Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 1. (107.) szám

Ha pedig egyszer-egyszer elmennek egy nem nekik szervezett előadásra — nem jutnak szóhoz. Az idősebbek világképe túlságosan különbözik a fiatalokétól. Az idősebbekben sok az előítélet, kevés a megértés, s az ifjúság zavarja a "rendes nyugodt életet". Annyit azonban legalább meg kellene tenni, hogy egy idősebbeknek meghívott előadót össze kellene hozni a fiatalokkal egy fesztelenebb légkörbe, ahol a fiatalok igényük szerint kérdéseket tehetnének fel, maguk módján vitatkozhatnának anélkül, hogy akárki is lehurrogja őket.

A magyarországi egyetemi mozgalom aktivitásai példásak számunkra is. Rendszeresen előadásokat szerveznek, ahol nemcsak magyarországi értelmiségiek tartanak beszédeket, hanem meghívnak nyugati politikusokat, írókat, értelmiségieket is — akik épp Magyarországon vannak. Számos publikációjuk van, amelyek egyfelől megdöbbentően nyíltak, kritikusak, és higgadtak másrészről. Néhány példa: a Századvég, az ef-lapok, a szegedi Harmadkor felvehetné a versenyt a nyugati magyar emigrációs sajtóval. Ezeket a lapokat feltétlenül kellene ismerni a nyugati magyar ifjúságnak is és az idősebb generációnak is. Megismerve őket, biztosan új képet alkotnánk az otthoni magyar ifjúságról. Az otthoni törődő magyar ifjúságnak éppen úgy szüksége van ránk mint nekünk rájuk.

Attól a pillanattól kezdve, hogy kommunikálunk egymással — magyarországi, kisebbségi és nyugati magyar fiatalok — reménykedve nézhetünk a jövőbe, tudva, hogy megtaláljuk helyünket másodgenerációs magyarokként is.

Krizsán Árpád

SZÉTSZÓRTSÁGBAN

Az ifjúság magyarságszolgálata Amerikában.

(a Magyar Cserkész Szövetség pályázatára benevezve)

Felhő árnyéka vonul végig a napsütötte domboldalon, minden más árnyékot közömbösít: az aratók föltekintnek, a búza ringásba kezd, a forrás elámul, a nyúl felriad az ág moccan, a sas megáll.

Mindenki s minden viszonyul valamiképpen a változáshoz.

Aztán folytatódik minden ott, ahol abbamaradt.

(Kányádi Sándor, "Pillanatkép", 1965)

13