Itt-Ott, 1991 (24. évfolyam, 1-2/118. szám)
1991 / 1-2. (118.) szám
Szórványban Észtország A napokban (júniusban) kaptuk meg a Munkácsy Mihály Észtországi Magyar Kulturális Egyesület Kapcsolat c. híradójának decemberi és januári számát. A borítékon a két 35 kopekes bélyegre ráütött szovjet pecséten mintha február volna a feladási dátum. Sebaj, fő hogy megjött a küldemény; üdvözöljük új barátainkat, akiknek létezéséről eddig nem is tudhattunk. De hadd mutatkozzanak be ők közvetlenül az olvasónak: Oroszi Pál (Tallinn): Tallinn-i életünkről Mint ismeretes, egyesületünk két központtal működik. Egyik Tallinnban, másik Tartuban van. Most a Tallinnban történt eseményekről szeretnék beszámolni, a problémáinkról, amelyek az utóbbi fél év folyamán foglalkoztatnak. Sajnos egyik legnagyobb problémánk a szétszórtság. Különösen nehéz ilyen körülmények között a gyermekeink számára való rendezvények megszervezése. Talán ezért maradt el a tervezett Mikulás-nap. Persze közrejátszott, rendezvényeink látogatottságán is észlelhető a benzinhiány, az egyre nehezedő anyagi és utazási lehetőség stb. Mindennek ellenére örömmel nyugtázhatjuk, hogy sok pozitív esemény is történt nyár óta. Legelőször is hadd szóljak az október 20. és 21-én megtartott Finnugor Rokonsági Napokról. A szabadságról visszatérve rögtön hozzáláttunk a Napok megszervezéséhez. A szorgos előkészítő munkának köszönhető az a váratlanul népes vendégsereg, mely összejött október 20-án reggel Tallinnban. Idén bővült a résztvevők száma, köztük vendégeink földrajzi tarkasága. A már hagyományos magyarországi vendégeken kívül megérkeztek az erdélyi, kárpátaljai, és lembergi magyarok képviselői is. Mindnyájan örömmel köszöntöttük körünkben az új leningrádi főkonzult, Varga István urat és kedves családját, úgyszintén Kéri József urat, a Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ igazgatóját. Sajnos, idén nem jöttek el a tavaly jelenlevő felvidéki barátaink. Az idei, harmadik Napok alkalmából a finnugor népek képviselőit fogadta Arnold Rüütel, az észt köztársasági elnök, aki magasra értékelte a rokonsági mozgalom és a Napok eszméjét. „Mi, finnugor nemzetek, külön-külön kisnépek vagyunk, ezért fontos az, hogy összefogjunk, segítsük egymást, ha meg akarunk maradni” — mondotta Arnold Rüütel úr. A rendezvények két napig tartottak, és hozzásegítettek egymás mélyebb megismeréséhez. A karácsonyi előkészületek közepette megkaptuk a tallinni városi tanács által számunkra kiutalt termet, amelyet egyelőre hetente egyszer használhatunk... Nagy öröm ez számunkra, hiszen itt, ha szerény körülmények között is, de rendszeresen összejöhetünk. Itt lehetőség nyílik információ és irodalom, valamint folyóiratcserére is, ami nem kis dolog, ha figyelembe vesszük a magyarországi lapok rendelésének megszűnését. Azonkívül itt szándékozunk megindítani a rég óhajtott hétvégi magyar nyelvű iskolát a tallinni gyerekek számára, amely 1991 januárjától indul be. Erről bővebben a következő számban lesz szó. [A következő szám különszám lett, a januári észtországi eseményekről írott beszámoló. —éji] Tallinnban rendeztük meg a karácsonyt is. A résztvevők kis száma miatt ezalkalommal az istentisztelet nem a templomban, hanem a Barátság Ház nagytermében lett megtartva. Istentisztelet után karácsonyi énekeket énekeltünk, s az ünnepi asztalt körülülve beszélgettünk. Szó volt az év eseményeiről, s egyúttal megnéztük az év folyamán készült fényképeket, diákat. A gyerekekről sem feledkeztünk meg. Mindnyájukat kis meglepetés várta a karácsonyfa alatt. Aki részt vett, kellemes emlékekkel távozott, aki nem tudott eljönni, csak sajnálhatja az elmulasztottakat. Az egyre nehezedő élet és a fejünk felett sűrűsödő politikai felhők ellenére sem lenne szabad elfeledkeznünk a nyelvünkért és fennmaradásunkért folytatott harcról. Igen, mert ez valóban harc, amely anyagi és időáldozatot is követel. Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy egyre kevesebben hajlandóak az effajta áldozatokra. A 241 Észtországban élő magyar közül nem mindenki tud magyarul, sokan amellett, hogy nem tanítják meg gyermekeiket anyanyelvűkre, lassan maguk is elfelejtik azt. Pedig, mint ismeretes: nyelvében él a nemzet! Jó összefogással és áldozatkész hozzáállással egyesületünk keretein belül, szerintem, sokmindent megtehetünk fennmaradásunk érdekében. Köszönet azoknak, akik munkájuk mellett nem sajnálják erejüket, idejüket, akiknek nem közömbös nemzeti fennmaradásunk ténye, akik szeretnék, hogy gyermekeik is tudjanak magyarul és tesznek ez ügyben. □ A társulat levelezési címe: Magyar Kulturális Egyesület 202400 Tartu Kreutzwaldi 1 Estonia 50 ITT-0TT 24. évf. (1991), 1 -2. (118.) szám
