Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 3. (109.) szám
CSERKÉSZET ÚJRA MAGYARORSZÁGON? A Magyar Cserkészszövetség Tájékoztatója Magyarország miniszterelnöke július 24- én New Yorkban amerikai magyarokkal találkozott, hogy kérdéseikre válaszoljon. A Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottsága erre az alkalomra emlékiratot szerkesztett és hagyott jóvá, melyet a Szövetség ügyvezető elnöke nyújtott át a miniszterelnöknek: „Mi, a Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottságának tagjai, meglepetéssel olvastuk dr. Benda Kálmán, Szegeden ,A Magyar cserkészet története’ c. kiállítás megnyitóján elmondott beszédét. Az általa rögzítettek szerint ,a mozgalom olyan részlete a magyar történelemnek, a két világháború közötti fejlődésnek, amelyet nem kell szégyenlenünk, és amelyet nem kell letagadnunk.’ A neves történész veretes mondataiból új idők érkeztét következtetjük. Megelégedéssel olvastuk a szegedi kiállítás ismertetőjében:, A Magyar Cserkészszövetség rendkívül fontos kulturális missziót tölt be az emigrációban. Sok helyütt a fiatalok magyarság-megőrzésének egyetlen formáját jelenti.’ Magyarország hivatalosai nemrégiben még olyan .idejétmúlt fasiszta intézménynek’ jellemezték a cserkészetet, amelyről beszélni sem illett. Örvendetes, hogy ma már egyre nagyobb számban jelennek meg a cserkészet értékeit és magyarságszolgálatát ismertető, tárgyilagos hangú írások. Ez az örvendetes fejlődés indít bennünket arra, hogy felhívást intézzünk az illetékesekhez: Engedélyezzék Magyarországon az Isten, a Haza és az embertársak szolgálatára nevelő cserkészet működését. Ez mind a magyar ifjúság, mind a magyar nép alapvető fontosságú érdeke. Magunkénak valljuk Mészáros István cikkének kérdését és válaszát {Új Ember, 1988. június 5.): ,Van-e időszerű mondanivalója a cserkészetnek a magyar ifjúság számára? ... A cserkészet számtalan értéket ültetett a gyerekbe... a munka becsületét... megkövetelte az igazmondást, a tisztességet, a tiszteletet... vallásos nevelést adott... nem volt politikai mozgalom.... Elsődleges értékének tartotta a szolgálatot... (ahol tud, segít.)’ Külföldi eredményeit alapul véve, cserkészetünk tud és képes ma is embert és magyart nevelni. Erre Magyarországon is kétségkívül szükség van. Harmadik törvényünk szellemében örömmel nyújtunk segítő kezet, ha erre kérnek bennünket. Nem szándékunk a külföldi magyar cserkészetet Magyarországra átültetni. A cserkészetre váró otthoni feladatok jelentősen különböznek a kintiektől. A megoldáshoz vezető utat Magyarországon kell keresni és megtalálni az otthoniaknak, ahogy a külföldi útkeresés a mi feladatunk. Az utat kereső, otthoni ,újraalapítókat’ szívesen lámánk Fillmoreban, a Sík Sándor cserkészparkban vezetőképző táborainkban, hogy megoszthassuk velük tapasztalatainkat.” A miniszterelnök válaszában a magyarországi cserkészet megszüntetését hibának minősítette. Jelezte továbbá, hogy parlamentjük ezévi ülésén olyan törvényjavaslatokat tárgyalnak meg, melyek korábban megszüntetett szervezetek működését eseüeg lehetővé teszik. Emlékiratunk mondanivalóját röviden így összegezhetjük: A hazai szakértők újságokban is megjelent véleménye szerint az otthoni ifjúság nevelése komoly problémát jelent. Tapasztalatból tudjuk, hogy az Isten, Haza és embertárs szolgálatára nevelő cserkészet, ott ahol az zavartalanul működhetett, jó eredményt hozott. Hittel hisszük, hogy a jó eredmény Magyarországon sem maradna el. Meggyőződésünk, hogy Magyarországon, az ottani sajátos politikai, gazdasági és társadalmi körülmények miatt önálló, tőlünk független cserkészetre van szükség. Szívesen nyújtunk azonban segítőkezet a vezetőképzés beindításában a Magyarországon esetleg újra megalakuló cserkészet számára, ha erre az otthoniak igényt tartanak és a magyar hatóságok biztosítják az Isten, Haza és embertárs szolgálatára nevelő cserkészet akadálytalan működését. —Garfield, NJ, 1988 szept. 19. —M.CsSzövetség AZ ORSZÁGOS ÚTTÖRŐMOZGALOM ÁLLÁSFOGLALÁSA A CSERKÉSZMOZGALOMRÓL A cserkészmozgalom újjászervezését szolgáló s az utóbbi időszakban gyarapodó kezdeményezések, már működő nyári cserkésztáborok híre arra késztette a Magyar Úttörők Szövetségének országos elnökségét, hogy állást foglaljon: milyen legyen a viszonya az úttörőmozgalomnak ezekhez a szerveződésekhez. Állásfoglalásában leszögezi: a cserkészmozgalom újjászervezésére vonatkozó egyértelmű álláspont kialakításához ma még hiányzik a magyarországi „cserkésztörténelem” kiérlelt értékelése; emellett a társadalom egyes rétegeiben egyszerre van jelen a cserkészet nosztalgiával vegyes dicsőítése és az 1950-es évek érvrendszerét használó teljes elutasítás. A gyarapodó szerveződések ellenére sem várható azonban a közeljövőben a cserkészet tömeges megjelenése, mert hiányoznak hozzá a képzett vezetők, s valószínűleg nem változik az az alapelv sem, hogy a cserkészet sohasem kívánt tömegmozgalommá válni. Tény, hogy az úttörőmozgalom — bár alapvetően eltért világnézeti és szervezeti felfogása a cserkészmozgalomtól — kezdettől fogva hasznosította a legelterjedtebb polgári gyermekmozgalom, a cserkészet sok kipróbált módszerét. Az útlörőszövetségnek ma is kapcsolata van más országokban működő cserkészszervezetekkel, a CIMEA-nak pedig a cserkész-világszervezettel. Mindezt figyelembe véve az országos úttörőelnökségnek az a véleménye: az úttörovezetők számára világossá kell tenni, hogy a cserkészettel folytatott vitában és esetleges versenyben nem győzhet az úttörőmozgalom, ha az adminisztratívpolitikai eszközök mozgósítására törekszik — vonzó közösségi program kialakítása és megvalósítása helyett. Az úttörővezető szervek saját területükön igyekezzenek megismerni az esetleg létrejövő cserkészcsapatok vezetőit, tevékenységüket, s alakítsanak ki velük kapcsolatot a kölcsönös tisztelet és a gyerekek érdekeinek szolgálata alapján. (MTI). Népszabadság, 1988. szept. 26. ITT-0TT21. évf (1988), 3. (109.) szám 19
