Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 3. (105.) szám

ügyvédek: Demeter Lajos, Csákány Béla és Takács Lajos fogalmazták meg a szöveg végleges változatát.

"Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megerősödésének, a nemzeti jogegyenlőség megvalósításának, a határok feloldásának a kérdése. Nem helyeselhető semmiféle olyan törekvés — akár magyar, akár román részről — amely a Bécsi döntéshez hasonló módszerrel, a nemzetközi reakció szolgálatában Erdélyből újra háborús tűzfészket teremtene." (L. Bányai László: Fejezetek a romániai magyarság útjáról, Kriterion, Bukarest, 1986.)

A határozat szövegét nem verték nagydobra az erdélyi közvélemény előtt, de a békeszerződések párizsi konferenciáján Tátárescu román külügyminiszter a százak aláírásával fémjelzett szöveget úgy ismertette, mint az erdélyi magyarság többségének kívánságát.

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök és Vásárhelyi János református püspök hangot is adtak annak a nézetüknek, mely szerint egy kis csoport nem léphet föl azzal az igénnyel, hogy kétmilliónyi ember nevében nyilatkozzon, csak abban az esetben, ha ez az embertömeg megbízza ezt a kis csoportot ezzel a feladattal. Rendeztek is egy tiltakozó ülést, amelyen Szász Pál, az Erdélyi Gazdasági Egyesület elnöke, aki egy 200 ezer tagot számláló egyesület élén állott. Vásárhelyi János, egymillió megkeresztelt református püspöke és Márton Áron, aki szintén több, mint egymillió római katolikus püspöke volt, s más felelős emberek voltak jelen. Egy nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyben a népek önrendelkezési jogára hivatkozva kérik Erdély Magyarországhoz való csatolását.

Négy-öt év múlva a Nyilatkozat fogalmazói és a Magyar Népi Szövetség vezetői is, valamennyien ugyanabban a börtönben ültek, ki halálra, ki életfogytiglanra, ki 15-20 évre szóló ítélettel.

1946 január 28-án Márton Áron levelet intézett Dr.Petru Groza miniszterelnökhöz, amelyben felsorolta a magyarság sérelmeit. Néhány részletet közlünk e levélből:

A román kormány az 1944 aug. 23—i események alkalmával hivatalosan a demokratikus elvek mellett foglalt állást, ezen elveknek megfelelően meghirdette az állampolgárok egyenjogúságát is, ugyanakkor azonban -- ellentétben a hivatalos kijelentésekkel -- olyan általános támadást indított meg a magyarság ellen, mely népünket megsemmisítéssel fenyegette. A magyar kisebbség sorsa román fennhatóság alatt soha nem volt rózsás, sőt egyre súlyosbodott, de kisebbségi életének ez volt a legsötétebb szakasza ... a kormány elrendelte a mmagyarság vezetőinek internálását ... több ezer magyart fogtak össze és hurcoltak el emberkínzásba menő módon különböző lágerekbe ... speciális belügyminiszteri engedély nélkül sem gyalog, sem közlekedési eszközökkel magyar ember nem mehetett egyik helységből a másikba ... a 16-20 éves ifjakat az ország keleti részébe kezdték szállítani munkaszolgálatra __

41