Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 3. (112.) szám

össze, amióta az MKA beszüntette az aláírások postázását az Elnöki Tanács elnökének.

A népszavazás ügyének előmozdítására utaztam én is Magyarországra 1989 februáijában. Előadásokat tartottam a Műegyetemen, a Marx Károly egyetemen, Csepelen egy újabban alakult munkáscsoportnak, interjút adtam a Szabad Európa rádiónak, a Kapu, Hitel és a Képes-7 c. lapoknak, megbeszélést folytattam a Nagymaros Bizottsággal, a Duna Körrel, Paskai László bíborossal, a népszavazást támogató több képviselővel, íróval, közéleti személlyel. A felvilágosító munkának öt főcélja volt:

1) Tájékoztatni a közvéleményt arról, hogy a magyar alkotmány 30/ld. pontja lehetővé teszi a népszavazás azonnali kiírását, s arról is, hogy az összegyűlt 100 000 aláírás nem csak olyan kisebb államokban lenne elegendő országos szavazás kiírásához, mint Ausztria, Dánia vagy Svájc, de még nagyobb országokban is, mint Olaszországban vagy Angliában

2) Tudatosítani, hogy amennyiben a népszavazás a felfüggesztés mellett dönt, úgy egy nemzetközi bizottság (Dr. Brent Blackwelder, a washingtoni Environmental Policy Institute vezetésével) előteremti a felfüggesztés költségeit. Fontos volt tájékoztatni a magyar közvéleményt arról is, hogy ilyen nemzetközi környezetvédelmi közbenlépésnek már van precedense (Amazonász), s arról is, hogy többről van szó, mint a nyugati magyarok vagy környezetvédők közötti gyűjtésről.

3) Felvilágosítani a „felgyorsítási” propagandával meglehetősen félrevezetett közvéleményt, hogy a Nagymaros-Visegrádi vízlépcsőnél még mindig a talajszárításnál, sziklarobbantásnál tartanak, s így még az első lapát beton kiöntésétől is pár hónap választ el bennünket. A vízlépcső készültsége alig 10%-os, s jellegében olyan (homok és kőkotrással létesített körgát) amit rendkívül könnyű eredeti állapotába visszahelyezni. A zwentendorfi erőmű már 100%-ban készen állott, amikor az osztrák népszavazás a beindítás ellen döntött.

4) A társadalom tudomására hozni, hogy a költségek több, mint kétharmadát nem az osztrákok, hanem a Magyar Nemzeti Bank fizeti, s hogy az ilyen nagyberuházások terhe teszi szükségessé az állandó áremeléseket. A BNV egy évi költsége több, mint a levegőtisztításra beütemezett ötéves költségvetés (6 milliárd forint), akkor, amikor Magyarországon minden 17-ik halálesetnek a levegő szennyezettsége az oka, s amikor az országnak csak a légszennyezés okozta egészségügyi költsége 18.7 mdFt (The Amicus Journal, Vol. 11, No. 1., 1989).

5) Hírt adni arról, hogy Jakob von Uexhull, az Európa Parlament angol delegátusa határozati javaslatot terjesztett a parlament elé, kérve, hogy Nyugat- Európa támogassa a magyarországi népszavazást, s az Ausztria elleni turista bojkottot. Nagy jelentőségű lépés ez akkor, amikor mindkét ország közeledni szeretne az európai közös piachoz, s amikor el szeretnék nyerni a világkiállítás jogát.

A nyugati magyarság legnagyobb szervezetei is megmozdultak, s szintén egyéni leveleket küldtek minden egyes képviselőnek, kérve a népszavazás azonnali

kiírását, s az építkezések felfüggesztését mindaddig, amíg a nép nem döntött ebben a történelmi jelentőségű kérdésben. Az 1989. márciusi parlamenti ülés elhatározta a nagymaros-visegrádi vízlépcső újratárgyalását májusra s így a harc tovább folyik.

Miért parancsolhat Jakes Grósznak?

A szovjetek már túljutottak a „természetátalakító” sztálini gigantománián. Az érdekli őket, hogy csend legyen a birodalom nyugati részén. Nagymaros dolgában is csak azt adták ki az érintett gyarmatok kormányzóinak, hogy csendben intézzék el vitáikat egymás között. Az a jó kormányzó, az marad sokáig a párt főtitkári székében, akinek csend van a portáján. Grósz szereti a hatalmat, soká meg szeretné őrizni gazdái bizalmát, s az azzal járó kormányzói széket. Ez, és csak ez magyarázza tetteit, lépéseit, vonatkozzanak azok akár Erdélyre, akár a BNV-re. Grósz rájött arra, hogy miként lehet elkerülni a vitát ezzel a szomszédos szocialista testvérállammal. A recept egyszerű, Kádártól tanulta: azt kell csinálni, amit a cseh kormány akar, s akkor nincs vita. Ezért diktálhatott Husák Kádárnak a múltban, s ezért diktálhat ma Jakes Grósznak.

Most, amikor a totalitariánus hatalom, s a hazánkat ugyancsak gyarmatként kizsákmányolni kívánó bécsi tőkések, papíron egyre felgyorsítják az építkezést; most, amikor minden dátumot előre hoznak, csak az egyetlen fontos dátum nem változik: az év, amikor az első kilowattóra áramot leszállítjuk Ausztriának (1996); most, amikor Grósz Károly demokratizálódást emleget, de pufajkás beidegződései miatt a demokráciát úgy képzeli el, hogy közben szétrúghatja a közvélemény akaratát, „mint tyúk a töreket”; most, amikor a gazdasági nehézségekkel küzdő ország vagyonát idegen érdekből, s bárgyú csakazértisből pocsékolja a kormány; most a 16 milliós magyarságnak egy feladata van: összefogni a kormány és a parlament magyar érzésű tagjaival és nyugodt, tervszerű, higgadt munkával kikényszeríteni az 1990-es népszavazást!

Források

1. Dr.Hom Gyula államtitkár 1988. aug. 3-i levele dr. Varga Miklós vízgazdálkodási államtitkárhoz.

2. Walter Fremuthnak az osztrák Kronen Zeitung 1985. április 9-i számában közölt kijelentése az osztrák kormány kölcsöngaranciájának méretéről.

3. A Wall Street Journal 1988. október 3-i száma szerint Magyarországnak a kamatokat is számítva 11 milliárd schillingbe fog kerülni a Nagymarosra adott osztrák kölcsön.

4. A Magyar Tudományos Akadémia Alkalmi Bizottságának 1988. októberében nyilvánosságra hozott „Állásfoglalásáéból. Ennek az ún. „Ad Hoc” bizottságnak az állásfoglalását 1988. novemberében az Akadémia elnöksége is megszavazta. (1989. áprilisára a készültség elérte a 10%-ot, de betont még nem öntöttek.)

5. A Duna Kör 1988. szeptember 29-i, Budapesten kiadott nyomtatványa.

6. A Vízgazdálkodási Minisztérium 1988. októberi

26 ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám