Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 114. szám
MAGYAR KIRÁLYI POSTA Demokratának lenni, tudod mit jelent? Éltető Lajosnak: Most kézhez vett legutóbbi számotok „Pipafüstnél” c. rovatán háborgók. Persze, Te voltál a szerző. Kezdeném talán egy Bibó idézettel: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit jelent, mint nem félni.” Nos, én demokrata vagyok és ellenvéleménnyel Veled! Csurka István bátor ember és demokrata. Csak azt tette, amit ugyanilyen előjellel elődei is megtettek: Vörösmarty, Ady, Szabó Dezső stb. Ezért Csurkát demokratáktól és bátor emberektől elismerés illeti! Egy hazai barátomnak írtam ma reggel egy pár sort ezzel kapcsolatban: „Bécsben jártam egy hete. Barátaim otthoni újságokat hoztak. Olvastam Csurka István rádió-nyilatkozatának »kényesebb« részleteit. Aztán a támadást. Végül a választ, az okos, de gerincet-mégsem-ferdítő feleletet. Csurka nem csak írónak kiváló, államférfiként is megállja majd a helyét...” stb. Nos, elismerésül Csurkának, verset is írtam. „Megfordulni.” Mellékelem és szeretném, ha közölnéd az ITT-OTT-ban fenti soraimmal együtt. Gondolom, Te is Bibó István szavai szerint élsz — eddig legalábbis így ismertelek, igaz, a küzdőtér másik oldaláról... Végezetül még egy kérdés csupán... Miért nem közölted Csurka nyilatkozatának teljes szövegét? Feltételezem, hogy azért, amiért az otthoni lapok sem? Nem akarták-akarod hogy Csurkának adjanak az olvasók igazat!? Régi trükk... És Te is élsz ezzel?! — Öleléssel, Zas Lóránt, Thousand Oaks, CA. Kedves Lóránt! Két korrekció: 1) Vörösmarty nem volt antiszemita, Ady pedig ebben éppenhogy a „küzdőtér” másik oldalán állt. Bibónak a zsidókérdésről szóló tanulmányát bizonyára nem olvastad.... 2) Csurka januári nyilatkozatára nem reflektálhattam novemberben, amikor a szóban forgó cikket írtam. Én kizárólag két, a nyugati sajtóban — a Time-ban és a New Yorker-ben — megjelent írás alapján írtam amit írtam, s a forrásokat pontosan megjelöltem. Ez elkerülhette figyelmedet. Csurka nyilatkozata sohasem jutott el hozzám, ám a vita kedvéért hajlandó volnék közzétenni, engedélyével. Verseidet 1. fennebb.—éji Jó füst... Éltető Lajosnak: Ma kaptam levelet Faludy Gyurkától, melyben (életében először) az antiszemitizmusról panaszkodik, s arra gondol, hogy visszamegy Kanadába. Mint tudod, általában véleményeink ütközni szoktak: Éppen ezért öröm, hogy most megdicsérhetem utolsó Pipafüstödet. Én már hónapok óta őrjöngök Csurkáék ártalmas demagógiáján, s különösen MBK-s körökben egyedül voltam. így külön öröm egyszer valamiben egyet érteni. Ölel — (Lipták) Béla Kedves Béla! Épp mert nem szoktunk egyetérteni, jólesett lapod. Kösz. —éji. Szelídebben... Éltető Lajosnak: „Kádár búcsúztatód” engem is alaposan felkavart annak idején. Akkor azért nem írtam, mert felháborodásomban bizonyára goromba lettem volna. Hogy most mégis idődet lopom soraimmal, azt válaszodnak köszönheted Papp Laci és Nyeste Zoltán leveleire. Válaszodnak ugyanis a legnagyobb része provokatívan abszurd. Ha Ribánszky Róbert (Kádár volt személyi titkára) írja ugyanezeket a mondatokat a „Münich Ferenc Társaság” tagtoborzó levelében, azon nem lepődöm meg, mert hiszen ő az „övéi” közé tartozott, vagy tartozik. De egy Nyugaton élő magyar tanárember tollából? Egy olyan ember agytekervényeiből sziszegjenek elő ezek a mondatok, aki számára majd minden információ elérhető, aki élete tekintélyes részét, tehetsége sommás hányadát és szabad idejének arra fordítható osztályát éppen magyarságmentéssel, a Magyar Baráti Közösség alapítására és fenntartására költötte, számomra egyszerűen érthetetlen. De vegyük sorjába válaszod kiemelkedő részleteit, habár igazság szerint majd minden sorával vitatkozni kellene. „Kommentár nélkül” nem egyértelműen azt jelzi, amit Te gondolsz. Annak lehet pozitív, egyetértő értelmezése is, és még sok más, függően a közlemény és a kiadvány profilkülönbségeitől, az olvasó nézetétől, stb. Később ezeket is írod: „1957-ben, s utána sokáig engem is felháborított Kádár dicsérete, de lassan meggyőződtem arról, hogy — épp a körülményekre való tekintettel, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk —, okos politikus. E nézetemnek semmi köze 56-hoz s a Nagy Imre perhez, nem erkölcsi bírálatról van szó, hanem politikai-történelmi megítélésről.” Kádárt, mint politikust, sok jelzővel lehetne illetni, amit kivétel nélkül meg is érdemelne, de az „okos” nem lenne közöttük. Illyés Gyula mindkettőnknél jobban ismerte Kádárt. Egy alkalommal így jellemezte őt számomra: „Még a kommunisták között is a legostobábbak közé tartozik, akivel Isten megverhetett bennünket. A magyar kisebbségek sorsát és jövőjét azon a szocialista szürkehályogon keresztül nézi, ami valamelyik brossúrájából benne ragadt...” Azt azonban nyilvánvalóan Te is tudod, Lajos, hogy Kádár uralkodásának majdnem sikerült eltörni a nemzet gerincét. Országlása idején nép és nemzetírtás folyt Ma36 ITT-OTT 23. évi. (1990), tavaszi (114.) szám