Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 1. (110.) szám

METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE HUSZONHATEZER ROMÁNIAI MENEKÜLT MAGYAR­­ORSZÁGON Tizenháromezerre emelkedett azoknak az útlevéllel érkező román — nagy több­ségében magyar nemzetiségű — állam­polgároknak a száma, akik eddig Magyarországon tartózkodási engedélyt kaptak. Ugyanennyien várnak még hiva­talos hozzájárulásra. A magyar kormány egy évvel ezelőtt, 1988 februárjában tárcaközi bizottságot alakított, amely a menekültek ügyével foglalkozik. A parlament 1988 tavaszi ülésén 300 millió forintnyi letelepedési segélyt szavazott meg. Ebből eddig az egyharmadát költötték lakó- és szállás­helyek kialakítására, ezen kívül a me­nekülteket segíti a magyar lakosság, a különböző társadalmi szervezetek és az egyházak anyagi és természetbeni jut­tatásokkal. A Romániából Magyarországra érke­zők ideiglenes tartózkodási engedélyét fél évre, majd két évre meghosszabbítja a magyar hatóság. Két év után kérhetik az állandó letelepedést Magyarországon. A menekültek végleges letelepedését ne­hezíti, hogy a Románia és Magyarország között lévő egyezmény — amely 1990- ig van érvényben — kizárja a kettős állampolgárságot, így a Magyarországon letelepedni kívánó román állampolgárok csak abban az esetben válhatnak a magyar állam polgáraivá, ha Románia elbocsátja őket állampolgári kötelékéből. Magyarország még nem csatlakozott a genfi Menekültügyi Konvencióhoz — bár ezt több alternatív szervezet követeli —, ezért a Magyarországra érkezők a jog­állásuk szerint nem menekülteknek, ha­nem itt-tartózkodó külfödinek tekinten­­dők.Ezért, akinek van hova tovább utaznia, annak a magyar állam megadja erre az engedélyt. A Magyarországon tartózkodási enge­déllyel rendelkező román állam­polgároknak azonban a magyar állampol­gárokkal azonos jogaik és kötelezett­ségeik vannak. Ingyenes egészségügyi és társadalombiztosítási ellátásban része­sülhetnek. Tevékenykedhetnek kulturális és egyéb társadalmi szervezetekben, munkát vállalhatnak, s tagjai lehetnek a magyar szervezeteknek is. A tartózkodási engedéllyel rendelkezők kisvállalkozást is szervezhetnek. A magyar szervek szorgalmazzák, hogy az áttelepülők a szakképzettsé­güknek megfelelő vagy ahhoz közel álló munkához jussanak. Az iskolai végzett­ségükről, szakképzettségükről Románi­ában maradt igazolások hiányában — or­vosi, gyógyszerészi diplomát kivéve — maguk nyilatkozhatnak. Jelenleg a ma­gyar fővárosban pl. közel négyezer Romániából áttelepült dolgozik, a többi vidéken talált munkát. Beilleszkedésüket segíti, hogy többségük jól beszéli a magyar nyelvet. Nagyrészük szak­munkás, kisebb számban értelmiségiek. A legnagyobb problémájuk azonban a lakáshoz jutás. A fővárosban eddig csak­nem félszáz [!] szoba-konyhás, komfort nélküli lakást biztosítottak az Erdélyből érkezettek számára. Az, aki már több mint kétéves magyarországi tartózkodási engedéllyel rendelkezik, a helyi tanácstól lakásépítés-támogatást, kamatmentes kölcsönt kérhet. Ugyancsak a helyi tanácstól kaphatnak rendkívüli szociális és egyszeri letelepedési segélyt. Megfele­lő biztosítékkal személy- és áruhitelt is kaphatnak. A tartózkodási engedéllyel rendelkezők kérhetik gyermekük böl­csődei, óvodai elhelyezését. A több­­gyermekes családokat a magyar csalá­dokéhoz hasonlóan, családi pótlék, anya­sági segély, gyermekgondozási díj illeti meg. Halaszthatatlan orvosi beavatkozás minden külföldi számára térítésmentes, a tartózkodási engedéllyel rendelkezők pedig mindenkori térítésmentes orvosi ellátásban részesülhetnek. A tartózkodási engedéllyel rendelke­zők iskolai tanulmányaikat a magyar állampolgárokéhoz hasonlóan folytat­hatják. A szülők kérhetik, hogy magya­rul nem tudó gyermeküket, ahol erre le­hetőség van, nemzetiségi iskolába vegyék fel. Á Magyar Vöröskereszt ruhasegélyt, pénzbeli gyorssegélyt, szállást, tanács­adást és a családegyesítési kérelmek továbbítását vállalja. Kulturális klubok létesítésével, magyar nyelvtanfolyamok indításával, az áttelepültek társadalmi beilleszkedését biztosítja. Bár a magyar álláspont hangsúlyozza: a román állam­polgárok tömeges áttelepülése nem je­lenthet megoldást az erdélyi magyarság számára, a folyamatot várhatóan a jövőben sem lehet megállítani. A Magyar Demokrata Fórum egy me­nekülttábor felállítását javasolta a magyar-román határ közelében, Debre­cenben vagy a fővárosban, Budapesten. Ezzel a Belügyminisztérium is egyetér­tett. Azért látják szükségesnek a me­nekülttábor felállítását, mert az egyide­jűleg több száz főnek adna átmeneti szállást, egészségügyi ellátást. A menekült-ügyintézést is egy helyen le­hetne bonyolítani. így elkerülhető, hogy alapos vizsgálat nélkül bárkit is vissza­­toloncoljanak Romániába. Eddig 1600 menekültet küldtek vissza a magyar hatóságok, köztük köztörvényes bű nözőket, a családjuktól elszökött fiatalo­kat, csavargókat, lumpen elemeket. A magyar parlament legutóbbi ülésén állást foglalt arról, hogy a kormány bővítse tovább kapcsolatait az ENSZ Me­nekültügyi Főbizottságával. Amennyi­ben az ENSZ anyagi segítséget nyújt Magyarországnak a menekültügy rende­zéséhez, helyi irodát nyitnak Budapes­ten. A genfi Menekültügyi Konven­cióhoz való esetleges csatlakozás előnye az lenne, hogy tisztázódna a Magya­rországra érkező és letelepedni kívánó román állampolgárok menekült-státusza. [Budapress] Az ITT-OTT megjegyzése: Igaz ugyan, hogy az erdélyiek megsegítésére irányuló akció áttekinthetetlen számunkra (de talán a magyar állam számára is!), mivel sokrétű és sokoldalú, mégis meg kell állapítanunk, hogy a parlament által ed­dig megszavazott összeg, a menekültek jelenlegi hivatalosan bejelentett számá­val elosztva, fejenként csupán kb. 200 dollár körül van, ami még a mai, rossz gazdasági helyzetben is szégyenletes. A Budapesten létesített ötven szoba­­konyhás, komfort nélküli lakás sem válik dicsőségére Magyarországnak. Ebben a kérdésben, úgy véljük, nem csak pénzhiányról van szó, hanem az akaratnak s a szervezettségnek a hiányáról is. Pénzt kapna Magyarország menekültsegélyre, ha utána járna. Ami pedig a Romániával kötött szerződés lejártának a kivárását illeti: ez sértő az erdélyiekkel szemben. Új állampolgársági törvényt az új al­kotmányba, a jus sanguinis alapján! ITT-OTT 22. évf. (1989), 1. (110.) szám 25

Next

/
Thumbnails
Contents