Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 2. (108.) szám

legszeretetteljesebb üdvözletét van szerencsém tolmácsolni a világkongresszusra egybegyűlt magyar testvéreknek. Nemzedékek óta tudatára ébredtünk már annak, hogy az egész világra szétszórt magyarság érdekeit a magunkéval együtt szolgáljuk akkor, ha egységbe tömörülünk. A Franciaországi Magyar Egyesületek Szövetsége évtizedes tevékeny múltra tekint vissza, amely idő alatt sikerült maga köré csoportosítania az igen nagy számban kint élő magyar ipari munkásság Franciaország minden táján működő egyesületeitől kezdve szellemi érdekeinket és kultúránkat képviselő intézményeinkig minden nemzeti érzésű magyart. Ez idő alatt kifejtett munkásságunk tehát fényesen igazolta elgondolásainkat. Ilyen értelemben a legőszintébb testvéri szeretettel üdvözöljük azt a kitűnő kezdeményezést, hogy ezen a világkongresszuson erősen alapozzuk meg a Magyarok Világszövetségét. Mert ha mi, magyarok, akik a föld kerekségén szétszórva élünk, mindnyájan összefogunk, olyan hatalmas, olyan ellenállhatatlan erőt fogunk képviselni (Úgy van! Úgy van!) külügyi, gazdasági, tudományos és minden egyéb téren, amellyel régi dicsőségünkhöz méltó módon alapozzuk meg Szent István országának igazi újjászületését. (Elénk éljenzés.)

Dr. Pataricza Albert: A lengyelországi magyarok nevében köszöntőm a világ minden részéből egybegyűlt magyar testvéreinket. Mi is kívánjuk, hogy azt a célt, amely miatt összejöttünk, a nagy magyar egységet ez a világkongresszus sikeresen megoldja. A Világszövetség eszméjéhez szívvellélekkel csatlakozunk. Reméljük, hogy ha mi, magyarok, a világ minden részéből összefogunk s a magyar jövőért kitartósan dolgozunk, akkor a félárbocon lengő, gyászfoltos magyar zászló újra felszáll és Magyarország nagyobb, nagy és boldog lesz. (Élénk éljenzés és taps.)

Velebil Ferenc, a bécsi magyar munkások egyletének elnöke: A németországi magyarok nevében köszöntőm a II. Világkongresszusra összegyűlt magyar testvéreinket. Ne gondoljátok, hogy azoknak, akik messze-messze élnek, nagyobb a honvágyuk. Mi is naponta sokszor gondolunk szeretettel óhazánkra és minden törekvésünk az, hogy gyarapítsuk annak dicsőségét. (Éljenzés és taps.) Adja Isten, hogy mai nagygyűlésünk is ezt a célt szolgálja. (Élénk éljenzés és taps.)

Kovács Gyulafa, római magyar egylet elnöke: Királyi Fenségek! Főmagasságú Bíbornok- Hercegprímás Úr! Kegyelmes Uraim! Kedves Magyar Testvéreim! Az Olaszországban élő magyarok nevében elsősorban hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik a mai felemelő manifesztáció létrehozatalában kegyesen közreműködni méltóztattak.

Örömmel tettünk eleget a meghívásnak és eljöttünk a drága magyar hazába, mert úgy érezzük, hogy az édesanya szólt hozzánk, rég nem látott gyermekeihez és meg akarjuk mondani neki: drága anyánk, szülőhazánk, minél távolabb vagyunk Tőled, annál közelebb érezzük magunkat Hozzád. (Nagy taps.) Igen, örömmel jöttünk, mert hitet óhajtunk tenni hazafiságunk mellett és bizonyságát szolgáltam annak, hogy nemcsak eddig, hanem utolsó leheletünkig szívünkbe zártuk főméltóságú Kormányzó Urunknak (Élénk éljenzés és taps.) a külföldi magyarok első világkongresszusa alkalmával elhangzott szavát, hogy ne tekintsük magunkat sohasem az ezeréves magyarság fájáról lehullott leveleknek, amelyeket messze hordott a szél, hanem maradjunk meg a magyar fajnak csupán más talajba átültetett friss hajtásának, amelyeket a közös emlékek és a magyar kultúra erős gyökérszálai fűznek a drága magyar hazához, ahhoz a szülőföldhöz, amelyet — ha van a hazaszeretetben fokozat — százszor és ezerszer jobban szeretünk szegénységében, elhagyatottságában, eltiportságában, mint fényes pompájában. (Nagy taps.)

Bárhová vethet bennünket a sorsunk, bármely más nyelven tanuljunk meg ideiglenes otthonunk népével érintkezni, legbensőbb imánk magyar marad, ujjongásunk magyar szóban tör ki belőlünk, legmélyebb fájdalmunkat magyar jaj-jal sírjuk el.

Kötelességmulasztást követnék el, ha ehelyütt meg nem emlékeznék a szeretet hangján hazánk nagy barátjáról, második pátriánk újjáteremtőjéről, Mussolini miniszterelnökről (Hosszantartó nagy taps és éljenzés.), aki történelmi szózatában: i trattati non possono essere una tómba d’una nazione, a békeszerződés nem lehet sírkő egy nemzet sírja felett, felhívta a világ figyelmét a megcsonkított magyar hazára. Legyünk szeretettel eltelve iránta, mert ez a lánglelkű férfi minden elgondolásával, kezdeményezésével és cselekedetével az európai béke, az emberi haladás és szolidaritás magasztos eszméjét szolgálja. (Élénk éljenzés és taps.)

34