Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
ják munkánkat. Egyúttal, általában öntudatos magyarok — nem csak az anyagi jobbulást űzik! Szisztematikusan kell tudjunk hozzájuk folyamodni, mert tőlük űj erőt és tudást kaphatunk a továbbküzdéshez. Nekünk ez egészséges vérátömlesztést, utánpótlást biztosíthat! A következő generációnak pedig mit kell tudjunk továbbadni? Elsősorban tudásra alapozott öntudatot! Hiteles, megbízható információjuk kell legyen népünkről — kik a magyarok? Hol laknak magyar-amerikaiak? Hol vannak másutt magyar települések? Hol vannak veszélyben? Milyen értékek, milyen műit van veszélyeztetve mások által? Mit lehet tenni védelmükben — hogy megmaradhassanak és továbbfejlődhessenek? A megbízható tudáson kívül fontos, hogy érzelmi szálakat fűzzenek maguk közé és mindazok a magyarok közé, akik elnyomottságban vagy szegénységben sínylődnek. Tehát küldetés tudatot kell tudjunk elültetni szivükben, hogy érezzenek sorsközösséget népükkel akár hol is vannak ezek települései. Tudjanak együttérezni — szolidaritást vallani és vállalni a szétszórtságban élő magyarokkal. Érezhessék, hogy feladatuk elfoglalni az összekötő kapocs szerepét, a híd szerepét népünk életében világszerte. Tudatosan építsék a magyarság hálózatát világszerte, a kapcsolat famtartást és az egymás támogatását. Mivel a sors nekik több lehetőséget és szabadságot biztosít — éljenek ezekkel! —és váljanak népük érzékszerveivé, szemeivé, füleivé és szájává is. Legyenek képviselői és védelmezői az örök magyar érdekeknek. Feladatukhoz fontos a két kulttíra, a kétnyelvűség és a két lelkfíség elsajátítása. Büszkék lehetnek a létüket meghatározó amerikai felfogadott hazájukra és szüleik hazájára egyaránt. Kell tudjanak élni a kettős hűséggel, a határokat átszárnyaló közösségi tudattal! Röviden összegezve amárciusi örökségnek továbbviteléhez kell tudjunk biztosítani egy öntudatos minőségi kisebbséget, amely tud élni a szórványban — diaszpórában. Tudja szolgálni a magyar megmaradást világszerte, mert képes hűséggel lenni különkülön a magyar kulttírához és az amerikai vagy kanadai demokráciához is. Saját sikerét pedig nem a szólamokban, a pereskedésben, az acsarkodásban és a szervezősdiben látja, hanem konkrét célok elérésében: magyar nyelv-oktatásban, ösztöndijakban, tanszékek megalapozásában, könyvkiadásban, magyaroknak az emberi, politikai és kulttírális jogaik megvédésében. De ilyen utánpótlás biztosításáért a mi feladatunk és felelősségünk... mérhetetlenül fontos. Mert mülik az idő és kevesebben vagyunk a küzdővonalban mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt... ! Március 15-e, március 22-e ... 1987 ... talpra magyar! hí a haza — itt az idő . „ és még itt az idő ... most vagy soha! Tanuljunk, szívósan dolgozzunk, együtt, egy szebb, egy jobb magyar jövőért! Isten bennünk ügy segéljen! 10 I
