Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 3. (109.) szám
rok, a mindent átszövő korrupció, a hiányokból adódó feketepiac, s az ellátás kiszámíthatatlansága... megkeserítik az ember életét” „Sokan vannak, akiket sem a magyarság, sem Magyarország nem érdekel, egyszerűen jól akarnak élni.” „Amikor kitört belőlem az őszinte szó, megsűrűsödött körülöttem a levegő, s hamarosan éreztem: valamit tennem kell, mert most jön a baj. Ilyenkor újra és újra bevonultam a bolondokházába. Az életösztön vitt be oda, az egyetlen menedékhelyre.” „Ahol az emberi életnek már a legutolsó menedéke, a természet sem létezik, mert azt is bemocskolják, elveszik, ott nem lehet emberhez méltó életet élni.” „De mi lesz, ha rájövünk, hogy istenigazából itt (Magyarországon) is kiszolgáltatottak vagyunk?” „A mindenkori magyar politikának mindent meg kell tennie, hogy a nemzeti műit, a magyar szellemiség és kultúra hordozói ne választódjanak le a magyarság egészéről. Politikánknak demokratizmusa, humanizmusa, internacionalizmusa és magyarsága következtében szolidárisnak kell lennie a szerte a világon élő magyarokkal. Nem nézheti tétlenül, hogy magyarsága miatt bárkit bárhol a világon hátrányos megkülönböztetés éljen.” „És egyáltalán: mi az, hogy engem befogadnak-e? Engem nem kell befogadni! Én nem tehetek arról, hogy átcsatolták azt a területet, ahol születtem! Nekem Magyarország az anyaországom, tehát ne mondja senki, hogy befogad engem, hiszen én itthon vagyok.” „Sokan azt mondják, az áttelepülők döntő többsége azonnal Pestre jön... Bennük ragadt a félsz. Elsősorban tehát a nagyvárosba igyekeznek, ahol sokkal könnyebb eltűnni, ahol mindenki névtelenné, majdhogynem személytelenné válik, beleszürkül vagy csak belesimul a tömegbe.” „Igaza van annak, aki azt mondja: ne szóródjon szét méginkább a magyarság, mert elvész az ereje.” „Ami furcsa számomra Magyarországon, hogy mindenki panaszkodik, mindenki el van keseredve, letargikus hangulatban szid maga körül mindent — nekem ez teljességgel érthetetlen. Persze tudom, hogy minden viszonyítás kérdése. Én egyelőre Romániához viszonyítok... nincs semmim a legszükségesebb ruhadarabokon kívül. De örvendek, hogy magyarul beszélhetek, hogy a szakmámat művelhetem, s a kutyát se zavarja, hogy mi a véleményem. Nekem úgy tűnik, Magyarországon elsősorban nem is gazdasági válságról van most szó, hanem inkább emberi és értékrendbeli válságról.” „Nugáton nem értik az egészet... nem értik, hogy Keleten a nyelvi asszimiláció egyúttal mindig nemzetiségi asszimiláció is... Nyugaton ez nem így van.” „Sok ottani Fiatal azt hiszi: itt kolbászból van a kerítés. Pláne most, hogy hallják, hogy itt befogadják az átjövőket. Pedig ez nem így van, de ezt senki nem mondhatja meg nekik. Itt se vagy otthon. Itt azt kérdezik tőled: honnan tudsz magyarul, tanultad külön? Kolozsvár az magyar város? Honnan tudsz egy Petőfiverset, egy Ady-verset?” „A fiataloknak meg azt üzenem, jöjjenek ők is. Magyarok. Ha nem engedik, hogy ott legyen a hazájuk, akkor itt van.” „Csak hát a szökés nem mindig olyan egyszerű és veszélytelen dolog. Nemrégiben az egyik határmenti faluból hét fiatal együtt indult át illegálisan a határon, s útközben hármat lelőttek a román határőrök. Rettenetes merénylet az ilyen.” „Tudja, nemrég itt Pesten megröntgeneztek, nagyon alaposan megvizsgáltak. Kiderült: a kínzás során keletkezett egy törés a gerincemen. Igazam lett? A magyar derék nem hajlik. Törik.” „Csak annyit kérek a világtól, annyi megértést kérek az emberektől, hogy nyugalomban halhassak meg. Olyan sok ez?” „Az itteni magyarok azt nem értik meg, hogy ott mi pont olyan magyarok vagyunk, mint ők.” „És aki úgy érzi, hogy saját világában, amelyet félt és szeret, már nem élhet hasznosan, cselekvőén és becsületesen, és oda siet, ahol még tehet valamit az övéiért — annak is talán megbocsátható a lépés: a tehetetlenségből a feladathoz menekülés... A kérdés most az, hogy tudunk-e erkölcsi tőkét kovácsolni a szökésünkből?” —És most? Marad, vagy visszamegy Erdélybe? —Visszamegyek. Nem találom megoldásnak az ittmaradást. —Miért? —Mert Erdély a szülőföldem, s ha minden magyar eljön, az nem megoldás. Ott kell maradni, ott kell élni, ahol születtünk. Ott kell meghalni is. —kábé— men 21. évf. (1988), 3. (109.) szám 33
