Itt-Ott, 1991 (24. évfolyam, 1-2/118. szám)
1991 / 1-2. (118.) szám
A HAAW mecénása 1989 decemberében a Hungarian American Associaton of Washington — a Washingtoni Magyar-Amerikai Társulat, s itt Washington állam, nem a főváros értendő — levelet kapott, melyben egy valaki 2 200 dollárt ajánlott fel az egyesületnek, a következő célokra: 200 dollárt egy, a HAAW által kiválasztott magyar néptánccsoport támogatására, 100 dollárt tetszés szerinti használatra és 1 900 dollárt ösztöndíjakra, mégpedig úgy, hogy ebből 1 000 dollárt egy 12. osztályos kapjon, 500-at egy 11. osztályos, 250-et egy 9. vagy 10. osztályos, és 150-et egy 6., 7., illetve 8. osztályos Washington-i tanuló, s hogy egyenlő rangú helyezettek esetén a díjak legfennebb kétfelé oszthatók. Egyéb kikötések: elsősorban jeles tanulmányi eredmények, különösen matematikából, természettanból és angolból, valamint a magyar nyelvtudásnak bizonyítása, illetve annak, hogy a pályázó hajlandó magyarul tanulni akár tanfolyamon, akár a magyar cserkészeten keresztül, vagypedig azáltal, hogy legalább hat hetet Magyarországon tölt. Az adományozó alighanem tisztában volt azzal a bosszantó ténnyel, hogy a magyar származást nem lehet legálisan feltételként kitűzni olyan ösztöndíj esetében, melyet közadakozásból fenntartott társulat adminisztrál, de az is lehet, hogy szándékosan akarta, hogy másoknak is legyen esélyük — szóval ügyesen megoldotta a kérdést azzal, hogy vallásfelekezetre, faji hovatartozásra és nemre való tekintet nélkül választandók ki a jutalmazottak — ha tudnak magyarul, illetve ha hajlandók a magyar nyelv megtanulása, Magyarország megismerése érdekében áldozatot hozni. A legtöbb esetben az ilyen amúgyis magyar származék, bár nem mindig — saját tapasztalatomból tudom, hogy az egyetemen a legjobb magyar nyelvtanulók néha azok, akiknek az érdeklődésen s a szimpátián kívül semmi egyéb kapcsolatuk nincs hozzánk... A mecénás azóta ezt az adományát megismételte, és — hisz ez is volt a célja! — úgy halljuk, Seattleben mások is csatlakoztak már akciójához, úgyhogy az elvetett magból nagyobbacska fa terebélyesedhet nemsokára. Ez azonban akár bekövetkezik, akár nem, a mecénás megtette a magáét. Mert ha milliomos volna, még akkor is nagy dolog lenne amit tett, s hálás köszönettel számolnánk be itt adományáról, hiszen a magyar milliomosok közt is kevesen vannak, akik ilyen célokra a zsebükbe nyúlnak. Denem milliomosról van szó, hanem pályája kezdetén álló, fizetéséből élő, fiatal értelmiségiről, akinek szüleit 56-ban vetette erre a féltekére a sors, aki már itt jött világra, de akit Magyarországnak és a magyarságnak szeretetére neveltek a szülői házban. A HAAW illetékes bizottsága tudja, ki ő, egyébként nem kér nyilvános elismerést nagylelkűségéért. (Hisszük, hogy ez előbb-utóbb keresetlenül is utoléri, s ez alkalom adtán úgy lesz rendjén.) Az én kézszorításomat s ölelésemet mindenesetre nem kerüli el, ha majd ismét találkozunk. Az ember azt szeretné ehhez hozzáfűzni, hogy ez a fiatalember nagyszerű követendő példa, és az is. Ha mindenki ennyit adna... De ne ábarándozzunk. Egy azonban bizonyos: a nyugati magyarság meg kell, hogy tanulja azt a találó amerikai mondást: put your money where your mouth is. Mert beszélni, politizálni nagyon könnyű, kellemes és olcsó szórakozás. Csak éppen semmi haszna nincsen. —éji f Lantos Ervin 1939-1991 Az Oregoni Magyar Baráti Közösség volt gondnoka Isten nyugosztalja ITT-0TT 24. évf. (1991), 1-2. (118.) szám 27
