Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 116. szám
ugyan sokmindent rosszul csináltak, ám sokkal többet jobban, mint azt a politikai emigráció gondolta volt, mely az amerikai kivándorlók történelmével nem sokat törődött. Az öregek mindig tudták, mi a lényeg. A regeneráció kérdésével sürgősen és komolyan kell a nyugati magyarságnak foglalkoznia. Mivel azonban a nyugati magyarság nem szerves egész, hanem absztrakció, ez csak a vezető elitet s az önkéntes magyarságot jelentheti. Vezető elit alatt mellesleg nem az értendő, akinek emigráns címe s rangja van, hanem az, aki értelmesen dolgozik ügyünk érdekében, akire mások hallgatnak, aki másokat meg tud győzni, aki — és ez a legfontosabb! — szolgálni kész és képes. Ezért azt javaslom, hogy az MBK 1991-es konferenciáját ennek a témának szentelje, s hogy arra olyanokat hívjon meg, akik e téren tényezők: „those who can make things happen”, ahogy ezt Amerikában mondják, akik elérhetik, hogy történjék is valami. Megtárgyalandó ezen a konferencián nem az lenne, hogy mit kellene valakinek csinálni, in abstracto, ahogy ez szokásos, mert az csak ködevés; hanem az, hogy képet kapjunk arról, mit csináltunk-csinálunk konkrétan, hogy készítsünk felméréseket, hogy tisztázzuk, mi is a szerepe az elitnek; hogy milyen lesz cserkészetünk ezután és hogy miért nincs cserkészetféleségünk felnőttek számára; hogy miért nem nyúlnak ki egyházaink az elszigetelten élők felé; hogy mi az igazi politika Amerikában; hogy mit tesznek főiskolai tanáraink és a Magyar Tanárok Egyesülete; hogy hogyan lehet a regenerációt a leghatékonyabban propagálni, koordinálni; hogy hogyan számolhatna be nemcsak minden szervezet, de minden önkéntes egyénileg is, eredményeiről; hogy hogyan léphetünk szorosabb kapcsolatba egymással s a magyarság többi részével szisztematikusan; s hogy hogyan nyilváníthatunk ki egység híján is egységes véleményt mind az amerikai, mind a magyar politikában. Végülis, de nem utolsósorban, mérjük fel a nyugati magyar sajtót s a médiát, hívjuk meg képviselőit eszmecserére, hadd mondják el nekünk gondjaikat, hadd kérhessék ki ők is a mi véleményünket lapjaink, műsoraink jövőjét illetően. Egy szót még a Magyar Baráti Közösségről. Ennek a tagsága eddig is önkéntes, példaadó elitet képviselt, ezután is azt kell, hogy képezzen, de újabb erők szelektált bevonásával, anélkül azonban, hogy valamilyen csúcsszervezetté válnánk. Ezen a társaságon belül nem a szervezeten, hanem az egyedi tagokon kell a hangsúlynak maradnia. Hogy a tagság összetett erőfeszítéséről, munkájának minőségéről és mennyiségéről tisztább képet nyerhessünk, s hogy így önmagunkat is jobban megismerhessük, vállalom azt, ha a Tanács ehhez szerény anyagi támogatással hozzájárul, hogy időnként felmérést készítek az MBK-ról, melynek eredményét az ITT-OTT-on keresztül a tagságnak s a magyarságnak a tudtára adjuk. Az ezzel járó puszta klerikális munka elvégzéséhez azonban legalább két, egy helyen lakó segítőtársat keresek: ha házaspár vállalná a munkát, annál jobb. Egy postafiók fenntartásáról lenne szó, statisztikai adatok negyedévenkénti összegezéséről. A kérdőívek megszerkesztését, terjesztését, az adatok kiértékelését, valamint a jelentések megírását elvégzem én magam. Jelentkezők keressenek meg. [Azóta Megyeri Józsefék elvállalták — szerk.] Záróban még egy megjegyzést, az ITT-OTT-ról. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a lap szabad fórumként indult, és hogy ma is az. Nemcsak a tagságunknak, hanem elméletileg bárkinek a rendelkezésére áll (a tagság persze előnyben részesül). Nem tudunk mindent közölni, a minőségre is vigyázgatunk, de megpróbálunk mindenkinek szót adni. A postarovattal kapcsolatban: kell a civilizált vita. De mostanában nagyon egyoldalúvá vált, mert ahelyett, hogy az olvasók egymással cserélnének véleményt, úgy néz ki, mintha egyesek csak a szerkesztővel akarnának párbajozni. Nem hiszem, hogy rajtam kívül ne lenne senki más, aki az olvasótábort reagálásra bírná bosszantani. Pedig ha ennek a társaságnak, a szétszórtság legjobbjainak nincsen már mondanivalója, nincs min vitatkoznia, akkor temessük el az egészet csendben, akkor nincs igazam, tényleg megtettük már a kötelességünket, s Magyar-Amerikát nem is érdemes ébresztgetni. □ Amerikai magyar háromság írta: ORBÁN VICTOR, New York Az amerikai magyarság életét három tényező céltudatos munkája tudja meghoszszabbbítani: a sajtó, az egyletek és az egyházak. A sajtó az amerikai magyarságot érdeklő amerikai és magyarországi közügyek állandó és tárgyilagos napirenden tartásával. Az egyletek tegyék olyan vonzóvá és kívánatossá az egyletben való bentmaradást és csatlakozást, hogy a második nemzedék is jól érezze magát a magyar egyletekben. Az egyházak és az egyházak magyar iskolái kizárólag magyar működést fejtsenek ki, az egyházi és világi vezetők a magán életben is követendő példát nyújtsanak az amerikai magyarságnak. — Szabadság Kalendárium, Cleveland, 1932, 86. old. 16 ITT-OTT 23. évf. (1990), őszi (116.) szám
