Itt-Ott, 1991 (24. évfolyam, 1-2/118. szám)
1991 / 1-2. (118.) szám
Az anyanyelvi mozgalom résztvevőihez és barátaihoz! Többb mint két évtizede dolgozik az anyanyelvi mozgalom azon, hogy a világban szétszórtan élő magyarok megismerjék egymást, eszmecseréket folytassanak közös feladataikról, és felismerjék azt az egyetemes magyar felelősséget, amelynek meg kell nyilvánulnia mind a közéletben, mind a kulturális tevékenységben. A mozgalomnak vannak nagy eredményei és a kényszerű politikai körülmények következtében voltak fájdalmas mulasztásai. Mindenekelőtt abban, hogy csak az utóbbi években ölelhette magához teljességében azt a magyarságot, amely a Kárpát-medencében a kisebbségi sorsnak kiszolgáltatottan él. Fennáll a veszélye annak, hogy éppen most, a megnyíló szabadságban, a mozgalom eddigi munkáját kellően nem ismerő politikai erők hatására megtörik az a lendület, amely mindezidáig az Anyanyelvi Konferencia keretei között kialakult, és elveszíti erejét az az önkéntes áldozatkészségre alapozott munka, amely tevékenységünknek értelmet adott. Az Anyanyelvi Konferencia értetlenséggel és anyagi gondokkal küzd, és mindez hovatovább fennmaradását is veszélyezteti. Holott éppen most volna arra lehetőségünk, hogy összefogottabb erővel és nagyobb tudatossággal küzdjünk közösen a kisebbségi sorsba kényszerített magyarok nemzeti identitásáért és anyanyelvi kultúrájáért. Ezt követeli tőlünk a történelmi pillanat, amely most talán kedvezőbb esélyt kínál e küzdelem számára, mint eddig bármikor. Kérem ezért az anyanyelvi mozgalom minden eddigi résztvevőjét, minden barátját és mindazokat, akik a jövőben azonosulni tudnak és kívánnak mozgalmunk szándékaival és céljaival, hogy fogjanak össze az Anyanyelvi Konferencia fennmaradása és teljesebb kibontakozása érdekében. Az anyanyelvi mozgalomnak fontos nemzeti programja, értékes hagyománya, és nem kicsiny szellemi ereje van: közösen kell lehetővé tennünk, hogy ezek a hagyományok és szellemi erők a magyarság kulturális, erkölcsi és lelki egységének helyreállítása érdekében találkozzanak és összefogjanak. — Pomogáts Béla Svédek Ne félj... Koppenhágától Prágáig Prágától Budapestig a barnahajú, bajszos, kalapos a vézna kicsi szőke feleség meg a két bájos, pajkos csemete svéd duruzslását hallgatom Vegyes házasok, ugye, most a bajszos hazahozza nyugati családját a nagyszülőkhöz. Milyen megható Ferihegyen aztán az IBUSZ-nál a fülledt kapadohánybűzben vízumra váró izzadok sorában magyarul veszekszik egymással hangosan az egész bagázs —éji Az egyedüllét függetlenséget is jelent. Gröbös, szüntelen hétköznapokhoz kötődő, hosszan szokott járom is hiányozhat, ha elmaradt. Az önállóság sokirányú lehetőség, (kutasd, minden szöge új meglepetés) mely fel nem ismerve, elvesztett napokba tépelődik. A megszokás múlttá csábosodott arcát a napi valóság kaleidoszkóp tükrében egyenként leplezd le. Sallanggá ítélt terheid, az ólmosat is, vesd mögéd, s a jövőbe vetítve keresd önmagad. Fülöp László, Madison, Wisconsin ITT-OTT 24. évf. (1991), 1 -2. (118.) szám 55
