Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 4. (113.) szám
Amerika mai jóléte jórészt az előző nemzedékek által már elvégzett kemény munka eredménye; hitessétek el velük a sült galambok meséjét. Meg azt, hogy jó munkát végezni ezután se lesz érdemes. Az ottani helyi viszonyokból adódhatnak szerencsés lehetőségek, de támadnak speciális feladatok is. Annak a kis országnak a Nagy Ellenség szempontjából elég jó — tehát nekünk gondot okozó — iskolarendszerét mi Sztálin helytartója segítségével annak idején tönkretettük. De az ország lakói — a romokon is építve — meglepő sikerrel teremtik újjá régi intézményeiket. Vegyétek rá őket, hogy új iskoláikban az új, modem elveket, tehát az »Ördögi Neveléstan« elveit alkalmazzák... Egy másik feladat a nemzeti érzésnek és ellenpólusának egymásra uszítása. Ott, ahol sokáig a Sztálin birodalmához való hűséget nevezték hazafiságnak, misem könnyebb, mint néhány zavart lélekben felszítani az elvakult nacionalizmus, a sovinizmus lángját. S mihelyt ez néhány helyen sikerül, feléled az a fajta kozmopolita világpolgárság is, amely sovinizmust szimatol mindenütt. Ott is, ahol nincs. Ott is, ahol csupán az ó szempontjukból annyira szükséges nemzettudat bontogatja szárnyait. Szítsátok ezeket az ellentéteket! Használjátok ki — de ne nagyon ve íj étek dobra — azt a tényt is, amelyre örvendetes módon kevesen gondolnak, hogy ti. Sztálinnak és híveinek abban az országban csak fél évtized adatott, viszont utódaik — látszólag nekik hátatfordítva, valójában őket követve egy emberöltőnél hosszabb ideig uralkodtak és építették ki hatalmi állásaikat. Hogy tehát van egy komoly erő, amelyre számíthatunk. Az újjászületés megakadályozása vagy legalább elhalasztása érdekében lépjetek velük szövetségre! Ám a legnagyobb lehetőségetek az emberek alantasnak nevezett — nekünk persze kedves — ösztöneinek aktivizálásában rejlik. Abban az országban sokan élnek még az ok nélkül, igazságtalanul megkínzottak közül. Biztassátok őket bosszúállásra! Arra is, hogy az igazi bűnösök mellé gyártsanak futószalagon bűnbakokat. Meg arra, hogy vádolják be egymást is! Hiszen a borzalom nagyszerű éveiben szinte mindenki botlott egyszer-kétszer (jó munkát végeztünk mi ott!), gyakran még az áldozatok is. Olvassanak most mindent egymás fejére! Legyen minél több marakodás, majd egy kis vérfürdő és az embervértől megrészegültek hadd essenek egymás torkának. Emlékezzetek a francia forradalom idején tanultakra: alkalmazzatok akkor bevált kitűnő módszereinkből annyit, amennyit csak lehet. Siker esetén — ha másutt is jó munkát végzünk — talán még a Nagy Szomszédot is rá lehetne venni a beavatkozásra, s akkor üthetnők tovább a vasat, hogy lángba boruljon a fél világ... Összefoglalva: sikeres elődeitek példáját követve az Amerikának nevezett országban és a hozzá hasonlókban építsetek az emberek kapzsiságára meg arra a naív hitükre, hogy kényelmes rablógazdálkodással és pazarlással is tartósítani lehet az apáik kemény munkájával és takarékosságával teremtett jólétet. Á többiekben legyen segítőtársatok az irigység. Gyűjtsétek össze a gazdag földi országok biztatásunkra produkált minden szellemi és anyagi szemetét és a bőrbe kötött, ezüstpapírba csomagolt áruval tömjétek meg a szegény kis országok itt-ott még üres kirakatait. Csak az ott Fent értéknek nevezett árucikkek szabad áramlását ne engedjétek! Ha csődöt mondtok, tudjátok, mi vár rátok. A le nem szállított emberi lelkek helyett ti kerültök Urunk kínzókamráiba és rettenetes fogai közé — nőjenek nagyobbra az ó éles agyarai. Persze abban az esetben értetek nem kár. De kár volna, ha füstbe mennének Urunknak ama almafa tövében szőtt tervei, kár volna azóta dédelgetett álmai szétfoszlásáért. Ha beteljesülne a Nagy Ellenségnek Urunkhoz intézett jóslata, amelyet egy színházi előadás végén szoktak idézni — épp a szóbanforgó kicsi országban: Te Lucifer meg, egy gyűrű Te is Mindenségemben — működjél tovább: Hideg tudásod, dóré tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz, S eltántorítja bár — az mit se tesz — Egy percre az embert, majd visszatér. De bünhödésed végtelen leend Szüntelen látva, hogy, mit rontni vágyói, Szép és nemesnek új csirája lesz. Elrettentő példaként olvastam fel nektek e fenyegető szavakat. Hogy megborzadjatok a Jóság ördögöt bénító szellőjétől, hogy felébredjen bennetek az igazi, a Gonoszság minden fegyverével küzdő ördög. Ne felejtsétek egy pillanatra sem: ha ördögi terveink nem sikerülnek, 0 és választottal fognak örülni...” Imigyen szóla az Ördög. Nekem pedig ehhez nincs hozzátennivalóm, csak megismétlem az utolsó félmondatot, egyetlen egy — de fontos — szóval megtoldva: ...ha az ördögi tervek nem sikerülnek, ő és választottai fognak örülni. Ámen! *** Irodalom: Az alapötletet és a nem specifikus példák egy részét Clive Staples Lewis angol író (1898-1963) The Screwtape Letters with „Screwtape Proposes a Toast” című, a MacMillan Publishing Co. által New Yorkban kiadott könyvéből vettem. —NZ □ 12 ITT-OTT 22. évf. (1989), 4. (113.) szám
