönyvében adjon elégtételt. — Üdvözlettel — Dr. Takács László, Columbia, MD

Kedves László! — Soraid szíven találtak, hiszen kedves Nejedet a világért sem akartam megbántani, mégis ezt tettem annak a szerencsétlen szónak — hogy „végre” — a publikálásával. Én ugyanis valóban sürgettem a jegyzőkönyvet a gondnoknál, mert mint a bejegyzett cég hivatalos képviselője, enyém a felelősség az okmányok a törvény által megkövetelt nyilvántartásáért. A leveledben vázolt részletekről nem volt tudomásom, ez azonban nem szolgálhat mentségemre.

Tanácsgyűlésünk csak tavasszal lesz megint, a nyilvános bocsánatkérést nem halaszthatom el addig. A jegyzőkönyv korrigálását magam fogom kérni, ennek

32 (TT-OTT 25. évf. (1992), 3. (121.) *zám

ellenére a tapintatlanságért, igazságtalan megjegyzésért egyedül engem érhet elmarasztalás. Évát megkövetem, szépen kérem, ne haragudjon rám, az elvégzett munkáért pedig fogadja köszönetemet. —éji

Éltető Lajosnak: Kedves Lajos, régen ismerjük egymást és azt hiszem egymás gondolatait is tudjuk értékelni. így én nem csodálkozom azon, hogy az ITTOTT 120-ik számában (25. évf. 2.) kommentár nélkül közölted Csurka István írását, amelyben többek között a Soros Alapítvánnyal foglalkozik.

Én tudom, hogy azért tetted ezt az ITT-OTT olvasói „közkincsévé”, mert éppúgy borzolja az idegeidet és sérti Magyarország sorsáért aggódó szívedet mint az enyémet. A baj csak az, hogy sokan talán félreértve szándékodat, helyeslést vélnek kiolvasni a közlésből.

Ez pedig nagy hiba lenne.

Az ITT-OTT ugyan nyílt fórum és helyet ad ellentétes véleményeknek is, de nincs szüksége máshonnan átvett anyag vagy írások közlésére. Különösen akkor, ha ezek a vélemények a magyarság jóhírének, nemzetközi megbecsülésének rengeteget ártanak.

Ideje végre kimondani, hogy Csurka István egy nemzeti tragédia jelensége. Aki egyenlőséget tesz a bolsevista elnyomás és a nemzetközi Valutaalap (IMF) segíteni akaró tevékenysége közé, aki az országot mai nehéz helyzetéből kivezetni akaró miniszterelnököt hátba támadja, aki a zsidóság lelki sebeit állandóan véresre dörzsöli, csak a legrosszabb szolgálatot teszi hazájának.

A Magyar Fórum augusztus 20-i számában megjelent cikk visszhangja jó példája annak, hogy Csurka István milyen károkat okoz Magyarországnak. Míg azelőtt a külföldi lapok egyöntetűen a keleti világ legjobbjaként emlegették Magyarországot, a befolyásos Financial Times szeptember elsején és másodikén két rendkívül elmarasztaló cikket közölt Nicholas Denton tollából Budapestről. Az egyik címe: „Far right rises as Hungary’s economy sinks.” Ez részletesen ismerteti, miket írt Csurka, képe alatt azzal a megjegyzéssel, hogy ó az, aki a magyar közéletbe „intellektuális Molotov-koktélt” dobott. A másik cikk sötét és meglehetősen reménytelen képet fest a magyar gazdaság helyzetéről.

A kapcsolat világos. A cikkíró még annak a lehetőségét is felvillantja, hogy Magyarországot is elérheti a „Balkan chaos”. Mindez akkor, amikor az ország a Világkiálítással kapcsolatban a legnagyobb külföldi befektetéseket válj a.

Nem véletlen, hogy a Csurka-cikk éppen Szent István napján jelent meg. Bármilyen történelmi szemlélettel nézzük is első királyunk szerepét, nyilvánvaló, hogy ő vetette meg az alapját annak az államrendnek, amely ezer évig megtartotta a magyarságot ezen a viharokkal vert földrajzi helyen. Méghozzá egy nyitott, mindenkit befogadó, minden értéket megbecsülő országot teremtve, nem pedig a két pogány közt egy hazáért meghalni akaró, minden kívülről jövő hatást elutasító mentalitással.

Azt hiszem nyilvánvaló, hogy Csurka Istvánnak nem lehet kommentár nélkül helyet adni az ITT-OTT hasábjain. Olyan kereszt ő és az általa képviselt nézetek a magyar hazán, amelynek hordozása még sok