Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 116. szám
5. Végülis helyénvaló, hogy felhívjam figyelmüket a pénzadományok fontosságára. Ezen a téren szép eredményekről tudok beszámolni. Az amerikai magyarság tömegesen és szép összeggel támogatta azt az erdélyi segélyakciót, amit január óta folytatunk, beleértve a Tőkés László körútja során beérkező adományokat; és még többen adakoztak Sütő András kórházi kezelésére indított alapunkra. (Kihasználom ezt az alkalmat, hogy Alapítványunk nevében köszönetét mondjak minden jelenlevőnek, aki adakozott ezekre a fontos célokra. Itt különösen kiemelném az MBK, névszerint Bojtos László, és a Magyar Öregdiákszövetség, nevezetesen Nagy Károly példamutató együttműködését, ami biztosította ennek a kooperatív gyűjtésnek a sikerét.) További terveink közé tartozik: •Kolozsvári, washingtoni irodák megnyitása (de nincs rá anyagi fedezet). •A Bolyai Egyetem újbóli létrehozásának anyagi támogatása. Ez az a terv, amiben kikristályosodik az erdélyi magyarság legnagyobb vágyálma. A továbbiakban is kérjük, támogassák felhívásainkat. Befejezésül, úgy érzem, mindannyian örvendhetünk, hogy Magyarországon az elmúlt év alatt létrejött a valódi demokrácia, és ezen a téren szükségtelenné vált a nyugati magyarság tevékenysége. Ugyanakkor a kisebbségi sorban élő magyarság helyzete továbbra is nyilvánvalóan megoldatlan, és még a részmegoldása esetén is biztos, hogy ez az ügy figyelmet kíván részünkről távol a jövőben. A legnagyobb változás talán az, hogy az erdélyi magyarság szabadon kifejezheti óhaját: ezt kívánjuk felerősíteni és támogatni, ahelyett, hogy ettől független külön-programokat fogalmaznánk. Szerepünk — mindannyiunk egyéni szerepe — ebben a munkában továbbra is életbevágóan fontos. Meggyőződésem — hogy Illyés Gyula szavaival éljek —, ha eleget dörömbölünk, azonnal és szüntelenül, akkor végülis be is törik az az ajtó. Köszönöm türelmüket és figyelmüket. □ Hallottátok, hogy megmondatott: Szeressed felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségteket, áldjátok, akik titeket átkoznak, jól tegyetek azokkal, azkik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, azkik titeket háborgatnak és kergetnek. Hogy legyetek az ti mennyei atyátoknak fai, ki azó napját feltámasztja mind az gonoszokra, mind az jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind az hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, azkik titeket szeretnek, micsoda jutalmát vészitek annak? Nemde az fukarok is nem azon! mívelik-é? És ha csak az ti aty átokfait köszöntitek szeretettel, mit cselekesztek egyebeknél többet? Nemde az publikánusok is nem azont mívelik-é? Legyetek azért ti tökéletesek, mint az ti mennyei atyátok tökéletes. Vizsolyi Biblia: A hegyi beszédből ITT-OTT 23. évf. (1990), őszi (116.) szám 27
