Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 3. (112.) szám
A BÉKÉÉRT (Prédikáció után, 1974 húsvétján) Feltámadott Megváltónk győzelmében örvendezve imádkozunk Hozzád a békéért. Hogy jól imádkozhassunk, mutasd meg, hogy a béke meg nem születésében nekünk személyesen is mennyi, de mennyi a felelősségünk. Amikor önző kis céljainkat el akarjuk érni, mennyire a magunk feje után megyünk, mennyire erőszakosak tudunk lenni, mennyire kíméletlenek, mennyire kegyetlenek. Mennyi sebet tudunk ejteni, mennyi boldogtalanságot hintünk el! S közben csodálkozunk, hogy nem jön el a Te országod, Urunk! Szent Lelked által vezess minket a békére, a Te szándékod szerint való békére. Mutasd meg nekünk — a békét, amit keresnünk kell, — a békét, amit adnunk kell, — a békét, amit áldozattal is meg kell őriznünk, — a békét, amit áldozatként fel kell adnunk, — a békét, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ez a béke kísérjen minket el otthonainkba, s arra a sokféle helyre, ahol magunk és szeretteink számára a mindennapi kenyeret keressük. A Te békéd nyissa meg — szemünket, hogy megláthassuk, mi az, ami igazán van körülöttünk, — fülünket, hogy meghallhassuk, mit mondasz nekünk abban, ami velünk és körülöttünk történik, — kezünket, hogy munkánkon áldás legyen és meg tudjuk osztozni azt, amit nekünk adtál, — agyunkat, hogy minél jobban megismerhessünk, — ajkunkat, hogy Rólad bizonyságot tehessünk, mikor annak van itt az ideje, s bizonyságunk vigasztalást, bizalmat és örömet hozhasson környezetünknek, — és szívünket, hogy úgy szerethessen, ahogy Te előbb szerettél minket. Ámen. —Hamza András
