Itt-Ott, 1991 (24. évfolyam, 1-2/118. szám)

1991 / 1-2. (118.) szám

M.B.K.

Ludányi András levele az MBK Tanácsának

Kedves Tanácsosok, Kedves Barátaim! — Ezt a levelet szerettem volna még decemberben kipostázni, hogy még „gondnoki” tisztségemmel felruházva mondjak búcsút az elvállalt munkakörömnek. De ez nem sikerült, mivel ismét új feladatok zúdultak a nyakamba és még a régiek közül is rengeteg teendő nehezedett szűkülő utolsó heteimre. Tehát halogattam a búcsúzást. így most egyúttal mindenkinek már boldog újesztendőt is kívánhatok (megkésve), amint búcsút mondok a gondnoki három évemnek. Mindannyiótoknak, akik segítségemre voltatok: hálás köszönet, nélkületek ez még így se ment volna. Azoknak pedig, akik nem támogattak... Hát remélem, utódomat fogjátok majd támogatni és nemcsak széphangzású magyar szavakkal, hanem igaz odaadással, lelkes munkavállalással, és szeretettel.

őszintén mondom, az MBK gondnoksága nem más, mint közösségi szolgálatvállalás. Alkotmányunk mást mond! (Lásd az 5.5-5.10 bekezdéseket!) Három éves tapasztalatom után mondhatom, hogy „vezetésből” nem sok jutott osztályrészemül, végrehajtásból annál több. Ezt nem azért emlegetem most, mert sajnálom magamat, hanem azért, mert ez nem maradhat így a jövőben. Utódomnak nem kívánom hogy továbbra is csupán még egy emigráns magyar szervezetet „vezessen”. Mert ha továbbra is csak azt tesszük, amit eddig tettünk (egy évi összejövetel Lake Hope-on, évente négy ITT-OTT szám megjelentetése, egy maréknyi előadó és művész körbeutaztatása, stb.), akkor helyben-topogó, berögződött és sorvadásra ítélt szervezet maradunk. Ne értsetek félre, ezek fontos feladatok — és így is sokkal több eredménnyel koronázottak, mint akármelyik külföldön működő más magyar közösségé — de a megváltozott körülmények között és az új lehetőségek tükrében szűkebb lett hatósugarunk és fontosságunk. Csak akkor tudunk élenmaradni a szétszórtsági magyar életben, ha komolyabb feladatok elvégzését szervezettebben tudjuk magunkra vállalni. Itt főleg a „magyar lobby” és az „angolszász média” befolyásolására gondolok. Ehhez viszont több áldozatra van szükségünk, mind időben, mind anyagiakban. De higgyétek el, az ilyen kritikus időben kihasznált alkalom a nagytávlatban lényegesen fog kamatozni népünk számára.

Tahát így, búcsúzáskor engedjétek meg nekem, hogy hivatkozzak Szt. István Intelmeire és George Washington „Farewell Address”-ére — elvégre amerikai-magyar vagyok. Mindkettőnek a mondanivalója azért volt annyira hiteles, mert az utánuk jövők számára fogalmazták. Tehát, hem a saját hatalmi érdekük miatt — hanem közösségükért aggódva állapították meg, hogy mi az amit szem előtt kell tartani, hogy erősebb, biztonságosabb és hatásosabb legyen közösségük szerepe a jövőben.

A kimagasló tényező, hogy nekünk kell tudni

irányt adni. Sajnos az egyházi vezetők általában (akár katolikusok, akár reformátusok, akár unitáriusok, evangélikusok vagy zsidók) az egyházuk érdekének szemszögéből értékelik ki a magyarság sorsát. Az emigráns politikai szervezetek majdnem kivétel nélkül ideológiai támpontokat használnak és általában az ideológiai szópuffogtatásban ki is merülnek (ők a leghangosabbak, de egyben a legmeddőbbek!). A nagy biztosító vállalatok (William Penn, Református Biztosító Szövetség) sajnos vagy belharcokkal és „status” hajszázással vannak elfoglalva, vagy a „business” jellegük tartja őket vissza a hatásos magyar érdekképviselettől (pedig erre nekik lenne a legtöbb lehetőségük és a legtöbb pénzük). Marad ezek után a „fiatalabb” másodnemzedék szervezeti hálózata, a cserkészet, a HHRF [Hungarian Human Rights Foundation], az AHEA [American Hungarian Educators’ Association], az AASHH [American Association for the Study of Hungarian History], az Atlantic Publications, és újabban a chicagói HAHRC [Hungarian-American Human Rights Council], azután pedig az Öregdiák Szövetség és végre (de nem utolsósorban) az MBK. A cserkészet „nem politizál” és ezennel mint szervezet ebben a munkában csak indirekt veheti ki a részét. (Bár ez az egyetlen nagy taglétszámmal rendelkező szervezetünk.) Máskülönben, rengeteg a feladata mind a Kárpátmedencében újraindított cserkész mozgalmakkal, mind a szétszórtsági fiatal generáció magyarságtudatának biztosításával. Az AHEA és az AASHH, úgymint az Atlantic Publications főleg tudományos téren végeznek fontos munkát konferenciák megrendezésével, könyvkiadással és a külföldre szakadt magyarságtudományok terén működő szakembereinek összefogásával. A legfontosabb munkára: a magyar érdekvédelemre marad a HHRF, a HAHRC, az Öregdiák Szövetség és az MBK (Döcögve — szervezés alatt áll a Hungarian American Coalition, de ez még csak papíron létezik!)*

Ez a három szervezet — az ITT-OTT és a Nyugati Magyarság támogatásával — végzi a leghatásosabb munkát az érdekvédelem terén. De ez főleg krízisközpontú ad hoc munka, és főleg az erdélyi magyarok sorsa foglalkoztatja figyelmünket. Tovább kell tudjunk lépni, most vagyunk olyan változásokkal ígéretes történelmi korszakban, amelyben ez a munka a legtöbb eredménnyel járhat! Szintén ezeknek a szervezeteknek van olyan szervezési tapasztalatuk, angol nyelvkészségük és képzett tagságuk, amely leghatásosabban tudja képviselni magyar sorskérdéseinket az amerikai és a nyugati világ fórumain. Tehát, akár tetszik, akár nem tetszik, nekünk kell húzni az igát és megteremteni az anyagi alapot, amelynek súlyával végre a mi népünk is hatásosabban tud felszólalni, és biztosabb esélye lesz, hogy felszólalását meg is hallgatják és talán számon tartják és esetleg vállalnak vele sorsközösséget is!

Hadd rögzítsem a lényeget pontokban. Fő feladatunk kifelé: I. A magyar érdekképviselet és érdekvéÍTT-OTT 24. évf. (1991), 1 -2. (118.) szám 23