Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
(tanács, Vöröskereszt, stb.) elsősegélyként adott ugyan némi segítséget, de ez mind kevés ahhoz, hogy itt új életet kezdjek, megtehessem a nullától legalább az első lépést. Az igazság az, hogy 60 évesen a munkában eltöltött 42 év után, meg a verőlegények brutalitása következtében már fáradt és rokkant vagyok. Éppen ezért arra kérem önöket, drága amerikai magyar testvéreim, segítsenek rajtam, legyenek irántam részvéttel. Bizonyára vannak Önök között olyan nemesszívű, segítőkész testvérek, akik mellém állnak... Hálás köszönettel fogadnék némi pénzküldeményt, nem romlandó élelmiszert, ágyneműt, takarót, 42-es lábbelit. Nehéz helyzetben vagyok, nélkülözök, ismét kérem, segítsenek. Kérem mindegyikükre a Jó Atya áldását. — Márkus György, H-5720 Sarkad, Sarkadkereszturi út 9. 17, Hungary Mégis inkább magyarul... Éltető Lajosnak: Kedves Lajos, thanks for your insightful review [ITT-OTT 113., 37.] És most magyarul: nagyon tetszettek a recenziók! Nem is tudtam, hogy Tábory Maxim milyen jó költő. Nem is hittem, hogy verseim „elérik az általános emberit.” Ez is jó érzés. Az ember azokhoz szól, akiknek hasonló élettapasztalatuk van. Abban hál’ Istennek nincs igazad, hogy nem fogok hazatérni. Gyerekkori barátaimnak köszönhetem, hogy egyre inkább magyarnak érzem magam. Korniss Péternek (a fotóművész), Brenner Andrásnak és Vaday Sándornak. Öt év múlva nyugdíjaztathatom magam, feltűnően kemény munkámat fenékbe rúgva. Azt szándékszom csinálni, hogy félévet itt és fél évet Pesten töltök. Életem utolsó öt évét pedig otthon töltöm majd. Ahogy ezt már egyik versemben megírtam, 2012-ben szándékszom elhunyni. Mielőtt véglegesen visszatérek, a következőket kell még cselekednem: mivel az angolhoz vagyok kötve, két további verseskötetet megkomponálni, az életrajzomat megírni (hogy mások is okuljanak belőle), egy további műfordításkötetet kiadni és végül egy könyvecskét Amerikáról. Előbb beutazni — leisurely — az államokat mint hajdanában Steinbeck. Nekem is van kutyám: egy csökönyös nagy nősténykutya. Vörös és édes. Nekem gyakran szótfogad. Tele van életkedvvel, mint a reggel. Lajosom, mellékelem a Hitel-ben megjelent interjúmat és három további versemet. Remélem, hogy örömöd telik bennük. Engem örömmel tölt el, hogy toleráns, demokratikus-érzemlű ember vagy. Let all flowers bloom, de nem mint Mao! Én is ilyen vagyok. Az életet és az embereket átölelő. — Barátsággal — Kolumbán Miklós, Somerset, NJ A poesisból is... Éltető Lajosnak: Kedves Lajos! Előttem egy régi, piszkosba hajló sárgásfedelű Ady-kötet, az Atheneum kiadásában. Első oldalán a BUDAPEST FŐVÁROS ÜGYÉSZSÉG vöröscsillagos és búzakalászos pecsétje, nevem, iktatási szám: 52.466, édesanyám neve és egy ENGEDÉLYEZEM bélyegzés, „1958. év I. hó 2-n” dátum az ügyész aláírásával. Ez az Ady-kötet kísérőm volt a Markó utcai börtönben akkor. Lapozom most is, a 128. oldalra érek. Mellékelem a verset, szeretném, ha közölnéd ezzel a levelemmel együtt: „A Rothschildék palotája”. Gondolom, elfogadod ezt válaszul a Költő „küzdőterére” való utalásul. De hogy a lényegre térjek... Akkori ügyészem zsidó származású magyar volt, kihallgatóim is azok voltak az „előzetesben”, az Aradi utcában — védőügyvédem is az volt. Az én cellatársaim egyike sem vallotta magát zsidónak, mindegyikük a „szervezkedés” valamilyen formájú billogát viselte a „népköztársaság ellen”. Nos, én most sem akarok egy olyan köztársaságot, ahol vádló és védő egyaránt zsidó. (Vagy cigány, vagy sváb, vagy katolikus, vagy református, vagy környezetvédő, vagy fogyasztás-melletti — számarányával túlsúlyban.) Ézért írtam levelet és verset Csurka István és a magam „védelmében”. Persze, 1. számú „korrekciód” az „amerikai” Time és New Yorker — forrásaid! — hangvételével tökéletes félremagyarázása mindennek, amiről én írtam. T.i. én a magyar írók (Vörösmarty, Ady, Bibó) nemzetet mentő és a nemzet érdekeit elsősorban érdeknek tartó álláspontjára hivatkoztam. És mivel Te egy „politikai” mestervágással Szabó Dezsőt kihagytad ebből az első számú korrekcióból, feltételezem, hogy Őt így Te az „antiszemiták” közé sorolod — csak egy észrevételezés: Szabó Dezsőt még soha nem hallottam „antifasiszta” írónak titulálni, holott legalább annyit protestált a német befolyás ellen, mint amiért kihagytad. 2. számú korrekciódra: olvasmányaid továbbra is egyoldalúak. Csurkával nincs sem levelezési, sem üzleti kapcsolatom. Tehát „engedélyét” neked kellene kérni, hiszen Te támadtad meg az „amerikai” sajtóban újból meginduló támadással egyidőben. Ismét egy Zürichben írt versemmel búcsúzom, előre „ünnepelve” Rousseau 300. születésnapját — Zas Lóránt, Thousand Oaks, CA Kedves Lóránt! A Rothschild név Ady számára a nagykapitalizmust jelentette az említett versben (amit alighanem minden olvasónk ismer). És Ady azt is megírta, hogy „Sohse hull le a vörös csillag”, s hogy „Mióta ember néz az égre, I Vörös csillag volt a reménye.” Ha valaki egy kicsit is ismeri Ady életrajzát, verseit pedig annyira, mint Te, nem mondhatja, hogy antiszemita volt. — Vörösmarty esetében úgy látszik, egyetértünk, de ha Szabó Dezsőről azt állítanám, hogy nem volt antiszemita, hazudnék. Hogy németellenes is volt — talán még inkább — abban igazad van, de nem erről volt szó. (Alig akad amivel-akivel szemben Szabó Dezső ne lett volna „ánti”, mert kötekedő alkat volt.) Fasizmus: ennél sikamlósabb szó alig található a politikai lexikonban, mert még meghatározni se lehet pontosan. A történelmi fasizmusnak nem volt szükségképpen kelléke az antiszemitizmus és a rasszizmus (l. Mussoliniékat legalábbis kezdetben, Salazart, Perónt, stb., de még Francoékat is, ahol ha volt antiszemitizmus, az nem faji, hanem katolikus megnyilvánulásnak számított inkább). Szabó németellenessége nem jelentette azt, hogy pl. a kultúrpolitikában ne ajánlott volna ugyanolyan megoldásokat a magyarság „megmentésére”, mint Hitlerék a németekére (vagy Ceau§escu a 40 ITT-OTT 23. évf. (1990), nyári (115.) szám
