Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)

1990 / 117. szám

23. évf., téli (117.) szám

ITT—1990—OTT

Vol. 23., Winter Issue (117)

Téli alkony

Aránylanak a halvány ablakok... Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott.

Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út szűzi csendjét, az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszin égből a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó.

Kosztolányi Dezső

Előszó

*

Éltető Lajosnak, Ludányi Andrásnak, Sass Mártonnak: Az idei nyári konferencia egyik délutánján Csengey Dénessel beszélgettünk a tó egyik félreeső öblénél, 4-5 fiatal és én. Megkértük, mondja el, hogyan látja a magyarság tennivalójának lényegét az előttünk álló évtizedben. Mondanivalójának légyegét így sürítettem össze:

„1526-tól 1990-ig 444 év telt el, majdnem egy fél évezred. S mi átsírtuk ezt a fél évezredet, tragikus magyar történelmi sorsunknak ránk nehezedő — vagy vélt — súlya alatt. Sirattuk a történelmi balsorsunkat, legjobbjaink pusztulását, beleőrülését a hiábavaló küzdelembe, sirattuk pusztulásunk lehetőségének ominózus, herderi jóslatát a minket elpusztító szláv tengerről. És feleim! Lám, mi történik napjainkban? Nem Magyarországot nyeli el Csehszlovákia,

hanem Csehszlovákia szláv állama van széthasadóban. Jugoszlávia felbomlóban, erős hullaszaggal. S a szláv nagyhatalom alamizsnáért könyörög Washingtonban, mert néhány hónap múlva jön a tél. A nagy szláv gyarmatbirodalom széthullása előtt állunk. A mohácsi vésztől mostanáig valaki mindig itt ült a nyakunkon. Előbb a német, aztán a török, aztán megint a német, s végül az orosz. De most kimegy az orosz, véreim, s nem jön be senki a helyére. S ez a tény kell hogy megszabja az alapját a mi új magyar politikánknak. Magyar testvéreim, végre letörülhetjük a könnyeinket, megfoghatjuk az ásó nyelét a munkára, és elkezdhetünk kacagni. Nézzünk nevetve szembe jelen nyomorúságunkkal, a szörnyű örökséggel, mert három év kemény munkája után nyoma sem marad. Ne csodára várjunk, bécsi döntés helyett washingtoni dön-ITT-OTT 23. évf. (1990), téli (117.) szám 3