Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 114. szám
IFJÚSÁGRÓL — IFJÚSÁGNAK IFJÚSÁGI TANÁCSOSUNK LEVELE Kedves MBK Szülők! — Csupán három hónapja léptünk új esztendőbe, évtizedbe. De mitől is új ez az évtized? Miért nem pusztán „más”, vagy „még egy”, a 20. század utolsója? Meggyőződésem, hogy nem véletlenül pattan ki pont az a kifejezés, hogy „új évtized”, mert az új a tisztaság, boldogság, gyöngédség, remény hajléka: újszülött, új hajtás, megújulás. Új esztendő, új évtized. A kilencvenes évek küszöbe arra is jó, hogy átértékeljük az eddigi ifjúsági műsorainkat. Amit jól csináltunk, azt folytassuk, s amit nem jól, változtassuk meg! A számháborúkat, kirándulásokat, közvetlen beszélgetéseket-előadásokat, néptáncolást, szavalóversenyt, tóparti napozást, „gála” bált s a népdalozást ne adjuk fel. De a kóválygást, unalmat, túlzásba vitt alkoholfogyasztást, tengés-lengést, s az ifjúság egymástól, szülőktől való eltávolodását ki kell küszöbölnünk. Ehhez a megtisztuláshoz együttes erővel kell hozzáállnunk, hisz a Magyar Baráti Közösség ifjúságának nevelése mindannyiunk s nemzetünk elsőrangú gondja, érdeke. Hogyan fogjunk hozzá? Eszközünk nem a parancsolgatás, a rákényszerítés, az erőszakoskodás. Akkor ér valamit a beszélgetés, az ifjúságnak szánt előadás, ha minden szál gyerek magától megy oda. Akkor ér valamit a számháború, a kirándulás, ha a huszonévesek a tizenévesekkel együtt állítják össze a hadi tervet, az útvonalat. S csak akkor értékes igazán az esti népdalozás, vagy akár a gála bál, ha a szülők gyerekeikkel együtt is tudnak mulatni, átszökve a társadalmunkban beidegződött, generációk közti szakadékot. Közös törődésben, munkában rejlik az erő, a boldogság. A feladat cseles, mert a serdülő ifjúság olyan mint egy új hajtás. Óvatosan kell bánni vele, nehogy leszakadjon. Néha meg kell simogatni. Figyelni kell, mennyi nap éri s mennyi vizet kap. Belső gyöngédséggel, tapintattal belenevelhetjük az ifjúságba azt a közösségi érzést, mely nélkül nem teljes az ember, s melyet egyre inkább idegenként kezel a mai társadalom. Mindez nem lehetetlen. Nem hiába a Reménység Tavánál gyűlünk össze nyaranta. Mit is remélünk? Mindenek előtt azt, hogy ifjúságunk megtalálja helyét a világban, Amerikában, s a magyarságban. Áttekintve eddigi kísérleteinket, tapasztalatainkat, a következő két javaslattal állok elétek: 1) Biztassátok gyermekeiteket, hogy vegyenek részt a közös ifjúsági programban. Nem kötelező semmi, hisz nyaralunk! De nem véletlenül nyaralunk a Magyar Baráti Közösséggel. Nem elég a napozás, a játék, biciklizés. Azt másutt is lehet. Szeretnénk a Ti segítségetekkel, lábujjhegyen, szinte észrevétlenül átadni valami mást is. Mit? Egy hangverseny szellemét, melynek sok apró húrja saját egyedi hangjával is együtt tud pendülni. Csak eszmecserén, vitán keresztül ismerik meg egymást, találnak egymásra az ifjak. S így lelnek saját magukra, saját helyükre mint amerikaiak, magyarok, emberek. Mi ú.n. „vezetők” igyekezni fogunk minél színesebb, érdekfeszítőbb hetet nyújtani. Ti, szülők, támogassatok ezen törekvésünkben. 2) Ne hagyjátok gyermekeiteket magukra este! Két-három alkalommal lesz közös ifjúsági tábortűz — népdalozás, beszélgetés. Szervezetten. De amikor nincs előre meghirdetett ifjúsági esti program, vigyétek magatokkal gyermekeiteket dalolni. Akkor biztonságban vannak, nem kóvályognak, nem unatkoznak. Ha mindenki magával viszi gyermekét dalolni, mulatni, több fiatal is összegyűl, s lassan megszűnik a felnőtt—ifjúság megoszlás. Mi vezetők nem vállalhatunk általános felelősséget gyermekeitekért, ezért kérjük segítségeteket, megértéseteket. Évről-évre több fiatal jön el az ITT-OTT konferenciára. Tavaly nyáron több mint hatvanan voltunk. Nem erre vágytunk? Igen, igen, csak most hirtelen a nagy tömeggel komolyra fordult a buli. Illetve komolyabbra... Mint szülők, nélkülözhetetlen szerepet vállaltatok ebben a buliban. Hogy az a szerep pontosan miből áll, nem tudom megmondani. De hátha evvel a levéllel átadtam azt az érzést, amely táplálja a szerepet, az új évtizedet, s ami miatt én is a Reménység Tavánál nyaralok. Baráti üdvözlettel — ‘Kovács ‘Beáta ITT-OTT 23. évi. (1990), tavaszi (114.) szám 19
